Emlékezzünk az előttünk járókra!

Felemás ünnep ez is, akárcsak oly sok egyéb ebben az országban. Nem is ünnep lenne, hanem egyfajta emléknap, amely mindent felülír. Alanyi jogon járna, becsületből, ha minden téren civilizált környezetben és rendezett jogok mentén élnénk. Csakhogy ez az állam, amelyben lennünk kell, újlatin nyelvű ugyan, de többségében keleti kultúrájú. Nem talál a naptárunk, és sok egyéb sem, úgyhogy e napon nem minden évben tudunk meghitten emlékezni. Csak próbálkozunk… Sokszor távolról. Lélekben.

Hogyha a Halottak Napja a hét közepére esik – mint idén is – , akkor vagy előtte, vagy a következő hét végén zarándokolunk el őseink sírjaihoz. Ha jut idő. Mint római katolikus és protestáns kisebbségnek csak annyi jár, hogy az esti órákban a román nemzeti és kereskedelmi tévéadókon látni egy-egy képes beszámolót arról, hogy nekünk mink van.

Emlékszem, gyermekkoromban egy bányavárosban éltünk, ahol a Halottak Napjával úgy találkozhatott nyiladozó értelmem, hogy mi, a magyarok és a más vallásúak, akik különböztünk a többségtől, ablakba helyeztük a gyertyákat, s úgy idéztük fel a tőlünk pár száz kilométernyi távolságban levő temetőkben nyugvók emlékét, mintha az a hely egy másik országban lett volna. Vagy ott volt?

hazson
A Házsongárdban – “Az Örök Világosság fényeskedjék nekik…”

November 1-én Mindenszentek, november 2-án pedig a Halottak Napját tartjuk. A római katolikus egyház 835-ben jelölte meg ünnepnapként november első napját, a november másodikához kapcsolódó hagyomány pedig, amikor elhunyt elődökre emlékeznek a keresztények, később terjedt el a nyugati-európai kultúrkörben, amely szokást később a protestáns felekezetek és a világi gyakorlat is átvett.

A magyar nép – a politikai rendszerektől és az aktuális határoktól, felekezeti hovatartozástól függetlenül – ragaszkodik ahhoz, hogy e két napon emlékezve ünnepeljen és emlékezzék.

Így van ez a Székelyföldön is. Erdély más részein is. A nagyvárosokban, a szórványban is mindenfelé. Mert gazdag a múltunk, s népesebb volt jóval, mint amilyennek a jövő ígérkezik.

Simó Márton 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s