Népek és viseletek nyomában

Él Székelyudvarhelyen egy kiváló fotós, Dávid Botond, akit négy éve annyira megragadott a népviseletek fényképezése, hogy mára életformájává vált ez a fajta munka. Több mint hobbi, hiszen túl azon, hogy világszerte keresi az alkalmat arra, hogy népviseletbe öltözött emberekkel találkozhasson, gyakran jár népművészeti fesztiválokra, néptánc-találkozókra és néprajzi kiállításokra, hiszen folyamatosan tájékozódnia kell, bővítenie a tudását, mert alapvetően más szakterületeken működött ezidáig, és most el kell mélyítenie néprajzi szaktudását is.

Sokat utazik ilyen célból, illetőleg felhasználja a kínálkozó alkalmakat, s amikor teheti, más célkitűzésekkel kapcsolja össze a viseletek iránti szenvedélyét és elkötelezettségét a fotós vagy egyéb irányú munkák folyamatában.

Nemrég beszélgettünk az új “szerzeményekről”, de ismét eltűnt pár napra, hogy aztán még frissebb élményekkel térjen haza.

A korábbi interjút a Hargita Népében olvashatják.

rejdova

“Szeptember első hétvégéjét Rozsnyón töltöttem – mesélte – , egész pontosan Rozsnyó környékén. Sajórédén rendezték a 44. Gömöri fesztivált, ahol egy felvidéki magyar csoport, a Borostyán is fellépett. Nem ismerem túlságosan azt a vidéket, úgyhogy folyamatosan tájékozódnom és érdeklődnöm kellett. Érdekes és sokatmondó tapasztalatban volt részem, amely elárul egyet és mást a magyar kisebbségi sorsról és arról az állapotról, amelyet a társadalmi erózió során megélünk. Megállított egy rendőr, és megbüntetett gyorshajtásért – 90 helyett 106 km/h sebességgel mentem – , kiválóan beszélt magyarul, mindjárt megkérdeztem tőle, ha már a közlekedési szabálysértés révén kapcsolatba kerültünk, hogy merre van Sajóréde. Erre azt válaszolta, hogy vélhetőleg Magyarországon. Nem tágítottam, mondtam neki, hogy gyanús az a Rejdova, amit én a navigációs rendszeren olvasok. Erre rábólintott, hogy valóban a közelben van az a település, és rögvest eligazított…

sajorede
Sajórédén – a dernői Borostyán néptáncegyüttes volt az egyetlen magyar csoport a fesztiválon… 

Hogyan és miért kerültem én Rejdovára, azaz Sajórédére? Az biztos, hogy nem véletlenül. Mint mindennek, ennek is oka van az életemben… Körülbelül egy hónappal ezelőtt, augusztus közepén Pesten jártam, ahol találkozóm volt Marossy Géza operatőr barátommal. Kávézás után a Parlament előtt sétáltunk (hogy előtt vagy mögött, azt sosem vagyok képes eldönteni, mert nem tudom, hogy a Dunához vagy a Kossuth-térhez viszonyítsak-e?), és ott észrevettem egy néptáncosokból álló csoportot. Egyből feltűnt a ruhájuk, hiszen olyat addig még nem láttam, egyik általam ismert viselethez sem hasonlított. Szóba álltam velük, hamar kiderítettük, hogy van-e, hogy lesz-e dolgunk egymással… Innen már szervezés kérdése volt az egész.

magyarbődi
Magyarbődi lányok
gömöri_viselet
Gömöri tánc
rozsnyoi_szlovak_lanyok
Szlovák lányok Rozsnyóról
Valika_es_Andi
Valika és Andi
gömöri_pasztorviselet
Gömöri pásztorviselet

Amúgy nagyon kedvesen fogadtak, Icsó Valika, a csoport vezetője csupa szív asszony, született vendéglátó, nem mellesleg ügyesen vezeti a felnőtt- és gyerek-tánccsoportokat. Így kerültem Felvidékre… Bejártuk a környéket, felmentünk Krasznahorka várához, menynek tetőszerkezete egy sajnálatos baleset folytán majdnem teljesen leégett, öt éve javítják, de valamiért nem érnek a végére, ezért a vár folyamatosan a zárva tart. Megcsodáltuk a betléri Andrássy-kastélyt, melyet a szerencsének köszönhetően elkerültek az idők viharai, teljes pompájában fogadja a látogatókat. Aki arra jár, feltétlenül látogassa meg a helyet, a magyar nyelvű idegenvezetés egyenesen kiváló, tiszta időutazás. Az embernek ilyenkor kerülnek a helyére a dolgok a történelmünket illetően.”

borostyan_neptanccsoport
… és még egyszer a Borostyán – immár teljes létszámban – Dávid Botond felvételei

Ennyit a legutóbbi fotós kiruccanásról.

A címképen szereplő portrét Dávid Attila készítette.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

P. S.

Következzék még két apróság

Hogy mikkel foglalkozik egy fotós, amikor nem dolgozik!? Figyel. Mindig figyel. Mivel a személyes optikája sem hétköznapi, sok-sok apró részletet elemez. Többek között egy ciprusi sajt dobozán is látja a jelentéktelen változást, amelyről eltűnt egy látszólag apró, ám sajátos szimbólum. Mintha kényszer lenne az önfeladás! Mintha mindent – még a mennyei jussot is! – fel kellene áldozni a piac oltárán, hadd vegyék. Szóval… Az európai butaságnak végtelen a mélysége…

sajt
Valami hiányzik a képről – erre aztán többen is felfigyeltek…

És még egy D. B. féle morfondír: “A miccses téma juttatta eszembe, hogy június elsején fényképeztem ezt a román léányzót máramarosi népviseletben, és még fel sem dolgoztam a képeket.

maramarosi
Reggeli áhítat

Most meg azon tűnődöm, hogy nekem miért vannak csak normális román ismerőseim?”

S. M.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s