A dolog az 1500-1600-as évek fordulóján eldőlt: Habsburg Mária Krisztierna tiroli hercegnőnek férjhez kell mennie. Márcsak azért is, nehogy vénkisasszony maradjon, végtére is akkor már 21 esztendős volt. Ráadásul megtalálták a hozzá illő vőlegényt is, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem személyében.
Hogy az ara és a vőlegény nem ismerték egymást?
Hát, Istenem…
Volt ilyen, van ilyen, lesz ilyen – lám, a vőlegény sem méltatlankodott, pedig ő sem tudhatta, hogy a menyasszony nem sánta és púpos boszorkány…
Mária Krisztierna mindenesetre – mert ez sem lényegtelen egy házasságban!… – mind anyagilag, mind politikailag jó házból származott: II. Károly osztrák főherceg (1540–1590) és Mária Anna bajor hercegnő (1551–1608) leánya volt. Tizenöt testvére közül például Anna III. Zsigmond lengyel király első felesége, II. Ferdinánd német-római császár magyar és cseh király, Margit III. Fülöp spanyol király felesége, míg Lipót tiroli főherceg volt.
Nem kívánok a politikai részletekbe bonyolódni, most ugyanis csakis a házasságról beszélnék.
Tehát Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem nevében Bocskai István vezetésével küldöttség érkezett Grácba II. Rudolfhoz, a 21 esztendős Mária Krisztierna főhercegnő kezéért. A házasság leánykéréssel és jelképes esküvővel kezdődött. A nagytemplomban a fejedelmet nagybátyja, Bocskai képviselte a vőlegény szerepében. A frigy innentől kedve sorra hozta a rossz előjeleket: az Erdélyig tartó nagyjából ezer kilométeres utazás meglehetősen viszontagságos volt. A negyven hintóból és fegyveres lovasokból, egyházi személyekből álló menetet Krisztierna édesanyja kísérte egy darabig. (Tudnivaló, hogy az ifjú ara különösen bizalmas viszonyban volt édesanyjával, aki még a házasság várható intim részleteit is előre ismertette leányával.) Talán a stressztől, talán mástól az ifiasszony az utazás alatt végig rosszul volt, hányt, láztól szenvedett, mígnem az ómeneket cáfolva Kolozsvárt óriási ünnepléssel fogadták.
Az immár valóságos esküvő augusztusban zajlott le, miután a fejedelem néhány nappal korábban egy sátorban megismerkedett feleségével. De akkor már a Zsigmondnak elment a kedve az egésztől, pedig Kirisztierna, az anyai tanácsokat követve, igazán jó szívvel közeledett hozzá. Zsigmond ekkor már úgy érezte, mintha férfiassága csődöt mondana – azaz csődöt is mondott, miképp ezt később három belső szobalány is tanúsította. A tény: a házasság nem lett elhálva, azaz a nászéjszaka kötelező nemi aktusa nem történt meg, márpedig így a frigy ugyebár érvénytelen.
Mindkét fél szenvedett. Zsigmond – biztos, ami biztos – száműzte feleségét, aki azonban még a száműzetése során is a házasság megmenthetőségén dolgozott. Mária Krisztierna ezek után – olykor száműzetésben, máskor társuralkodoként élt – búcsút mondott Erdélynek, s kudarcteli élményekkel visszatért Grácba, ahol tovább bánkódott, mi több arról álmodozott, hogy Báthory Zsigmond esetleg még visszatérhet hozza. Csakhogy VIII. Kelemen pápa időközben felbontotta a kudarcos házasságot.
Az asszony – vagy lány? – ezt követően lemondott mindenféle házasságról, s végül a halli jezsuita kolostorba lépett. Annak főnökasszonyaként halt meg 1621-ben.
Essék szó róla, hogy sokan kutatták, mi is lehetett Zsigmond férfiúi kudarcának okozója.
Volt aki egy esetleges, őt ért gyermekkori szexuális traumára gondolt, más az ifjúkori kicsapongó életét, az onnan hozott nemi betegségét tartotta oknak – sőt felmerült a fejedelem esetleges homoszexuális hajlama is, jóllehet erre semmiféle bizonyítékot nem találtak.
Hát így esett – bármi is a magyarázat.
Mészáros Sunyó Sándor
