Emlékezzünk Móricz Zsigmondra

Hetvenöt éve ezen a napon hunyt el a 20. századi realista magyar irodalom jeles alakja, aki mindvégig úgy élt, úgy írt, hogy cselekedeteit és munkáit a magyar nép ihlette. Otthon volt gyermekkora helyszínein, Szabolcs-Szatmárban, a hajdúk között, a Dunántúlon, Erdélyben, a Székelyföldön, mint ahogyan a pesti értelmiségi és politikai elit, meg a leginkább kiszolgáltatott proletárok köreiben is.

Móricz Zsigmond Tiszakécskén született 1879. június 29-én. Édesanyja papleány, édesapja feltörekvő parasztember volt, aki gyakran belebukott üzleti vállalkozásaiba. Két különálló világ találkozása ez a család, de a feltörekvési vágyuk egyértelmű, hiszen a kilenc gyermek közül a hét életben maradottat nagy gonddal iskoláztatták. Az ifjú Móricz Zsigmond Debrecenben, Sárospatakon és Kisújszálláson járt középiskolába.

moricz zsigmond csaladja
A képen a Móricz-család látható 1896-ban. Álló sor, balról jobbra: Móricz Pallagi József, Móricz Zsigmond, Farkas Károly, Móricz Dezső. Középső sor: Pallagi Gyula, Móricz Bálintné Pallagi Erzsébet, Pallagi Józsefné Nyilas Katalin, ölében Móricz Ida, Móricz Bálint. Ülő sor: Móricz Károly, Móricz Miklós, Móricz Sándor (Petőfi Irodalmi Múzeum)

Nehezen illeszkedett be a közösségekbe, tanulmányi eredményei változóak, érettségi után is több egyetemi szakot kipróbált, mígnem a bölcsészkart érezte leginkább közelállónak. A híres Négyesy László-féle szeminárium hallgatója volt. Barátságot kötött az akkor induló fiatal írók és költők csoportjával. Olyannyira erős volt benne a köz- és szépírói ambíció, hogy felülírta a lelkészi, a jogi és a tanári pályát. Bár mind a három szakirányon járt egyetemre, soha nem tett szakvizsgát. Tóth Árpád, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Benedek Marcell, Juhász Gyula közelsége és barátsága biztos talajt jelentett számára, hogy íróként elindulhasson. Huszonnyolc éves, amikor a lelkében élő páratlan tudás- és élményanyag felszabadul a Hét krajcár című híres novellában. Ettől kezdve folyamatosan arról ír, ami fáj. Regényt, novellát, vereset, drámát egyaránt írt, és mindvégig jeles, sőt meghatározó publicista és szerkesztő maradt.

Móricz Zsigmond egymagában képviselt egy olyan intézményt, amelynek érdeklődése és gondoskodása kiterjedt a teljes nemzetre. Ilyen írója nem születik többé a magyar népnek. Habár a mai generációk tudatában, ebben a gyorsan változó korban eltávolodott az általa ábrázoltaktól mai világunk, emlékezzünk rá, őrizzük azt a szellemiséget, amely nélkül nem teljes a jelen és a jövő.

Címkép: Móricz Zsigmond 1941-ben – a fotó eredetije a PIM gyűjteményében található. 

Simó Márton 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s