Az együttes ma Székelykeresztúr és környéke kultúrájának egyik meghatározója. Jelenség? Márkanév? Tömegmozgalom? Mindezek külön-külön és együtt is. Aki számít, aki ad valamit magára, és a hagyományok őrzését természetes kötelességének érzi, az az ember, vagy a gyermeke, vagy az unokája már eleget tett kötelességének, s az élet természetes velejárójának érezte, hogy részt vállaljon a Pipacsok közösségi munkájában.

László Csaba koreográfus, a Pipacsok atyja már egyetemi hallgatóként aktív szereplője volt az erdélyi táncház-mozgalomnak, az akkor még fellelhető szellemi néprajzi értékek fáradtságot nem ismerő, az akkor is már csak öregeknél vagy perifériára kényszerített, félreeső településeken élő embereknél fellelhető népdalok, dallamok és táncmozdulatok elkötelezett gyűjtője.

Immár jóval több mint három évtizede annak, hogy László Csaba mérnökként került a városba, aki teljesen magától értetődőnek tartotta, hogy munkája mellett néptánccal is foglalkozzék. Most pedig harminc éve, hogy létrehozta a középiskolásokból és fiatalokból álló Pipacsokat.

Erre az alkalomra emlékeztek szombat este Székelykeresztúron, ezt ünnepelték a mai “pipacsok”, “kispipacsok”, “vénpipacsok” és az ország, meg a Kárpát-medence különböző szegleteiből érkező Pipacs-barátok.

ÍRÁSUNK A KÉSŐBBIEKBEN FRISSÜL!

Szabó Károly felvételei.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport