Karácsonyt hitelbe

Gyermekkoromban tudtunk örülni a kevésnek is. Akkor is volt zsebpénzünk, voltak megtakarításaink, még napszámba is mentünk, ha kellett. A szerzés öröme is tartósabb volt. Annak örültünk, amit kaptunk. Jobban értékeltük, amiért megdolgoztunk, ami sok lemondással járt, amíg kigyűlt rá a pénz, vagy néha ajándékba megkaptuk. Mert annak megvolt a verítéke. És nem voltunk telhetetlenek. Nem követelőztünk mindegyre. Nem fogadtunk fel pénzügyi tanácsadót, hogyan kell befektetni, mert a legnagyobb befektetés a szeretet volt, ami tudjuk: sosem értéktelenedik el. Ennek nincsenek inflációs krízisei…

Nem áll fenn a veszély, hogy nem jut mindenkinek, ha nem osztjuk be rendesen. Amikor édesanyámmal hetek alatt kimostunk két szatyornyi üveget és bevittük a városba, hogy értékesítsük, az árából egy öt tagú család több hétre való tartós élelmiszerhez jutott, és meg voltunk elégedve azzal, amit az angyal hozott. Nem kértünk kölcsön a szomszédtól, csak azért, hogy még drágább ajándékot vehessünk magunknak. Tény, hogy ezt nem a nosztalgia hozza ki belőlem, biztosan nem… Tovább

Sebestyén Péter

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s