Ünnep, amely NEM egyesít

„Sok román honfitársam felháborodását fejezi ki amiatt, hogy az országban élő magyarok nem örvendeznek ilyenkor, sőt jobbára végzetesnek, gyásznapnak tartják december 1-ét, Romániai nemzeti ünnepét… Elemezzük csak komolyabban ezt a kérdést…” – olvassuk Tudor Duică közismert kolozsvári publicista sorait. Frissen megjelent írásának fordításával veszünk részt a román nemzeti ünnep értelmezésében és értékelésében. Ez a kezdeményezés egy olyan gondolatsort, esetleg diskurzust is elindíthat a többségben és a kisebbségben egyaránt, amely segítheti jövőbeni együttélést és az együttélést.

Mindjárt szembeötlő a Gyulafehérvári Nyilatkozat tartalma, amely többek között ez áll: „Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő népnek. Minden nép számára a saját nyelvén biztosítva oktatást, közigazgatást és ítélkezést az illető néphez tartozó személyek által, és a lakosok számának arányában minden nép képviseleti jogot kap a törvényhozó testületben és a kormányzati szervekben.”

Alba_Iulia_Resolution
A Gyulafehérvári Nyilatkozat szövege – soha nem tartották be

Vajon milyen esély van arra, most, amikor Erdély és a Bánság lakossága 72%-ban román, hogy ez a feltételezett teljes nemzeti szabadság valósággá legyen, ha 1918-ban, amikor Erdély lakosságának csak az 53%-a volt román, a többi, a 47% pedig a kisebbségekhez tartozott?

nemzetgyules2
Román tömeg a gyulafehérvári nemzetgyűlésen

Miképp teljesülhetett akkor a törvényalkotásban a képveseleti jog, amikor az erdélyi Kormányzótanácsnak (Consiliu Dirigent) egyetlen kisebbségi tagja sem volt? Kezdettől fogva a felsőbbrendűségi tudat jellemezte a román vezetést, amelynek következményeit a mai napig viselnünk kell. Nem úgy tekintettek Erdélyre, Bánátra és Bukovinára, mint egyesített tájegységekre, hanem meghódított területekként kezelték, ez a szomorú valóság…

Természetesen úgy gondolhatták, hogy ama Nyilatkozat tartalma nem érvényes, de a román politikusok akkor ennek alapján nagyot hibáztak az Erdélyben honos 47% ellen, amely nem tartozott a román etnikumhoz.

„Egyenlő jogok és teljes autonóm vallásszabadság az ország minden honos (történelmi – a Szerk.) felekezete számára.”

erdely_gyf
Jelkép és ortodox katedrális

Manapság, amikor a görögkeleti egyház állam az államban, ki hinné el, hogy a hatalomból részesülhet-e a többi felekezet? Hogyan érezhetik magukat ma a görög és a római katolikusok, a reformátusok, az unitáriusok vagy az evangélikusok, amikor folyton saját bőrükön érzékelik az ultranacionalista ortodoxiát? Hogyan érezhetik magukat az erdélyiek és a bánságiak – etnikai hovatartozástól függetlenül – , amikor az államegyház részéről egyre erősebb, egyre agresszívebb az offenzíva?

Szándékosan-e vagy sem – ennek eldöntését az olvasóra bízom – a román állam, mintha indigóval másolta volta, ugyanazokat a hibákat ismételte meg, mint az Osztrák-Magyar Monarchia! Hadd álljon itt néhány példa:
– a családneveket románra változtatták;
– teljesen kiiktatták az önkormányzatiság minden formáját, miközben egy nacionalista és centralizált államgépezetet építettek ki;
– a történelmet és a földrajzot kizárólag nemzeti nyelven oktatták;
– megváltoztatták több ezer település, földrajzi egység, hegy, település nevét, olyannyira eröltetett módon, hogy ezek magyar vagy német névváltozatának használatát be is tiltották;
– mindamellett, hogy 1867-1918 között a román népesség 4-5%-al csökkent (a történelmi Magyarország területén – a Szerk.), 1920 után brutális következményekkel járó állami betelepítési politikába kezdtek, amelyek köszönhetően az 53%-os román többség 73%-ra növekedett. Ebben a száz esztendőben a városok népességi arányait is megfordították, anélkül, hogy figyelembe vették volna a régiók több évszázados kulturális hagyományait. Nyilvánvaló, hogy több városban is nagyobb lélekszámú románságra volt szükség, de amit mi elkövettünk, az messze túllépi a jóízlés határait.

Az 1990 után készült (óvatos – a Szerk.) becslések alapján kijelenthető, hogy mintegy egymillió román telepedett be a Kárpátokon túlról Erdélybe és a Bánságba, mialatt innen eltűnt a szászok és a svábok 85-90%-a, a magyarok lélekszáma ezalatt négyszázezerrel csökkent, de az erdélyi és a bánsági románok aránya is csökkent. Ma a kb. 6,75 millió fő képezi Románia lakosságának egyharmadát…

Kolozsvari_szinhaz
A kolozsvári színház társulata, amelyet 1919. október 1-én katonai erőszakkal távolíttatott el a Nemzeti Színház épületéből a berendezkedő román karhatalom

A dualizmus korában a magyarok követtek el visszaéléseket a románok ellen – ezt ma minden jóérzésű magyar tudja és elismeri. Vélhető azonban, hogy sokkal egyszerűbb fogcsikorgatva érvényesíteni többségként bizonyos elveket, mint méltányos megoldásokat keresni és alkalmazni.

Láthatunk néhány okot, amely miatt a magyarok számára nem lehet ünnep december elseje, és joggal érezhetik azt, hogy ezt az ünnepet ellenük hoztuk létre, miközben találhatnánk olyan alkalmakat is, amelyek kevésbé sérthetnék az érzékenységet. Május 10-e lehetne egy ilyen nap, hiszen akkor alakult igazi királysággá az ország és kapott nevet, királyság voltunk, és nem olyan köztársaság, amelyet (kommunista vagy kleptomániás) sértődött politikai elit vezet.

Ilyen helyzetben túlzás lenne elvárni tőlük az öröm megnyilvánulásait. Mindig azt kérjük tőlük, hogy legyenek jó románok, szolidárisak velünk, miközben folyton másodrendű állampolgárokként kezeljük őket. Amikor pedig ezt szóvá teszik, akkor azt vetjük a szemükre, hogy ők sem bántak jobban velünk, s ha nem tetszik nekik itt, akkor menjenek Magyarországra!

incoronare-10-mai-1881
I. Károly megkoronázása – 1881. május 10. – ennek a napnak többszörös jelentéstartalma van/ lehetne a modern Románia számára: 1866-ban ezen a napon érkezik az országba Hohenzollern-Sigmaringen Károly, akit fejedelemmé választanak; 1877-ben az uralkodó, immár Károly herceg kikiáltja az ország függetlenségét… 

Nem ez lenne az optimális megoldás egy civilizált Európában, hanem nagyobb nyitást, megértést gyakorolhatnánk irántuk Romániában, részt vállalhatnánk kisebbségi hagyományaik, népi és vallásos kultúrájuk megőrzésében.

Ahhoz, hogy december elseje igazán nemzeti ünnep lehessen minden állampolgár számára, sokkal toleránsabbaknak kellene lennünk, el kell fogadnunk, szeretnünk kell a különbözőséget. Mert a sokszínűség adja Erdély és a Bánság igazi varázsát. Ezért kell(ene) cselekednünk, az értékek őrzésével, s nem engedni, hogy a gyűlölködés szelleme terjedjen közöttünk.

Akkor mutatkozik meg a románok és a magyarok számára is érvényes perspektíva, ha kölcsönösen tisztelik egymást.

Címkép: Tarjanikepek.hu.

Tudor Duică 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s