Becsszó

Nagy hiány lett manapság a becsületszó. Egy-két nemzedékkel ezelőtt még súlya volt az adott szónak. Apáról fiúra szálltak a birtokok, anélkül, hogy egy sort leírtak volna. Az adott szó aranyfedezetnek számított. Adtak-vettek egymás között, a javak, a tárgyak gazdát cserélhettek, puszta becsületszóra. Ha két gazda megegyezett egy terület fölött, a határon cöveket vertek le, egymás tenyerébe csaptak, áldomást ittak és szent volt a béke. Nem kellett a mezőre kerítés, szükségtelenné vált a papír, nem volt szükség közjegyzőre, tanúra, kamerára, őrző-védő szolgálatra, bírósági végzésre. Nem követelték egymástól az iktatószámot, pecsétet, aláírást. Még csak zsebszerződést sem kellett kötniük. (Címképen: a tekerőpataki Bernád-család – egy 20. század elején készült felvétel reprodukciója.) Tovább

Sebestyén Péter

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s