Lelki szemeink előtt már kalodába zárt bűnös látványa lebegett. Miselátogatástól való eltiltás. Pellengérre való állítás. A huszonöt, harminc, ötven vagy több korbács- vagy pálcaütés is már-már elképzelhetőnek tűnt. Hétfőn reggel indult a visszaszámlálás, az elkövető egy teljes napot kapott, hogy bűnét jóvátegye. És megtörtént a csoda: foganatja volt a felszólításnak.

Nem vagyunk azonban a középkorban. Demokráciában élünk, ma már jóval felvilágosodottabb és környezettudatosabb emberekként, mint eleink. Írást tudunk, olvasunk, fejben és gépekkel számolunk, megtervezzük az életmódunkat, van pártállásunk, vagy elzárkózunk a politikumtól, vallásosak, ateisták vagy egyszerűen csak pogányok vagyunk. Hűségesek és hitszegők ugyanakkor. És – szerencsére – használjuk a világhálót. Jó hely ez az internet, s általában mindenki, boldog-boldogtalan fent van, ott lóg a hálón, és az elidegenedés mellett a közösségi oldalak arra is jók, hogy segítségükkel megszólják a rendből kilógó egyéneket olykor…

Vélhetően megszégyellte magát az oroszhegyi szemetelő, s még mielőtt lesújtott volna rá a községvezetés és a honi, az Európai Uniós törvény szigora, hazavitte, vagy megfelelő helyre rejtette a sok műanyagot, a hitvány cipőket és az ideiglenes rendszámokat.

Bár minden településen így történne. Még mielőtt elmerülnénk a fogyasztói társadalom szeméttengerében…

A címképet Bálint Elemér Imre készítette.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport