Székely sör Csillagösvényen

sor_sor

Lénárd András egyike a legismertebb székelyföldi vállalkozóknak. Az általa vezetett, az Igazi Csíki Sört előállító cég ugyan nem teljesen “székely tulajdon”, hanem gyakorlatilag egy “mini-multi”, de nem ez a lényeg, hanem a tény, hogy létrehozta a székelyföldi identitás egyfajta szegmensét, s az abban rejlő marketingerőt sikeresen ki is használja. Akár minden községben lehetne egy-egy helyi brand, de ezek híján virul az egy-sör-biznisz a Székelyföldön, s annak határain túl is. Az Igazi Csíki és a Székely Sör ma már légi úton is érkezhet, ölünkbe pottyanhat a Csillagösvényről.

Bárcsak a borvizeink is “tudnának” székelyül, s ne holmi nyakatekert újlatin nyelvű és fölös h betűkkel ellátott palackok oldaláról vigyorognának ránk az ünnepi és hétköznapi asztalokról, meg a vezetőink orra elől, miközben ők a megmaradásról értekeznek, hogy aztán tévéképernyőkről nézzenek vissza ránk otthonainkban az elidegenített értékek mellől, amelyeket a mi kis hazánk szívéből tépett ki a vadkeleti és vak nemzeti kapitalizmus.

Szóval: a Lénárd-féle cég egyre kedveltebb sörei és a Heineken céggel való pereskedés révén az egyik legismertebb székelyföldi vállalattá nőtte ki magát. A 39. életévéhez közeledő Lénárd András a világhírű hálózatelméleti tudóssal, Barabási Albert Lászlóval együtt vallja: a jövő kiszámítható.

Lénárd András (Fotó: Dávid Botond)
Lénárd András (Fotó: Dávid Botond)

– Az ősz felé araszolgatva talán kevesebb már a jelentősége, de tud róla, hogy napokon át több sepsiszentgyörgyi üzletben is hiába kerestünk Igazi Csíki Sört?

– Nem vigasztalásnak szánom, de nem csak Szentgyörgyön fordult ez elő. Kellemetlen állapot, de még kellemetlenebb lenne, ha nem lenne rá igény. Az az igazság, hogy ma sem tudjuk pontosan, mekkora is a piac, csak azt, hogy hatalmas. Júniusig napi 20 ezer üveg – egy kamionnyi – sört gyártottunk, ebből még Székelyföldet sem tudtuk kiszolgálni, miközben a kereslet egyre nőtt. Elkerülhetetlennek látszott a bővítés, mára megnégyszereztük a termelést, de nem akarunk tovább lépni, holott a piac ennél sokkal többet kívánna. Marosvásárhelyen például korábban tizenöt helyen lehetett Igazi Csíkit kapni, most több mint ezer szerződésünk van.

– Néhány éve az energetikai iparágban találkoztunk először a nevével. Hogyan lett ebből sörfőzés?

– Azt megelőzően is volt azért élet. A középiskola elvégzése után egyetemre, politológia szakra jelentkeztem, a kilencvenes évek második felére mégis az Egyesült Államokban kötöttem ki. Egészen alulról kezdtem, festő-mázolóként, majd egy sportfelszerelések feliratozásával foglalkozó induló céghez kerültem, ahol közelről ismerhettem meg egy vállalkozás felfuttatásának ívét és nehézségeit. Hat év után, 2001-ben két lakás árának megfelelő összeggel a zsebemben jöttem haza, egy kicsit megforgattam a pénzt az ingatlanbizniszben, majd az így szerzett tőkéből indítottam el az építkezési vállalkozásomat. Ez a cég építette az első csíkszeredai ikerházakat.

– Hírnevet viszont – kedvezőt és kedvezőtlent egyaránt – inkább a törpe vízerőművek hoztak…

– A székelyföldi törpe vízerőművek építését egy ausztriai mintavétel előzte meg, aztán egy tehetséges mérnökkel való itthoni találkozás erősítette tovább bennem az elhatározást. Az építményt a Vargyas-patakon hoztuk létre, az az erőmű ma már szinte észrevehetetlenül simul bele a környezetbe, 253 méteres zuhanásával 25 bar nyomást generál a víz, s közben 3500–4000 megawattot termel. Ezt az energiát használjuk ma a sörgyárban. A következő, az Úz-völgyi Európa legnagyobb hasonló jellegű erőműegyüttese, ott egy 40 kilométeres frontszakaszon az Úz-, a Veresvíz- és a Bászka-patakon pörgeti meg a vizet 15 turbina „hizlalására”. Ebbe a beruházásba az Erdélyi Református Egyházkerület nyugdíjpénztára is beszállt társfinanszírozóként, a 3,4 millió eurós „hitelt” refinanszírozás révén térítettük meg a magánnyugdíjpénztárnak, amely bónuszként 10 százalékos tulajdonrészt is kapott. A 90 százalékos „maradékot” ma már a Magyar Villamos Művek Zrt. birtokolja.

– Miért fordított hátat egy ilyen prosperáló üzletágnak?

– Nem utolsósorban azért, mert a művelet hiába számít zöldenergia-termelésnek, egy idő után „környezetromboló” lett belőlem. Tüntetéssorozat robbant ki ugyanis a Homoród-mentén, az Ilona-völgyében tervezett erőmű építése ellen. Ma már tudom, mi húzódott a háttérben: az ott lakók attól tartottak, kiderül, hogy az elmúlt húsz évben többnyire engedély nélkül épített házaik szennyvizét egyenesen a patakba engedik. Márpedig az erőmű működtetéséhez szükséges vízmennyiség kiemelése után a szennyvíz képtelen lesz felhígulni a patakban a korábbi arányokban. Ezt a félelmet igyekeztek meglovagolni valakik, ellenállásra biztatták az ott lakókat, a kezdeményezést pedig azonnal felkarolták a „zöldnácik”. Megnyertem ugyan a pert a Hargita megyei prefektúra ellen, amely az engedélyezési folyamatban talált formai hibákra hivatkozva leállíttatta az építkezést, de mivel az emberek meggyőzésében nem tudtam előrelépni, az elszenvedett kár ellenére visszakoztam. Úgy ítéltem meg, hogy nagyon kezdtem zavarni bizonyos felsőbb hatalmak köreit. Olyan projektet kellett abbahagynom – remélem, csak időlegesen –, amely biztosította volna Székelyföld energetikai függetlenségét. Talán ezért…

Az összesítés a 2014-es évre vonatkozik (www.portfolio.hu)
Az összesítés a 2014-es évre vonatkozik (www.portfolio.hu)

– Ekkor érkezett el a sörhöz? A szomjúság hajtotta?

– A sörbizniszhez amerikai tapasztalatok sodortak egyre közelebb. Például az, hogy két-három évvel ezelőtt Amerikában a kis sörfőzdék már több sört adtak el, mint a legnagyobb multi. Eladó volt a csíkszentsimoni szeszgyár, ahol nagyon jó minőségű víz áll rendelkezésre, időközben az embereknek a helyi termékek iránti érdeklődése is kezdett nőni. Az utolsó löketet az adta, hogy bebizonyosodott: a Heineken nem védte le a Csíki Sör márkát. Többnyire minden ötletemet be szoktam írni a telefonjegyzeteim közé, ez is megvan: 2013. augusztus elsején bejegyeztem, hogy sörgyárat létesítek. Elmentem a világkiállításra, megnéztem néhány európai sörgyárat, tanulmányoztam a technológiát, Simonffy Árpád sörfőző mesterrel pedig – ő találta ki a Ciuc Premium nevű sört! – egy általam épített ház eladása kapcsán találkoztam. A döntéstől számított egy év múltán megkóstoltam a saját sörömet.

– Lett is belőle jó nagy cirkusz. Épp hogy áll a Heinekennel való pereskedésben?

– Valahol menet közben, nem könnyű ezt bemérni. Miután az uniós szabványügyi hivatal, az OHIM elutasította a Heineken keresetét, és kimondta, hogy nem téveszthető össze az Igazi Csíki Sör a Ciuc Premiummal, ugyanaz a hivatal egy másik eljárásban már a Heineken javára döntött. A holland cég ugyanis nemcsak a Csíki Sör szóvédjegyet támadta meg, hanem az ábrás védjegyet is, amit azonban már nem a Ciuc Premiummal állított szembe, hanem a 2014-ben Romániában országos szinten bejegyzett magyar nevű Csíki Prémium szóvédjeggyel. Előbb-utóbb hollandiai bíróság elé kerülünk, ott viszont két holland tulajdonú cég áll majd szemben egymással, mivel a sörmanufaktúra társtulajdonosa egy holland cég. Szeretnénk haszonélvezői lenni a holland befektetésvédelmi rendszernek.

– Nincs olyan érzése, hogy ebben a műfajban is az oroszlán bajszát tépkedi?

– Mi tagadás, van, a sörbiznisszel is kezdjük elérni bizonyos körök ingerküszöbét. Eddig napi 20 ezer, június óta pedig napi 80 ezer, különböző székely szimbólumokkal ellátott tárgyat dobunk piacra. A kötelező információkon túl ugyanis a sörösüvegeinken nincs román felirat, nem reklámozunk román nyelven, a nyereményjátékokat sem, érkeznek is a panaszok a fogyasztóvédelemhez. Ennek nyomán Kolozs megyében például betiltották a magyar nyelvű reklámozást. A diszkriminációellenes tanácstól is kaptam „meghívót”, közzé is tettem a Facebookon, hatalmas felháborodást keltett, azóta csend van az ügyben. Mi azonban azzal vagyunk elfoglalva, hogy feltétlenül betartsuk a sörfőzés tisztasági szabályait, a jó alapanyagok, a magas minőség biztosítása az elsődleges. Csak így kerülhettünk be például a világhírű szakács, Jamie Oliver budai várban lévő éttermébe.

– Ha a hazai megrendeléseket sem tudják kielégíteni, hogyan jut a söréből a magyar piacra?

– Nehezen, de igyekszünk. Magyarországon a tavalyi Székely Fesztiválon mutatkoztunk be, az ott megmaradt mennyiséget egy anyaországi cég kezdte forgalmazni. Öt hónappal ezelőtt hoztuk létre a Csíki Sör Magyarország Kft.-t, a megkötött szerződések száma pedig máris meghaladta a háromezret. Közben a szállító járművek szélvédőjéről naponta gyűjtik be a kollégák a cetliket: gyere az én boltomba is.

– Meglepne, ha sörön kívül semmi egyéb nem forrna a szentsimoni üstökben…

– Nézze, én Barabási Albert László hálózatelméleti tudóssal együtt vallom, hogy a jövő kiszámítható. Ennek szellemében arra készülök, hogy rövidesen újra megteljen tartalommal a Szövetség nevű egyesület – a szentsimoni szeszgyár építője – 1940-es kezdeményezése: a környékbeli termelők krumplijának begyűjtése és értékesítése. Feldolgozóüzem beindítását tervezzük, hajdani „chiós” mérnökök szakértelmére építve biominőségű csipszet készülünk piacra dobni. Van tízezer értékesítési pontom, rengeteg üres helyem a sörszállító autókban, a sör mellé pedig megy a kukoricapehely. A székelyföldi kertek végében lévő földek évtizedek óta nem láttak vegyszert, megvan a helyem, a vizem, két éven belül készen lesz ez a tízmillió eurós beruházás. Hiszek benne, hogy a termelők körében nagy pezsgést indítok majd el. S mivel a sörgyárban napi tíz tonna nagy fehérjetartalmú törköly is keletkezik, már meg is született a döntés: Európa egyik legnagyobb kecskegazdaságát létesítjük Szentsimonban.

– A viccbeli fordulattal élve: mindenhez es ért?

– Csak akkor indítom be a vállalkozásaimat, ha megfelelő szakembert találok hozzá. Ugyanakkor igyekszem minél alaposabb tudást szerezni mindenről, amibe belefogok. Amikor vízerőművet építettem, beiratkoztam a hidrológiai mérnöki szakra, most a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai élelmiszeripari mérnöki karának első évi vizsgáival birkózom. Néhány évvel ezelőtt hetven romos épületet vásároltam meg a csíkszentsimoni szeszgyár telkén. Kettő-három maradt meg belőlük, de a mentésre érdemes múlt nyomai megtalálhatók a falakban, a berendezésekben: nem szabványméretű téglák, csempék, olyanok, amilyenekkel a budapesti kisföldalattiban találkozhatunk, vasúti síndarabok, traverzek. Meggyőződésem, hogy végződjön bárhogy is Dávid és Góliát sörös pere, egyre több székely issza a Csíki vagy a Székely Sört. Mert – Barabási után szabadon – a székelyek egész világra kiterjedő rendszerben élnek.

 

Lénárd András

Székelyföldi nagyvállalkozó, az Igazi Csíki Sört gyártó csíkszentsimoni sörgyár alapítója és tulajdonosa, Csíkszeredában született 1977. szep­tember 6-án. Több száz embert foglalkoztat, érdekeltségei körébe tartozik több energetikai létesítmény, mezőgazdasági, ingatlan- és építőipari beruházás. Újabban a technológiai beruházások is foglalkoztatják, cége, a Spider Drone Security 2015. október 30-án a pilóta nélküli repülőgép (drón) lebegési világrekordját döntötte meg Csíkszentsimonban.

Forrás: http://www.3szek.ro, az interjút Csinta Samu készítette

Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.