Szeptember 18-án, vasárnap este 10 óra tájt villámcsapás érte az atyhai templomot. A média jóvoltából pár óra alatt mindenki értesülhetett arról, hogy milyen súlyos csapás érte ezt a kis faluközösséget. A római katolikus település egyházközégi temploma elpusztult.

A közelmúltban szépen felújított templom szerkezete pillanatok alatt meggyulladt, majd a lángnyelvek átcsaptak a toronyra is. A helyszínen tartózkodó lelkész, ft. Adorján Imre plébános és Máthé Árpád gondnok csak néhány kegytárgyat, pár miseruhát tudott kimenteni az Úr égő hajlékából.

A helyiek és a szomszédos településekről érkező tűzoltók, majd a katasztrófaelhárítók is mindössze lokalizálni tudták a tüzet, hogy az ne terjedjen át a szomszédos épületekre. A tetőzet beomlott, majd a lángoló karzaton megsemmisült az orgona, elolvadtak a toronyban levő harangok. Teljesen elpusztult a berendezés, a fő- és mellékoltárok, a padok, a festmények és szobrok, minden műtárgy, amelyet a közösség az évszázadok során felhalmozott. Nagy szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tűz emberi áldozatot nem követelt.

A elpusztult templom főjavítása egyébként 2014-ben ért véget. A kis közösség a 2015. évben hozzálátott a temető fölött található fogadalmi kápolna újjáépítéséhez, amelyet idén augusztus 6-án, a választott ünnepen azt, illő módon, Urunk Színeváltozása napján szenteltek újra Nm. és Főtisztelendő dr. Jakubiny György érsek úr, számos lelkész és a hívek népes tömegének jelenlétében.

Ezt a többéves projektet az alig kétszáz fős egyházközség úgy kívánta befejezni, hogy új kerítést vont a temető köré. Hétfőn délelőtt épp ennek befejezéséhez közeledtek volna a munkások, miközben a figyelem már az esetleges tűzfészkek lefojtására és a kármentésre koncentrálódott.

Az anyagi kár felbecsülhetetlen

Ha milliós nagyságrendű összegről beszélünk, az még nem fedezi, s nem feledtetheti a veszteséget. Az atyhaiak csak akkor emelkedhetnek fel az őket ért csapás súlya alól, ha összefognak és mások segítségét is elfogadva, kitartó munkával új, még díszesebb templomot építenek.

A Gondviselés szerint megújhodásra, lelki tisztulásra, szeretetre és türelemre van szükség ahhoz, hogy új élet és remény sarjadjon a romokon.

Rekviem egy templomért

Atyha ősi székely település. A hagyomány szerint a közeli Szentegyházas dombon állt első temploma, amelynek romjai a 19. század közepén még láthatók voltak. A falu első említése 1536-ból való, bár aty(h)ai illetőségű személyekről ennél korábbi feljegyzések is léteznek. Lakói a reformáció idején többször is unitárius hitre tértek, mígnem megállapodtak katolikus vallásnál. Egy korábbi templomát a Kadács-hegyese nevű helyen említik, a mai település és a Firtos (1007 m) között félúton. A mostani temető területén állott egy kisebb templom (épült 1651-52-ben), amely szűknek bizonyult, a papi telek végében – a mai helyén – építenek újat, amelyet 1799-re fejeznek be. Ez a templom – tornyában az 1437-ből való haranggal – egy 1867-es tűzvész során, oldalfalai kivételével elpusztult. Hat esztendő kellett a felújításhoz az akkor igen erősnek számító egyházközségnek (1869-ben a népesség 1495 fő, mind római katolikus). Ekkor vásárolják a Kolonics-orgonát és öntetik az új harangokat. A kelet-nyugati tájolású, karzattal ellátott templom a 20. század elejére nyeri el azt a formáját, amelyet ismerhettünk (klasszicizáló stílusú fő- és mellékoltárok, a Bűnbánó Mária-Magdolnát ábrázoló főoltárkép, Szent Péter és Pál gipsz-szobrok, Szűzanya- és Krisztus-szobor, az adományból származó Szent Imre-szobor stb. Az I. világháború idején a harangokat háborús célokra elrekvirálják (1916. október 16.), pótlásukra 1922-ben kerül sor, ekkor a Szent Antal-csengettyű és két Nagyszebenben készült – ais-b és d hangú – harang kerül a toronyba. 1927. július 2-án tornádó söpör végig Atyhán, sok házat megrongálva, ledöntve a templom tornyát. A természeti katasztrófák és gondatlanságból tűzvészek azonban eléggé gyakoriak, hiszen 1927-ben, 1928-ban és 1931-ben is történnek tűzesetek. A gazdák általában rendelkeznek valamilyen biztosítással, az újjáépítési költségek egy részét megkapják. 1928. augusztus 6-án döntenek úgy, hogy a Jóistennel is biztosítást kötnek, ennek eredménye a fogadalmi ünnep. 1929-ben fejezik be a templom tornyának javítását, amely kőből és téglából, vasazással készül, és két méterrel magasabb a korábbinál. A csapások sora azonban nem ér véget: 1930. szeptember 6-án három gazdaság, 1931. február 27-én pedig az iskola ég le (1930-ban 1276 fő lakja Atyhát, akik közül 1210 római katolikus). A templomot 1958-60-ban újítják, majd ismét 1971-72-ben, amikor a II. Vatikáni Zsinat szellemében előírt változtatásokat vezetik be: a miséző pap a hívekkel szemben helyezkedik el a miséző oltárnál, külön olvasóállvány készül, amelyet egyúttal a szentbeszédek helyeként is használnak, ekkor vezetik be a nemzeti nyelveken való misézést – mindez történik a közelmúltban elhunyt Gergely Géza (1939-2016) plébános idejében. Ezek a műtárgyak székely népi motívumokat viseltek, s az ugyancsak akkor elhelyezett faragott csillárokkal sikeresen egészítették ki a templom klasszicizáló karakterét. A kétszáz éves évforduló emlékére, 1999-ben végeznek nagyobb javítást, ekkor új tetőszerkezettel látják el. A szakszerűtlen beavatkozás következménye, hogy a túl nehéz cserepek tömegét rosszul viseli a födém, a mennyezeten szakadozni, majd hullni kezd a vakolat. Néhány évvel később újra kell tervezni a tetőzetet, ami annak lebontásával jár. Ekkor semmisülnek meg a mennyezeti freskók. A templom mennyezete deszkaburkolatot kapott (2007), új héjazat került a hajó és a szentély fölé (2010-14), amely a 2016. szeptember 18.-i katasztrófa pillanatáig szolgált.

Gyermek- és ifjúkorunk temploma, az a szent hajlék, ahová oly sokszor és sokan tértünk meg hosszú útjainkról, a fáradságos munkából, hogy erőt és bizakodást merítsünk, már nem létezik. A templom csak egy emlék. Az orgona hangjai az örökkévalóságig illantak, akárcsak az ott elrebegett  boldogító igenek. A béke jegyében történő egymást-üdvözlések meghittsége sem a régi, és többé nem lehet olyan, mint volt szeretett templomunkban…

Honnan és hogyan tovább?

Innen. A földről. Meg kell tanulnia a falunak ismét szárnyalni. Másik alternatíva nem létezik. Olyan templomot kell építenünk, amely kifejezi mai lelkiállapotunkat, igazi hozzáállásunkat, és egyben helytálló, maradandó üzenet a jövőnek is. A legjobb anyagokból, legjobb tudásunk szerint, közösségi akarattal.

Az Élő Székelyföld portálja már hétfő hajnal óta igyekszik követni az atyhai eseményeket. A falu mellé álltunk. Személyes érintettségünk okán és azon is túl.

Úgy látjuk, hogy a Kárpát-medence minden szegletéből mutatkozni látszik a figyelem és a segítő szándék. Több helyről is jelezték, hogy célzott gyűjtést szerveznek az atyhaiak megsegítésére. Az ide vonatkozó információkat ITT olvashatják!

Folytatni kell azt a munkát, amelyet éppen befejezni készültek az aty(h)afiak. Ha okosan, türelemmel, jó szándékkal és higgadtan viseltetünk, akkor a talpra állás nagyszerű lesz.

Szervezetünk, az Élő Székelyföld Munkacsoport fáradságot nem sajnálva vállal fel bizonyos szerepeket. Készek vagyunk nyilvánosságot, kulturális és szellemi hátteret teremteni a templomépítőknek. A magunk szerény módján mi is is beépítjük a következő templomba majd a fel-fel és ismételt fel-feltámadás tégláit.

Közösen és a Jóisten segedelmével. Úgy véljük, hogy a Jóistennek egy új és nagyobb projektje van vélünk.

A Gondviselés úgy akarja, hogy magasabbak és tisztábbak legyünk régi önmagunknál, fent a Sóvidék Tábor hegyén.

Itt találják Lázár Emese riportját a Hargita Népében: hargitanepe.eu/atyhaban-el-ne-mul-tak-a-harangok/.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport