Ötszázhuszonhat éve foglalták el az utolsó mór erődítményt, Granadát a keresztények. Mára mintha szerepet cserélt volna ostromló és ostromlott. Az 1492-es évben egyesül Spanyolország, ugyanebben az évben fedezik fel Amerikát, és ekkortól kezdve alakul ki a spanyol világbirodalom. Néhány évtizeddel később az utolsó arabot is kiűzték Európa nyugati szegletéből. Eközben ma arról értesít a média, hogy az elmúlt évben három és félszer annyi illegális migráns érkezett spanyol földre, mint 2016-ban. Az útközben meghalt bevándorlók száma is nőtt: 128 helyett legalább 223-an vesztek oda a gyakran túlterhelt és/vagy átkelésre alkalmatlan eszközökön. Pedig a spanyoloknak még – természetesen EU-konform, s nem fasiszta! – kerítésük is van az afrikai részeken.

Azonban van elég baj a legálisan beérkezőkkel is: élénken él emlékezetünkben az elmúlt év augusztusa és a barcelonai terror 15 halottja, 100 sérültje. Az Iszlám Állam kötelékeihez sokan csatlakoztak Spanyolországból (az ilyet spanyolnak, baszknak vagy katalánnak nevezni túlzás), egyikük a merényleteket már Belgiumban szervezgette, mikor szeptemberben lekapcsolták. S mindehhez egy tényt még hadd tegyünk hozzá: a kereszténység mögött az iszlám ma a második legjelentősebb vallásos irányzat.

Az Ibériai-félsziget keresztény visszahódítása (a Reconquista) után a muzulmán hitet (külsőleg) elhagyó mór újkeresztényeket és leszármazottaikat moriszkóknak (morisco) nevezik, akik “… beolvaszthatatlanok maradtak. Spanyolországot nem a faji gyűlölet vezette (ez, úgy tűnik, soha nem jelenik meg ebben a küzdelemben), hanem a kultúra, a vallás gyűlölete. És gyűlöletének kitörése valójában tehetetlenségének elismerése. A moriszkók vidéktől függően egy, két, három évszázad elteltével is megmaradtak a hajdani móroknak. Mindent megőriztek: ruházatukat, vallásukat, nyelvüket, bezárt házaikat, mór fürdőiket. Elzárkóztak a nyugati kultúra elől, s ez a vita lényege” – írja Fernand Braudel (1902-1985) francia történész a Wikipédián. Végül a moriszkókat a 18. század közepén kitelepítették (deportálták) Észak-Afrikába, ahol a városok környékén többnyire mezőgazdasággal foglalkozva éltek tovább a közösségeik, nem keresztényként, nyilván, és immár fokozatosan beolvadtak a helyi muzulmán többségbe.

Vajon mit szólnának az évszázadokon át küzdő hidalgók, ha sírjukból feltámadva lovaikon végignyargalnának Kasztília és Aragónia földjén 2018-ban?

További ide vonatkozó részletek ITT olvashatók!

Címképen: Granada – Andalúzia tartomány székhelye – Fotó: Spendlifetraveling.com.

Forrás: Ezatuti.blogstar.hu

Élő Székelyföld Munkacsoport