Ahogyan a szakember látja a Sóvidék Népviseletben találkozót

Az Atyhában tartott esemény előzményének tekinthető a 2014 és 2016 között megrendezett Homoródmente Népviseletben című program. Ennek szervezői azt a célt tűzték ki, hogy egy olyan népviseleteket népszerűsítő eseményt szervezzenek, amely találkozási alkalmat jelent a vidék lakói számára, ugyanakkor felhívják a figyelmet a népviselet értékére, arra ösztönözve az érintetteket, hogy legalább ünnepnapokon újra büszkén viseljék a székelyruhát.

atyha2_SZK

A homoródmenti találkozók közül volt szerencsém részt venni az Oklándon és Kápolnáson megszervezetteken, amelyeknek színvonala minden elvárásomat felülmúlta. Jó volt látni, hogy fiatalok, középkorúak és idősek egyaránt magukra öltik a viseletet.

Az Atyhában megszervezett, immár negyedik találkozó az addigi rendezvények forgatókönyve szerint zajlott. (Időközben szeptember 16-án megtartották Homoródszentmárton községben a sorban immár negyedik Homoród-menti seregszemlét is – a Szerk.) Az esemény lelki töltetét az ökumenikus istentisztelet adta, azt követően a népviseletre helyeződött a hangsúly: néprajzi előadás, viselet bemutató, zenés-táncos színpadi előadás tette színessé a programot.

atyha15_SZK

A résztvevők viseletét szemlélve – a korábban látott Homoród-menti viseletekhez viszonyítva – egy másabb kép rajzolódott ki.

A szakkiadványokat lapozva él a kutatóban egy általános kép arról, hogy mennyire változatos egy-egy etnikum viselete, de amikor azt egy ilyen rendezvény kapcsán, úgymond élő formában tapasztalja arra még inkább rácsodálkozik. Egy-egy ilyen esemény szemléletesen érzékelteti, hogy egy régión, tájegységen belül – jelen esetben Sóvidéken – mennyire differenciálódik a viselet. A falvak közötti különbségeket tovább tagolják a korosztályok közötti eltérések, ugyanis a hagyományos paraszti társadalomban az életkor múlásával a viseletek is változtak, az élénk színek helyét a sötétebb árnyalatok, a tetszetős megoldásokat a visszafogottabb formák váltották fel.

atyha18_SZK

A sóvidéki találkozó számomra legérdekesebb és ugyanakkor legelgondolkodtatóbb része a népviseletbe öltözött résztvevők bemutatkozása volt. Pozitív élmény volt számomra, hogy egy-egy korábban látott korabeli rajzra vagy archív fotóra utalva, a színpadon visszaköszön az autentikus népviselet és ez ráadásul kiegészül a viseletdarabok „élettörténetével”. A tárgyakra, viseletdarabokra vonatkozó leghitelesebb információk mindig azok, amelyek a tárgyak tulajdonosától, viselőjétől erednek. Az egy-egy településen belüli árnyalatnyi különbségeket jól szemléltethetik az ilyen jellegű bemutatók.

atyha8_SZK

Közelebbről megvizsgálva a viseleteket, kérdések is felmerülnek. Egyes viseletdarabok mintha nem a viselőjének életkorát tükröznék. Azt már a szakirodalomból is tudjuk, hogy a középkorú anya élénk színű rokolyáját lányának ajándékozta, mert a falu társadalma úgy tartotta, hogy azt már nem illik viselnie. A népviseleti találkozók alkalmával gyakran szembesülök ezzel a jelenséggel: egy-egy középkorú asszony fiatal leány viseletében jelenik meg. Fontos lenne, hogy ilyen esetben a népviseletet magukra öltők mások előtt is tisztázzák: az nem az ő korosztályukra jellemző viselet, felhívva a figyelmet a generációk közötti viseletbeli eltérésekre.

Egy másik probléma, a viseletek alapanyaga körül merül fel. A viseletbemutatókon régi és új viseletek egyaránt megjelennek. A 20. század második felében készült darabok már gyári alapanyagokból készültek, ezek a ruhák mind formai, mind esztétikai tekintetben lényeges különbséget mutatnak a háziszőttes alapanyagú viseletekhez képest.

Azt gondolnánk, hogy ma már elképzelhetetlen olyan viseletekhez jutni, amelyek háziszőttes alapanyagúak. Ellátogatva az atyhai népviseleti bemutatóra, ennek ellenkezőjéről bizonyosodhattunk meg, hiszen láthattuk, hogy Sóvidéken is van olyan személy, aki vállalva a fáradságos munkát, ma is házilag készíti el a népviselet alapanyagát. Erre sajnos már csak kevés példát találunk, de egy-egy ilyen személynek a fellépése ösztönző lehet azok számára, akik tehetséget éreznek magukban a népviselet készítésére.

atyha6_SZK

Az első sóvidéki találkozó jó példa volt arra, hogy a résztvevők saját viseletük bemutatása mellett megismerjék a tájegység többi falvainak népviseletét, és egy nagyobb közösséghez való tartozás által megerősödjenek abban, hogy a népviselet olyan érték, amelyre büszkék lehetnek.

Dr. Salló Szilárd néprajzkutató


Cikkünk szerzőjéről

Salló Szilárd 1983-ban született Csíkszeredában. Néprajzkutatóként 2007 óta dolgozik, hét évig a Csíki Székely Múzeum néprajzos-muzeológusa volt, 2014-től a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont néprajzi szaktanácsadója. Felsőfokú tanulmányait a Babeş-Bolyai Tudományegyetem néprajz-magyar szakán végezte 2002 és 2006 között. Ezt követően szintén néprajzi vonalon magiszteri képzésben vett részt, majd 2009-2012 között a kolozsvári Hungarológiai Tudományok Doktori Iskola hallgatója volt. 2012 novemberében védte meg disszertációját A csíki juhászok életmódja és tárgyi kultúrája címmel, ezzel szerezve meg a doktori fokozatot. Az elmúlt tíz évben bel- és külföldi konferenciákon vett részt, tudományos és ismeretterjesztő lapokban publikált, továbbá néprajzi témájú kiállításokat és programokat szervezett. Kutatásainak nagy részét Csíkmadarason és a Gyimesekben végezte. Főbb kutatási témái a juhászok életmódja és a rontáshiedelmek.


 A fotókat Szabó Károly készítette.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s