Könyv a román egyesülésről

A kötet szerzője történész, egyike azoknak a román értelmiségieknek, akik képesek másképp szemlélni a történelmi folyamatokat, mint a többség. Mítosz nélkül fogalmazza meg véleményét. Több évtizedes munkássága során sikerült meghonosítania egy újfajta történetírást, amely felhagy a ködösítéssel és a korlátolt nacionalizmusnak való alárendeltséggel. Az általa megfogalmazottakra sokan figyelnek idehaza és külföldön egyaránt. Bestsellernek számító munkáiban nem óvakodik a kényes kérdésektől. Provokál, felhívja a figyelmet a lelkiismeretes hozzáállás fontosságára.

A Bukarestben élő történészprofesszor, Lucian Boia (1944) most, a közelgő centenárium kapcsán is megszólal. Bőven van – akárcsak máskor is – mondanivalója számunkra.

boia2-610x300
Lucian Boia – “Az erdélyi magyarok nem kényszeríthetők arra, hogy örvendezzenek Trianonnak” – Fotó: HotNews

Az évforduló ihlette új könyvét, amelynek címe În jurul Marii Uniri de la 1918* (Az 1918-as Nagy Egyesülés körül). „Teljesen legitim ez az ünneplés. És legitim a hozzárendelt mítosz, hiszen ilyen minden nemzet esetében létezik! – írja Lucian Boia a kötet fülszövegében – A visszaemlékezéseken és a hősi szimbolikán túl, azonban szükségünk van egy előítéletek nélküli kritikai megközelítésre. Úgy gondolom, hogy a szakmájukat elhivatottsággal gyakorló történészek másképp nem is járhatnának el. Nekünk mindenképp egy európai történelemre van szükségünk. Románia nem zárvány, szerves része egy nagyobb régiónak. Nem szigetelődhetünk el a történelem értelmezésében, mint ahogyan a jelenre és a jövőre vonatkozó reflexióinkban sem. Ha kizárólag a magunk szempontjai szerint értelmezzük és értékeljük Nagy-Románia létrejöttét, akkor elvonatkoztatunk a globális folyamatoktól, s minden szépnek és jónak tűnik. (…) Ez az ország, Nagy-Románia tulajdonképpen egy nagyon viharos színtéren jött létre, ahol lépésről-lépésre igencsak veszélyekkel terhes fordulatok következtek be, s az összjáték végül kedvezett, a történelem azonban nem ért véget.

teritoriromanestkicsi
A legvérmesebben túlzó elképzelések szerint így nézett volna ki Nagy-Románia…

Az európai fejlődés nem feltételezi a régi határok közé való visszatérést, de a határok lebontása csak akkor lehetséges ebben az Európában, amely nem is olyan régen komoly konfliktusoktól volt terhes, és ez a nyitás csak akkor lehetséges, ha minden lakosát egyformán érinti. A tét mindnyájunk számára nem a múlt, hanem a jövő.”

nagyroman
és a valós Nagy-Románia 1920 után…

A mostani kötet bevezetőjében így ír: „Románia jószerével hiányzik a történetírás vitáiról. Elmondhatjuk, hogy eszmei szinten nem is nagyon létezünk. A felelősség jórészt azokat terheli, akik ma is a végtelenségig melengetik az ósdi nacionalista diskurzust. Ez a centenárium, ahelyett, hogy új kutatásokra serkentene, úgy tűnik, jobbára az ismert részletek összefoglalására és azok ismételgetésére korlátozódik. Ma a románok többségében egy igen leegyszerűsített vázlat él az 1914 és 1918 között lezajlott történelmi folyamatokról. Mintha – kevés kivételtől eltekintve – minden román számára egyetlen járható irányt jelölnének ki. Ez azonban nem így van! A valóság sokkal összetettebb és számos árnyalata van.”

Címképen: a kötet borítója.


* Lucian Boia: În jurul Marii Uniri de la 1918. Editura Humanitas, 2017. 136 p., 25 RON.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s