Életének 65. évében elhunyt Mózes Attila kolozsvári író, 1980 óta az Utunk, majd 1990 után a Helikon című folyóirat szerkesztője. Marosvásárhelyen született 1952. április 8-án, középiskolai tanulmányai után orosz-magyar-francia szakon végzett a Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán. Pályája elején tanárként dolgozott. Rövid prózai írásokkal és tanulmányokkal már középiskolás korában jelentkezett helyi és központi lapokban.
Nagy hatással voltak rá az orosz realisták, a francia egzisztencialisták, valamint magyar klasszikus példaképei közül Krúdy Gyula és Németh László. Azt a fajta irodalmi faluszociográfiát művelte igen fiatalon, amelyet Illyés Gyula, Szabó Pál, Veres Péter, majd erdélyi sorstársai közül Szabó Gyula és Sütő András, de ő már egy másik időben, amikor az iparosítás és a kényszerű szövetkezetesítés tönkreverte és megbontotta a falvak egészséges szövetét. A nyolcvanas években “fejlődéstörténeti vázlatokat” írt, kiváló elbeszélővé nemesedett nagyobb lélegzetű elbeszélései és regényei által, akit tehetsége a legkiválóbb írók közé emelt volna, de ő mindig következetesen elzárkózott az ilyenféle szerepekkel járó merevségtől és az országos vagy nemzetközi díjak kánont erősítő hatásától.
Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport
