Újabb könyvvel. A megszokott színvonalon, a megszokott közvetlenséggel, kis esszé-szerű eszmefuttatásokkal jelentkezik, amelyekben benne van a saját élete, a nem mindennapi sors, amely üldözte és éltette. Kilenc-tíz évvel ezelőtt maga a szerző sem gondolta volna, hogy irodalmi előélet nélkül hat sikerkönyvet tesz le az olvasó asztalára. És ezzel még nincs vége! Gróf Nádasdy Borbála ma is szolgál, ír, figyel, hiszen igyekszik eljutni minden olyan településre, ahová hívják a megtalált kis hazában, a mai Magyarországon és a határon túl. Vagy innen. Viszonyítás kérdése.

Felelős szellemi arisztokrataként alkot és gondolkodik ma is az írónő. Letűnt korokat idéz munkáiban, elillant ifjúságot, az ódon fényű Monarchia és Magyarország emlékét, amelyet kislányként ért meg, de ugyanakkor azt az Európát is félti, ahol asszonyként élt hat évtizeden át, s amelynek talán örökre leáldozott.

Gyáva és felelőtlen apparatcsikok ülnek a vezető pozíciókban, miközben a söpredék grasszál Párizs utcáin és a Poyeton-Nádasdy unokák fegyveres katonák közt jutnak el az iskolákig, azokban a kerületekben, ahonnan demokráciát, törvényt, jogot és tisztességet diktáltak egykor a világnak.

Valami örökre megszűnőben. Valami most múlik. Pontosan, de nem eléggé dokumentáltan. Miközben a Balaton-felvidéken ott van Mencshely, s itt van a Székelyföld is. Mert Párizs nekünk már nem lehet Bakonyunk.

A szövegközi fotókat a szerző készítette.

Olvassa el a Hargita Népe hasábjain megjelent recenziót az új kötetről.

Gróf Nádasdy Borbála: Asszonyszerelem, asszonysors. Méry Ratio Kiadó, 2017.

Simó Márton