Păduraru Vladimir és Mălina élettörténetének kezdete sokban megegyezik a legtöbb szegény erdélyi magyar család világháborút követő sorsával. Édesanyjuk – homoródalmási székely lányként – a negyvenes évek végén Bukarestbe ment szolgálni, ahol megismerkedett a kommunista rendszer titkosszolgálatának egyik fiatal tisztjével. Első látásra egymásba szerettek, s bár kommunikálni is alig tudtak, hamarosan összeházasodtak. Az évek alatt a székely menyecske megtanult románul, anyanyelvét többé nem használta. Hamar megszületett első gyerekük, Vlad, majd 5 év múlva Mălina. Bár anyanyelvük a magyar volt, a gyerekekkel kizárólag románul beszéltek, abban az időben ugyanis magyarul nevelni egy gyereket Bukarestben, főként egy titkosszolgálati tiszt feleségeként, megbocsájthatatlan bűnnek számított.
A gyerekek tehát románul nevelkedtek, román iskolába jártak, s később az egyetemet is románul végezték. A magyar nyelvvel évente egyetlen alkalommal találkoztak, amikor a család hazalátogatott a nagymamához, rokonokhoz Homoródalmásra.
Vladot már gyerekként is elvarázsolta a környezet, az itteni emberek békés életrendje, s évről-évre jobban várta a székelyföldi utat.
Vlad és Mălina akkor sem volt megkeresztelkedve, amikor egy évtizeddel ezelőtt apjukat, közel 90 évesen eltemették. A gyászból ébredően a testvérek élete ekkor azonban teljesen megváltozott.
Egy isten, két nemzet – Dokumentumfilm, 51′. A forgatókönyvet írta és rendezte: Szabó Attila. Operatőr: Simó Csaba.
A film július 7-ig ezen a linken megtekinthető:
http://www.mediaklikk.hu/2016/06/23/egy-isten-ket-nemzet/
Ha a fenti címen nem találja, akkor az alábbi helyen megtekintheti:
Paduraru Valadimirrel készített korábbi interjúnk ITT olvasható.
Élő Székelyföld Munkacsoport
