Hangulatmorzsák egy gyümölcsfesztiválról

 

Ma már nyugodtan kijelenthető, hogy Székelyudvarhelyen meghonosodott a Civitas Alapítvány által kezdeményezett Gyümölcsfesztivál. Igaz ugyan, hogy idén talán egyharmada termett tájainkon a szokásosnak, szilvából még ennél is szerényebb volt a hozam, de három napon át dúskálni lehetett a hasznos és szép programokban. Szakmaisággal, jól hasznosítható tudás átadásával pótolták a gyümölcshozamból hiányzó arányokat.

Hogy mennyire jól sikerült a VIII. Udvarhelyszéki Gyümölcsfesztivál, az könnyen megállapítható volt a folyamatosan jelen levő érdeklődői tábor változatos összetételéből: gyermekek, fiatalok, a felnőttek különböző korcsoportjai, városiak és falusiak egyaránt felbukkantak itt-ott a rendezvények idején.

dscn9321

Idén a szomszédos megyéből vásárolt, illetve erdei gyümölccsel, valamint fantáziával pótolták a hazait. Soha nem látott kínálat mutatkozott lekvárokból és szörpökből. Ami kellemesen meglepő volt: régi recepteket vettek elő, de kísérletező kedvben sem volt hiány.

A Szentegyházi Filharmónia csúsztatott, a hulló szilvát is becsempészte szabadtéri koncertjébe:

Szeptember 23. és 25. között mindenképp jól járt, aki helyben maradt, s az is, aki Székelyudvarhelyre látogatott.

A Gyümölcsfesztivál alkalmával mindig felidéződik az emberben az, amit az idősek mondanak. Valamikor nem főztek annyi pálinkát a gyümölcsökből, hanem nyersen értékesítették. Kiváló csereáru volt, hiszen a közeli városokban – most nem csak a székelyudvarhelyi vagy a keresztúri piacról beszélünk, hanem példának okáért Szovátáról és Segesvárról is – , ahol a cseresznyétől a batul almáig mindennek megvolt a szezonja.

Példának okáért a lekvár és a szilvaízkészítés általánosan elterjedt gyakorlat volt a falvakon. A valamire való asszonyok – és általában mind ilyenek voltak a családanyák – a világ legtermészetesebb dolgának tartották, hogy konzerválni, főzni, aszalni kell. Másképp nem gazdaságos, sőt, ami sokkal többet jelent: éhezni fog a család. Manapság mindenki azt vallja, hogy semmi sem éri meg. Kivéve a kereskedőt és a feldolgozóipart. Ezek általában tájidegen cégek, akiket csak a profitszerzés köt hozzánk.

dscn9316

A konyhakerti növények, a gyógynövények a legnagyobb természetességgel épültek be az életbe, ugyancsak gazdaságossági okokból, hiszen orvosra, patikára csak sürgős esetben volt keret, s a gyarmatáruként érkező egzotikus fűszerek jobbára csak ünnepi lakomákhoz kellettek.

Nagyon pozitív dolognak számít, hogy ismét megjelentek azok az emberek, akik hisznek a vidékben, a vidéki életben, s nagy alázattal és tisztelettel beszélnek a gyümölcsfákról, az elfeledett kertekről, amelyek ott maradtak valahol a gyermekkor elhagyott falvaiban, az emlékek perifériáján.

Mindenkinek van kertje, fája, csak éppenséggel nem akar tudni róla. Vagy pedig annyira áthatotta a fogyasztói társadalom “kultúrája”, hogy folyamatosan az olcsót keresi és vásárolja. Miközben elvadult az egykori gyümölcsösök jelentős része, a boltokban a helyben termelt élelmiszer, s köztük a gyümölcs is csak egyfajta szennyeződés, elenyésző arányban van jelen a kínálatban. Mert nem éri meg?!

ÍRÁSUNK FOLYAMATOSAN FRISSÜL!

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s