Fülöp Kálmán a Vár-lakban

Fülöp Kálmán dedikál
Fülöp Kálmán dedikál (Donáth Nagy György felvételei)

Kőbe vésett szeretet – avagy két könyv, egy ember. A kánikula alábbhagyott, a szép, verőfényes július 19-i délutánon igencsak kedvezőek voltak a feltételek egy újabb baráti találkozóra. Kedei Zoltán festőművész marosvásárhelyi, várbeli műterme színvonalas irodalmi délutánnak adott otthont. Ezúttal Fülöp Kálmán, Nagykenden élő költő volt a főszereplő.

A szerző két könyvét mutatták be: tavaly ősszel jelent meg a sorban a negyedik, Harmatcsepp a fény porában című, idén májusban az ötödik, a Kőbe vésett pillanat című kötete, mindkettő a marosvásárhelyi Kreatív Kiadó gondozásában. A szerzőt elkísérték a balavásári önkormányzat vezetői: Sagyebó István polgármester és Koncz Csaba alpolgármester. A kendiek büszkék arra, hogy költő él a szülőfaluban, és támogatják könyvei megjelenését.

Fülöp Kálmán, Kilyén Ilka és Doszlop Lídia Naomi
Fülöp Kálmán, Kilyén Ilka és Doszlop Lídia Naomi

A kettős kötetbemutatót anya és lánya: Kilyén Ilka és Ritziu Ilka Krisztina színművészek nyitották meg, a versek tolmácsolásával mintegy utat nyitva a költő világához. A műterembeli festmények csak fokozták a hatást, kellemesen átadtuk magunkat a poézis varázserejének. A versek elhangzását követően Doszlop Lídia Naómi lírai hangvételű méltatása következett. Idézte Fülöp Kálmánnak a Népújság szerkesztőségéhez küldött, 2006-ban kelt levelét: „Kétkezi munkával keresem kenyerem… írni későn kezdtem. 1993-ban hozott össze a sorsom Bölöni Domokossal, ő biztatott, egyengette utamat a nyilvánosság felé. Kötetemet is ő szerkesztette, címe Egyedül a parton, és Kedei Zoltán festőművész rajzaival jelent meg”. Megtudtuk, hogy szoros barátság fűzi Bölönihez, aki további köteteinek is gondozója.

Fülöp Kálmán egyenes gerincű, mélyen istenfélő ember, aki vállalja önmagát, gondolatait. Verseinek tiszta a hangzása, kerüli a hamis csillogást, az összhatás megnyugtató. Néha elfogja a kétség, vivódik: alkalmasságát keresi a világban. Tétovázása pillanatnyi, hiszen tudva tudja: nem alkalmi időtöltés a tollforgatás, és őneki is helyen van a poéták asztalánál.

Fülöp Kálmán megérkezett, bizonyítja a Kőbe vésett pillanat. Bár a világ megváltozott, „mostanában más arcát/ mutatja a színdús szivárvány”, mégsem szűnik meg bízni egy új, fehér lappal indítható holnap ígéretében. Nehéz pályát kapott örökül Teremtőjétől. Hűsége urához, népéhez, bibliás hite, népi gyökeressége emlékezetünkbe véshető lírában kristályosodik kötetekké. Rokonszenves, kedvelhető költő – zárta gondolatait Doszlop Lídia Naómi.

Fülöp Kálmán örömmel nyugtázhatta: verseit igénylik, a közönség hálás. Czegő Zoltán értékelését ő maga olvasta fel. „Fülöp Kálmán olyan lírai világot teremt, amelyben semmi sem idegen az olvasó számára, hiszen ott minden igaz és semmi sem álságos. (…) Az égiekkel is tud tárgyalni, mindent a jóság, a tiszta emberi szolgálatába állítani. Istenes meg szerelmes fohászai belengik, s nem álságos girlandokkal, ezt a költészetet. Ha Dávid s a Dávidok indíttatása nem lenne áldozatos, kockázatos, haszontalan lenne az a parittya. Fülöp Kálmánunk jó kötelékben és jó meggyőződéssel formálja terveit ’titkos bánya mélyében’, a homo barbaricus fékezésére és a maga szűkebb-tágabb, szép közössége javára. Küzdelemnek és eligazításnak ez bizony nem kevés.”
Örömmel jövünk el minden alkalommal Kedei Zoltán műtermébe. Hiszen a Vár-lak: lélekikötő.

Gálfalvi Dilna

fulop2

Lemondás és fölvállalás

Fülöp Kálmán költészetéről

Mintha beleavatkoznék az utókor dolgába, úgy érzem ilyenkor magam. Mert hiszen ki a megmondhatója, miféle sors vár egy elkötelezett lírikusra a jövendőben?! Önjelölt kritikusok voltak és talán még lesznek holnap is; föltüremkednek már-már szemünk előtt pártpolitikai megfontolások, és azok nyomán, azok anyagi igényei szerint a szellem emberei lepusztulva, lepusztítva lelik magukat, hiszen nem az önzetlen kultúra vigyázza s tereli alkotók földi és örökségi emlékeit.

Megnyugtató is lehet egy szellemi köztársaság saját törvényei szerint teremteni írásmőveket a jelen és az utókor emberének gyönyörőségére és okulására. Természetesen nem úgy, hogy szakadatlan az utókorra kacsingatva teremtenénk. Fülöp Kálmán költő meglelte a maga koordinátáit, a maga dimenzióiban lelt vackot és abban, abból másokat is eligazít a földi világban.

Különös költő, anélkül, hogy vadászná a különöset a maga gyönyörűségére. Az émelygős, riogató lenne.

Alkotó számára fél győzelem, ha sajátosat teremt. És teljes veszteség, ha önmagáért vadássza a sajátosat.

Fülöp Kálmán olyan lírai világot teremt, amelyben semmi sem idegen az olvasó számára, hiszen ott minden igaz és semmi sem álságos.

Sikerült elkerülnie az önmutogatás végveszélyét; mert hiszen az a tartás legalább annyira önveszélyes, mint az utánzás. És ha már óvok mindenkit a nagyok, a kigömbölyödöttek utánzásától, mégis – a nagy Adytól csippentek sornyi igazságot: „Én voltam úr. A vers csak cifra szolga.”

Az egyén úr voltának kiteljesedése abszolút közege lehet egy közösség érdekében végzett és végzendő teremtésnek. És akkor haszonnal voltunk egy nemzet, egy közösség javára. Erőteljes lírikus mondhatja el emelt fővel, hogy „Lucifer is engem magol”. A gonoszságot is kenterbe verni! – Fülöp Kálmán az égiekkel is tud tárgyalni, mindent a jóság, a tiszta emberi szolgálatába állítani. Istenes meg szerelmes fohászai belengik, s nem álságos girlandokkal, ezt a költészetet. Ha Dávid s a Dávidok indíttatása nem lenne áldozatos, kockázatos, haszontalan lenne az a parittya. Fülöp Kálmánunk jó kötelékben és jó meggyőződéssel formálja terveit „titkos bánya mélyében”, a homo barbaricus fékezésére és a maga szűkebb-tágabb, szép közössége javára.

Küzdelemnek és eligazításnak ez bizony nem kevés.

(Erdőszentgyörgyi Figyelő/2016 június-július, 161.szám)

Czegő Zoltán

Fülöp Kálmán versei

Te ura vagy…

Az idő
bársonyán
elsiklanak az
az apró
mindennapok
s a történések
a semmibe fúlnak

te ura vagy
az alkonyok tüzének
s az elképzelt
de soha nem járt útnak.

Emlékezés

Messze kiestem
a szavakon
túli létből

fán rekedt
keserű
életem.

Gyökerek, ágak
levelek, ti vagytok
derék tanúim –

felsebzett lelkem,
tenyerem.

Kőbe vésett pillanat

Hajlott hátú
hegyek zuhannak
a szeplőtlen völgybe
s tiszta patakok
kristálycsobogásában
tintafoltot szapul
a birka orrú szél –
dús havak
gyolcs-tisztaságán
a kőbe vésett pillanat
fakó üzenetét
menekíti sima
lapokra némaságom…

Egy új ősz küszöbén

A vetések arcát
rég elmosta
az idő, és
szél sem harangoz
az áporodott
tarlók homlokán.

Szikkadt földből
nő ki az ősz,
mint szemedből
a ragyogás
tiszta varázsa,
amely lebénít,

s ebben a lázban
lángra lobbannak
a tarlók s
megszépülnek
a vizek, amint
kezedből
kirepül a nyár.

Összeállította: B.D.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.