Négy kiváló erdélyi író látogatott 1934 februárjában nyugat-magyarországi városokba. Egy ott élő székely így üzent Nyirő József által az itthoniaknak: „- Tisztelem odahaza az erdőt, a mezőt, a hegyet, a patakokat, a fákat, a virágokat, a madarakat, a legkisebb fűszálat is, a kicsi falukat, minden embert, a felhőket, az esőt és napfényt, a bogárkákat, a köveket, a borvizet, örömöt és bánatot, a bölcsőt és koporsót, mindent, de mindent… ”

Ki gondolta volna, hogy másfél évtized múltán – immár a viszontlátás reménye nélkül – röpködnek az ő vágyai is az elérhetetlen kis haza és a Hargita iránt…

Az Erdélyi Szépmíves Céh jeles szerzői – Kós Károly, Kemény János, Dsida Jenő és Nyirő József – teltházas előadásokat és felolvasóesteket tartottak. Az irodalom által akkor még képesek voltunk közelebb kerülni egymáshoz. Erős „médium” volt még a könyv és eljutott az általa hordozott gondolat embertől emberig… (Címképen: Szombathelyre érkező erdélyi írók 1934. február 25-én – Pável Ágoston felvétele.) Tovább