Atyha – ahol a Gondviselésnek különös tervei vannak

Szeptember 18-án, vasárnap este 10 óra tájt villámcsapás érte az atyhai templomot. A média jóvoltából pár óra alatt mindenki értesülhetett arról, hogy milyen súlyos csapás érte ezt a kis faluközösséget. A római katolikus település egyházközégi temploma elpusztult.

A közelmúltban szépen felújított templom szerkezete pillanatok alatt meggyulladt, majd a lángnyelvek átcsaptak a toronyra is. A helyszínen tartózkodó lelkész, ft. Adorján Imre plébános és Máthé Árpád gondnok csak néhány kegytárgyat, pár miseruhát tudott kimenteni az Úr égő hajlékából.

Gyöngyössy János rajza az atyhai templomról (2014)
Gyöngyössy János rajza az atyhai templomról (2014)

A helyiek és a szomszédos településekről érkező tűzoltók, majd a katasztrófaelhárítók is mindössze lokalizálni tudták a tüzet, hogy az ne terjedjen át a szomszédos épületekre. A tetőzet beomlott, majd a lángoló karzaton megsemmisült az orgona, elolvadtak a toronyban levő harangok. Teljesen elpusztult a berendezés, a fő- és mellékoltárok, a padok, a festmények és szobrok, minden műtárgy, amelyet a közösség az évszázadok során felhalmozott. Nagy szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tűz emberi áldozatot nem követelt.

A elpusztult templom főjavítása egyébként 2014-ben ért véget. A kis közösség a 2015. évben hozzálátott a temető fölött található fogadalmi kápolna újjáépítéséhez, amelyet idén augusztus 6-án, a választott ünnepen azt, illő módon, Urunk Színeváltozása napján szenteltek újra Nm. és Főtisztelendő dr. Jakubiny György érsek úr, számos lelkész és a hívek népes tömegének jelenlétében.

Az érsek atya az atyhai plébánián 2016. augusztus 6-án
Az érsek atya az atyhai plébánián 2016. augusztus 6-án
Pál Antal korondi plébános, Jakubiny György érsek és Potyó ferenc általános helynök
Adorján Imre plébános, Jakubiny György érsek és Potyó Ferenc általános helynök
Böjte atya az oltáriszentséggel a 2015-ös szentmise alkalmával
Böjte atya az oltáriszentséggel a 2015. augusztus 6-án a szabadtéri szentmise alkalmával, amikor a hívek elhatározták a kápolna újjáépítését

Ezt a többéves projektet az alig kétszáz fős egyházközség úgy kívánta befejezni, hogy új kerítést vont a temető köré. Hétfőn délelőtt épp ennek befejezéséhez közeledtek volna a munkások, miközben a figyelem már az esetleges tűzfészkek lefojtására és a kármentésre koncentrálódott.

A templom a plébánia kertjéből
A templom a plébánia kertjéből (1940) – Mihály János gyűjteményéből

Az anyagi kár felbecsülhetetlen

Ha milliós nagyságrendű összegről beszélünk, az még nem fedezi, s nem feledtetheti a veszteséget. Az atyhaiak csak akkor emelkedhetnek fel az őket ért csapás súlya alól, ha összefognak és mások segítségét is elfogadva, kitartó munkával új, még díszesebb templomot építenek.

dscn9076

A Gondviselés szerint megújhodásra, lelki tisztulásra, szeretetre és türelemre van szükség ahhoz, hogy új élet és remény sarjadjon a romokon.

Rekviem egy templomért

Atyha ősi székely település. A hagyomány szerint a közeli Szentegyházas dombon állt első temploma, amelynek romjai a 19. század közepén még láthatók voltak. A falu első említése 1536-ból való, bár aty(h)ai illetőségű személyekről ennél korábbi feljegyzések is léteznek. Lakói a reformáció idején többször is unitárius hitre tértek, mígnem megállapodtak katolikus vallásnál. Egy korábbi templomát a Kadács-hegyese nevű helyen említik, a mai település és a Firtos (1007 m) között félúton. A mostani temető területén állott egy kisebb templom (épült 1651-52-ben), amely szűknek bizonyult, a papi telek végében – a mai helyén – építenek újat, amelyet 1799-re fejeznek be. Ez a templom – tornyában az 1437-ből való haranggal – egy 1867-es tűzvész során, oldalfalai kivételével elpusztult. Hat esztendő kellett a felújításhoz az akkor igen erősnek számító egyházközségnek (1869-ben a népesség 1495 fő, mind római katolikus). Ekkor vásárolják a Kolonics-orgonát és öntetik az új harangokat. A kelet-nyugati tájolású, karzattal ellátott templom a 20. század elejére nyeri el azt a formáját, amelyet ismerhettünk (klasszicizáló stílusú fő- és mellékoltárok, a Bűnbánó Mária-Magdolnát ábrázoló főoltárkép, Szent Péter és Pál gipsz-szobrok, Szűzanya- és Krisztus-szobor, az adományból származó Szent Imre-szobor stb. Az I. világháború idején a harangokat háborús célokra elrekvirálják (1916. október 16.), pótlásukra 1922-ben kerül sor, ekkor a Szent Antal-csengettyű és két Nagyszebenben készült – ais-b és d hangú – harang kerül a toronyba. 1927. július 2-án tornádó söpör végig Atyhán, sok házat megrongálva, ledöntve a templom tornyát. A természeti katasztrófák és gondatlanságból tűzvészek azonban eléggé gyakoriak, hiszen 1927-ben, 1928-ban és 1931-ben is történnek tűzesetek. A gazdák általában rendelkeznek valamilyen biztosítással, az újjáépítési költségek egy részét megkapják. 1928. augusztus 6-án döntenek úgy, hogy a Jóistennel is biztosítást kötnek, ennek eredménye a fogadalmi ünnep. 1929-ben fejezik be a templom tornyának javítását, amely kőből és téglából, vasazással készül, és két méterrel magasabb a korábbinál. A csapások sora azonban nem ér véget: 1930. szeptember 6-án három gazdaság, 1931. február 27-én pedig az iskola ég le (1930-ban 1276 fő lakja Atyhát, akik közül 1210 római katolikus). A templomot 1958-60-ban újítják, majd ismét 1971-72-ben, amikor a II. Vatikáni Zsinat szellemében előírt változtatásokat vezetik be: a miséző pap a hívekkel szemben helyezkedik el a miséző oltárnál, külön olvasóállvány készül, amelyet egyúttal a szentbeszédek helyeként is használnak, ekkor vezetik be a nemzeti nyelveken való misézést – mindez történik a közelmúltban elhunyt Gergely Géza (1939-2016) plébános idejében. Ezek a műtárgyak székely népi motívumokat viseltek, s az ugyancsak akkor elhelyezett faragott csillárokkal sikeresen egészítették ki a templom klasszicizáló karakterét. A kétszáz éves évforduló emlékére, 1999-ben végeznek nagyobb javítást, ekkor új tetőszerkezettel látják el. A szakszerűtlen beavatkozás következménye, hogy a túl nehéz cserepek tömegét rosszul viseli a födém, a mennyezeten szakadozni, majd hullni kezd a vakolat. Néhány évvel később újra kell tervezni a tetőzetet, ami annak lebontásával jár. Ekkor semmisülnek meg a mennyezeti freskók. A templom mennyezete deszkaburkolatot kapott (2007), új héjazat került a hajó és a szentély fölé (2010-14), amely a 2016. szeptember 18.-i katasztrófa pillanatáig szolgált.

Közmunkázók pihennek a plébániai udvarán
Közmunkázók pihennek a plébániai udvarán – 2016. március (Farkas Antal felvétele)

Gyermek- és ifjúkorunk temploma, az a szent hajlék, ahová oly sokszor és sokan tértünk meg hosszú útjainkról, a fáradságos munkából, hogy erőt és bizakodást merítsünk, már nem létezik. A templom csak egy emlék. Az orgona hangjai az örökkévalóságig illantak, akárcsak az ott elrebegett  boldogító igenek. A béke jegyében történő egymást-üdvözlések meghittsége sem a régi, és többé nem lehet olyan, mint volt szeretett templomunkban…

Honnan és hogyan tovább?

Innen. A földről. Meg kell tanulnia a falunak ismét szárnyalni. Másik alternatíva nem létezik. Olyan templomot kell építenünk, amely kifejezi mai lelkiállapotunkat, igazi hozzáállásunkat, és egyben helytálló, maradandó üzenet a jövőnek is. A legjobb anyagokból, legjobb tudásunk szerint, közösségi akarattal.

Az Élő Székelyföld portálja már hétfő hajnal óta igyekszik követni az atyhai eseményeket. A falu mellé álltunk. Személyes érintettségünk okán és azon is túl.

Úgy látjuk, hogy a Kárpát-medence minden szegletéből mutatkozni látszik a figyelem és a segítő szándék. Több helyről is jelezték, hogy célzott gyűjtést szerveznek az atyhaiak megsegítésére. Az ide vonatkozó információkat ITT olvashatják!

Az egykori templombelső
Az egykori templombelső

Folytatni kell azt a munkát, amelyet éppen befejezni készültek az aty(h)afiak. Ha okosan, türelemmel, jó szándékkal és higgadtan viseltetünk, akkor a talpra állás nagyszerű lesz.

Szervezetünk, az Élő Székelyföld Munkacsoport fáradságot nem sajnálva vállal fel bizonyos szerepeket. Készek vagyunk nyilvánosságot, kulturális és szellemi hátteret teremteni a templomépítőknek. A magunk szerény módján mi is is beépítjük a következő templomba majd a fel-fel és ismételt fel-feltámadás tégláit.

Közösen és a Jóisten segedelmével. Úgy véljük, hogy a Jóistennek egy új és nagyobb projektje van vélünk.

A Gondviselés úgy akarja, hogy magasabbak és tisztábbak legyünk régi önmagunknál, fent a Sóvidék Tábor hegyén.

Itt találják Lázár Emese riportját a Hargita Népében: hargitanepe.eu/atyhaban-el-ne-mul-tak-a-harangok/.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s