Ötven éves Hargita megye

És Kovászna. És Maros. És a romániai megyerendszer. Albert Dávid nyugalmazott történelemtanárt, gimnázium-igazgatót, egykori tanfelügyelőt és az akkori pártapparátus fontos tagját szólította meg minap Daczó Katalin, a Hargita Népe munkatársa, aki dokumentumokat gyűjt, interjúkat készít más akkor aktív szereplőkkel is – melyek  ITT, valamint ITT olvashatók – , hiszen fél évszázada hozták létre azt a közigazgatási felosztást Romániában – jól, rosszul – , amelyben most is élünk. Kétségtelen, hogy a korábbi Magyar Autonóm Tartomány (MAT, 1952-1960), majd a Maros Magyar Autonóm Tartomány (MMAT, 1960-1968) sem volt jó nekünk, mint ahogyan a létező megyerendszernek is számos hátránya van. Az Albert Dáviddal készült interjú ITT olvasható.

vmegyek
Magyarok aránya Nagy-Magyarországon a vármegyékben (1910)

Akkortájt volt arra kormányzati akarat, hogy alkotmánymódosítással és a közösségi szándék kiiktatásával vigyék végig a reformot, amelynek több rejtett és nyilvánvaló célja volt: eltörülni a sztálini mintára létrehozott járásokat (rajonok) és a tartományokat, csökkenteni azokat a kereteket, amelyek (látszólag) könnyítették a kisebbségek életét – itt elsősorban az erdélyi magyarokra és a székelyekre gondolunk – , erősíteni az iparosítást, amellyel rá lehet bírni a lakosságot az országon belüli “migrációra”, illetve fontos szempont volt az általános gazdasági fejlesztés és az urbanizáció is, amelynek hamarosan megmutatkoztak az eredményei.

romania_1960
Románia közigazgatási tartományai – benne a Maros Magyar Autonóm Tartomány (1960)

Az akkori székelyföldi politikusok itt-ott – úgy felső, mint középszinten – szembehelyezkedtek “pártunk és kormányunk” akaratával, így sikerült az egyetlen (csonka) székely megye helyett létrehozni kettőt és felet. Hargita és Kovászna ma is magyar többségű, Maros megyéhez viszont hozzácsatoltak vegyes és román többségű vidékeket is (az egykori Szászföld, illetve Maros-Torda és Nagy-Küküllő vármegyék egy része), amely által, meg a tájidegen etnikumú és mentalitású elemek betelepítése révén, az egykori Marosszék láthatatlanná, és Marosvásárhely városa, a létezett szocializmus továbbélő áldásos hatása következtében, 1995-re román többségűvé vált.

250px-Assimilation_of_Hungarians_in_Marosvasarhely
Titkosított pártdokumentum 1985-ből, amely előirányozza a város etnikai összetételének tervszerű megváltoztatását (Forrás: Wikipédia)

Külön érdekessége ennek az időszaknak, hogy tüntetések, tiltakozóakciók is zajlottak, s miután körvonalazódott Kovászna és Hargita megye, egy ideig Székelyudvarhelyre kívánták helyezni a megye székhelyét, mígnem végül a sokkal szerényebb, ám fővasút-vonallal rendelkező Csíkszereda nyerte el az “aszaltszivásoknak” csúfolt udvarhelyiek elől ezt a szerepet.

romania_regioi_es_megyei_2013okt
Románia megyéi és fejlesztési régiói napjainkban

Nyilvánvaló, hogy az lenne igazán megfelelő (számunkra), ha egy új területi felosztás a népakarat és a történelmi-történeti, az etnokulturális hagyományok mentén jöhetne létre egy regionális és központi (szövetségi) kormányzattal rendelkező országban, ahol a “román nemzet kebelében” megnyugtató körülmények között élhetnénk.

romania_uj_felosztasa_2018
Tervezet Románia új regionális felosztására – benne a meghagyott mostani megyékkel -, és nyilvánvalóan a látható Székelyföld nélkül

Az Európai Unió által előírt mostani fejlesztési régiók (amelyekben a székelyföldi megyék Gyulafehérvárhoz tartozva “szakadnak le” a sokkal jobb adottságokkal rendelkező Brassó és Szeben megyék mögött), a különböző helyi hatáskörök (például a pénzügyi) koncentrálása ismét egy olyan tendenciát mutat, mintha a mindenkori bukaresti kormányzat a magyarok (székelyek) bedarálására és a homogén nemzetépítésre törekedne. Ez innen mindenféle optikán át így látszik, amelyhez a szász gyökerű Iohannis államelnök is asszisztál, akinek a nevét csak akkor leszünk hajlandók Johannis formában leírni, amikor – viszonylag korlátozott, de időnként hasznosítható hatalmánál fogva – látható gesztusokat tesz, miközben egykori pártja és a mai kormányerők közt lavírozva folyton az egyensúly-politika szintjén próbálkozik érdemeket szerezni és kvázi semlegességbe zárkózni.

A címkép Daczó Dénes felvétele.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport   

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s