„Négernek lenni más hazában”

Látom, tapasztalom rokoni és ismerősi körben, hogy az ország, aztán Európa hogyan fölözi le a székelységet. Nem létezik olyan család, amelynek valamelyik tagja ne élne külföldön, vagy legalább Magyarországon. Az első generáció még ragaszkodik, a második kevésbé, a harmadik már egyáltalán. Alig marad meg valami a tudatos lokálpatriotizmusból. Mert minek? Mintha fölösleges cafrang lenne és teher.

Olyanok vagyunk, ne tagadjuk, hogy nagy a hajlandóságunk már a székelyföldi városokban is a gyökérvesztésre. Képesek vagyunk elmenni – némi üveggyöngyért – négernek idegeneben. Talán, ha több magyar gerinc szorulna belénk, mihelyt genetikailag is érintkezünk „azokkal”, akkor sokkal jobb lenne a helyzetünk. Végtére a magyar az a nép, amely leginkább hozzájárult ahhoz, hogy modern nemzet lett a román. Hogy egyáltalán megmaradjon. Csökött a memória. Erősen dolgoznak értünk itt is, ott is az aktuális és volt-magyarok egyaránt. Nem is olyan nehéz kiválasztani a követendő, vagy az elvetni való példát és az identitást…


szocs_kalman

Szõcs Kálmán

Négernek lenni
(Amerikai négerlázadásokra)

Négernek lenni más hazában,
Nem tudni, ősök sírja merre domborul,
Rettegni úton, buszon, földalattin,
Melyen a város tamtam dombja domborul.

Négernek lenni ott, ahol fehérek
Fenkölt fensõbbséggel járnak részeg,
Reszketeg táncot, melyet tõlünk loptak,
Nem tudván, mi a hősi múlt és mi a holnap;
Négernek lenni ott, ahol fehérek
Rekedtre õrjöngve muttják, mi az ének.

Négernek lenni tiszta nyelvvel,
Fehér fogakkal, izzó testtel,
Figyelni mindig erre, arra,
Ne sértsek és nem sértsen hangos fajta;
Négernek lenni tiszta nyelvvel,
Ahol ünnep-nyomort tanul az ember.

Négernek lenni ott, ahol
Az éj, a mély, a félelem dalol,
Ahol szeretni tudnánk mindörökké,
S nem válna lelkünk morfium-ködökké;
Négernek lenni ott, ahol
Az elmúlás, a bamba kéj dalol.

Kormányzó úr! Nem bírjuk már sokáig,
Nevetve elpusztulunk mind egy szálig,
De éjsötét szívünk az égre tör,
Nem bújhatunk így az ostobák elöl,
Nevetve elpusztulunk mind egy szálig,
Kormányzó úr! Nem bírjuk már sokáig.

Szőcs Kálmán (1942-1973) költőként az első Forrás-nemzedékhez tartozott; első verseit 1962-ben közölte az Utunk. A magánytól való félelem, a világ rosszaságának, a közelállók elmúlásának elsiratása, az önvád, a boldogtalan szerelem, a sértett, meg nem értett ember verseinek témája. Gyakran dogmatikus, erősen politizáló: „költészete felmenti nemzedékét az apolitikusság vádja alól” (Vári Attila). Csöndes kiáltvány c. kötetéről írja Láng Gusztáv: „Kötetének két kulcsfogalma, leginkább kiemelt szavak: gyöngeségem és egyedül [!]; a magány Szőcs Kálmán verseiben maga is metaforikus értelmű, nem pontosan körülhatárolható érzelmeket vagy élethelyzeteket jelöl, hanem a költői magatartás egészét meghatározó közérzetet fejezi ki.”

Verseire jellemző az elidegenedés elleni tiltakozás, a modern költő személyiségválsága. „Afféle tudatos hangulatember volt, olyan művészi szimattal és emberi érzékenységgel megáldva és megverve, amely csak azért vette sorra, vetítette ki apokalipszisekké a dolgok érdekesebb, sötétebb változatát is, mert annál jobban akarta hinni, hogy végül minden jóra fordul” (Lászlóffy Aladár). Közösségi ügynek tartotta tulajdon költői létét, de csalódása kommunista eszményeiben, meghasonlása és labilis idegrendszere végül öngyilkosságba sodorta.

szocs-kalman-a-legszebb-eneket-kerestem

Csak 31 évet élt, de ilyen rövid idő alatt is jelentős életművet hagyott ránk, életében hét kötete jelent meg, színművet is írt. Halála után verseiből két alkalommal (1977 és 1995-ben) jelent meg válogatás.

Címkép: NL Cafe

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s