In memoriam Bardocz Sándor

Nevét a betiltott táncházmozgalom aktív tagjaként ismerhettük meg a ’80-as években, majd a Tarisznyás népzenei együttes prímásaként vált népszerű zenésszé, akit számos hazai és külföldi rendezvényen láthattunk-hallgathattunk. Részt vállalt a népi kultúra átörökítésének, továbbadásának feladatában. Mind televíziós újságírói, mind népzenészi munkásságában az erdélyi magyar kultúra megőrzését és ápolását tartotta legfontosabb feladatának. Az utóbbi években pszichiátriai kezelés alatt állt.

Bardocz Sándor 1962-ben született Marosvásárhelyen. Középiskolai tanulmányait az ottani Képzőművészeti Líceum zene szakán végezte, és ez hatással volt életútjára. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia karán szerzett oklevelet. A kommunista rendszer kényszer-kihelyezéseinek következtében a moldvai csángó vidéken kezdte tanári pályáját. A helyzetet és időt kihasználva, pedagógusi teendői elvégzése mellett, néprajzi gyűjtőmunkát is végzett a helyszínen.

1990-ben a Kolozsvári Rádió újraindítása és a Televízió megalakítása után hamarosan munkatársa lett a frissen létrejött szerkesztőségnek. Jelen volt és részt vállalt a magyar nyelvű közszolgálati audiovizuális műsorok megtervezésében és kialakításában, ő maga a történelmi, kulturális témájú adások szerkesztőjeként írta be magát a köztudatba. Több dokumentumfilmje kapott elismerést hazai és magyarországi filmfesztiválokon. Szerzői műsorai között szerepelt a História sorozat, a Törzsasztal című kerekasztal-beszélgetés rovat, egyik szerkesztő-műsorvezetője volt a Társalgó című közéleti magazinműsornak és az Erdélyi Figyelőnek. 2003-tól 2011-ig a stúdió kisebbségi osztályának főszerkesztője volt. Kiállásának köszönhetően kapta meg az általa vezetett munkaközösség az önálló Nemzetiségi Szerkesztőség státust.

Ezzel párhuzamosan, zenei tehetségét kamatoztatva, a táncházmozgalom aktív tagjaként, a Tarisznyás népzenei együttes prímásaként – amelyet 1991-ben alapított barátaival, Kostyák Alpárral és Szép Gyulával – számos hazai és külföldi rendezvényen lépett fel, és részt vállalt a népi kultúra átörökítésének, továbbadásának feladatában. Mind televíziós újságírói, mind népzenészi munkásságában az erdélyi magyar kultúrának megőrzése és ápolása, a nemzeti öntudat erősítése, az erdélyi magyar közösség szolgálata volt az önmaga számára kitűzött és következetesen végzett feladat.

Élete utolsó időszakában elbizonytalanodott, útkeresése nem járt sikerrel. Reménykedett az újrakezdésben, de erre már nem került sor. Tragikus körülmények között búcsúzott az élettől.

Forrás: Kolozsvári Rádió

Víg Emese

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s