Székelyföld – július

Kulturális életünk jóval szegényebb lenne, ha nem működne a Székelyföld című folyóirat. Ez a lap sokkal több, mint egy átlagos folyóirat. Erre újabb bizonyság a júliusi lapszám, amelyben tetten érhető a sokoldalúság, a nyitottság, a múltra, a jelenre és a jövőre való odafigyelés egyaránt.

Az irodalmi rovat a közelmúltban elhunyt Szepesi Attila (1942-2017) Malakiás csodái (Barbár szonettek) című versciklusával indít. A továbbiakban Borsodi L. László, Tamás Dénes, Nagy Attila, Patak Márta, Cseke Gábor, Zsidó Ferenc, Luzsicza István, Orkesztra Gabó és Szentgyörgyi László írásait olvashatjuk.


Szepesi Attila (MTI – archív)

Szepesi Attila 1942-ben született Ungváron, tanári diplomáját Szegeden szerezte 1968-ban, majd ugyanott az egyetemen is elvégezte a magyar szakot. 1972-től a Kortárs, 1982 és 1989 között az Új Tükör, 1992-től a Pesti Hírlap, 1994-ben és 1995-ben az Új Magyarország, majd a Magyar Nemzet munkatársaként dolgozott. Hányatott élete és festői-zenei példák ösztönözték versírásra, műveit 1968-ban az Első ének, 1969-ben a Költők egymás közt című antológia mutatta be. Szilaj, pajzán, pajkos énekeivel a nép- és az archaikus költészet forrásaiból táplálkozó változatos forma- és rímvilágot alakított ki. Gyermekverseket is írt. Furulyás Palkó című mesejátékát 1979-ben Győrött mutatták be. Főbb művei közt tartják számon Az üveg árnyéka, a Harangtemető és a Farsang bolondja című versesköteteket, A Mikulás lámpája című mesekönyvét, a Kilenc bagoly című gyermekvers-gyűjteményét, valamint A béka kertje című esszékötetét. Utolsó kötete “Varázsfüvek. Barbár szonettek” címmel jelent meg 2016-ban a Nap Kiadó gondozásában. Munkásságáért 2002-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díjjal tüntették ki, kétszer kapott Weöres Sándor-díjat (1974, 2000). 1980-ban József Attila-díjat, 1986-ban Artisjus-díjat vehetett át. További elismerései között van a Kortárs-díj (1994), IRAT-nívódíj (1995), Tiszatáj-díj (1996), Déry Tibor-jutalom (1996), Füst Milán-jutalom (1998), az Év Könyve-díj (2002) és a Látó-díj (2006). 2012-ben elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2014-ben pedig a Radnóti-díjat. (Forrás: MTI)


A Literata Hungaricában Seres Attila erdélyi írók felvidéki és kárpátaljai látogatásáról ír (1937 – A Vásárhelyi Találkozó szellemében). A Disputában Botár István régész tanulmányban számol be a Csíki-medence 13. századi hovatartozásáról.

Lukács Antal (1923) második világháborús katonai élményeiről és fogságáról számol be naplójegyzeteiben. Murádin Jenő egy reformkori székely litográfus, Magyari Lajos (1813-1859)munkásságáról ír tanulmányt. (A már-már elfelejtett művész munkái illusztrálják a lapszámot.) Fekete J. József Milbacher Róbert (Szűz Mária jegyese), Zsidó Ferenc Nagy Attila (Csillagköz) című kötetéről publikál recenziót. Az olvasólámpában Szentkatolnai Bálint Gábor, Benedek Elek, Bözödi György és Czegő Zoltán könyvéről írnak a lap szerkesztői. Hadnagy Jolán ajánlja Tamási Hazai Tükör című kötetét, amely a Székely Könyvtár című sorozatban látott napvilágot.

Élő Székelyföld Munkacsoport   

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s