KERESZT – a remény szimbóluma is

A 3. Atyhai Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás plakátja
A III. Atyhai Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás plakátja

A korábbi esztendőkben meghonosított hagyomány jegyében, az atyhai Kakasülő Galériában idén is kiállítással örvendezteti meg az odalátogatókat a falu szülötte, Vinczeffy László képzőművész. Amint azt beharangozó írásunkban is közöltük, idén a KERESZT jegyében fogant a tárlat. Kedvcsinálónak, figyelemfelkeltésnek álljon itt pár gondolat a házigazda köszöntőjéből és Hegedűs Enikő művészettörténész ez alkalomra született írásából. A kiállításmegnyitóra a meghirdetett program szerint, szombaton, 2016. július 2-án, 13.00 órakor kerül sor a Vinczeffy-portán.

Vinczeffy László képzőművész (Simó Márton felvétele)
Vinczeffy László képzőművész (Simó Márton felvétele)

A kiállítás címeként választott motívum, a KERESZT, a kereszténység legfontosabb messianisztikus szimbóluma, egyben egyetemes jelkép is, hiszen az őskori kultúráktól a mai nem keresztény kultúrákig sokfelé előfordul, általában kozmikus világfa, életfa formában.

A magyar vallásos folklórban Krisztus teste mint a keresztfa virága vagy gyümölcse jelenik meg. „Én nem látok szebb gyümölcsfát / Mint a Jézus keresztfáját. / Vérrel
vérzik, virágozik, / Szentlélekkel gyümölcsözik.”
Jelképisége gyakori a székelyföldi archaikus népi imádságokban és a karácsonyi kántálóénekekben is – írja Tánczos Vilmos folklorista a Folklórszimbólumok című kötetében. Nem csoda, ha a kereszt képi világa, szimbolikája a művészeket is alkotásra serkenti.

A Kakasülő Galériát befogadó székely településen, Atyhában a kereszt szimbólum a házakban, háztetőkön, útkereszteződéseknél, a határban hirdeti, hogy katolikus faluban járunk.

A kereszt által dominált szakrális terek utóbbi időkben tapasztalt elhanyagoltsága, enyészete a nagyvilág történéseinek hagyományos életvilágokra gyakorolt hatására vezethető vissza. Elég, ha megemlítjük a falusi közösségek elvilágiasodását, a vallásgyakorlás visszaszorulását; vagy az önfenntartásra berendezkedett székely falvak többségének kiüresedését – a megélhetés kényszere ugyanis idegenbe vetette
a fiatal nemzedékeket; vagy az évezredes keresztény Európa 21. századi nagy kihívását, a migrációs válságot.

Láthatjuk, amint a globalizált világ erőszakos hatásai egy szűk emberöltő alatt képesek megváltoztatni a sok évszázados kultúrákat, melyeknek egy-egy jelképe még elmúltában is hirdeti, hogy valamikor életerős, értékteremtő közösség hozta létre.

A kereszttel mint jelképpel az egyházművészetben találkozunk a leggyakrabban. A feszületet formázó kegytárgyak, ikonok, festmények általában megrendelés során kerültek a templomokba, az egyházi kánon és a megszabott feltételek szigorú betartásával. A művészettörténet ellenben olyan alkotásokat, keresztábrázolásokat is számon tart, melyek nem megrendelésre készültek. Ebben az esetben a művészt maga a kereszt inspirálta, annak anyaga, formája, színe, keletkezési körülményei, jelentéstartalma, mondanivalója. Az így született grafikákon, festményeken, szobrokon és más művészi alkotásokon érződik, hogy az alkotók szabad akaratukból közelítették meg a témát, hiszen a művek olyan szakrális erőt, impulzust közvetítenek
a befogadó felé, amelyre nem megfogalmazott módon áhítozott, vagy az átéltek hatására a továbbiakban – immár akár tudatosan – vágyakozni fog.

Ezek az időszerű gondolatok késztettek arra, hogy a Kakasülő Galéria idei kiállításának címe a keresztény kultúrkör legfontosabb jelképe, a Kereszt legyen.

Bízom abban, hogy látogatóinkban ez a kiállítás megerősíti azt az őszinte hitet, amellyel alkotók és befogadók Isten felé fordulunk, hogy segítségét kérjük, a saját dolgainkon túl közösségünk és nemzetünk ügyeiben is.

Azzal a reménnyel indítom útjára tárlatunkat, hogy az látogatóink lelki gazdagodását, vallásos elmélyülését, hagyományainkhoz történő visszatérését fogja szolgálni.

Vinczeffy László képzőművész,
a kiállítás kurátora

plkatyha

„és föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak…” (Jn 19, 37)

Az eget a földdel összekötő jézusi kereszt vetületei tükröződnek akaratlanul is bennünk. A dimenziókat magába foglaló KERESZT ősidőktől fogva meghatározója tekintetünk irányának, az égiekre való figyelésnek és az egymáshoz való viszonyunknak, kapcsolódásunknak. Felülről életadó áldásra, a kitárt karban ölelésre vágyunk, melyek hiányában a megfeszített magány, a megtörtség állapota sem marad ki az életünkből. Személyes vagy közösségi keresztjeink – terhét vagy már átlényegült – jelét viseljük, látjuk önmagunk élethelyzeteiben, közösségi létünkben és emlékezetünkben.

Az itt bemutatkozó művészek alkotásaik révén láttatják mindazokat a tapasztalatokat, melyeket „keresztülszúrtak”, megtörtek, kivágtak, széthasítottak; mindazt, ami szétfeszít, ami előtt tehetetlenül állunk. És mégis a sírás feltöri a fájdalmat és a megtörtség sokakat tápláló, életadó kenyérré válhat, fény a sötétségben, kiút az úttalanság érzéséből, megnyílás az Ég teljessége felé.

A Kereszt megannyi vetületét tapasztaljuk, hisz bennünk élő valóság, és jelen alkotásokban is ez tükröződik vissza.

Siklódi Zsolt Corpus Christi és Hal formáiban a megtörtség által megszaporított élet – étel, melyekben a különböző anyagfelületek – fényes és matt, sima és –szemcsés mindennapjaink kettős valóságát is idézik. Ami kint, az bent – tükröződik vissza Fazakas Tibor Transzcendens harmónia I-II. munkájában. Az anya-gyermek kapcsolatának Madonna-asszociációiban a bensőséges viszonyból fakadó jó érzések mellett a Keresztrefeszített és a Hétfájdalmas Anya sorsának elővételezései is láthatóak.

Sánta Csaba Madonnája és a Bástya is üzeni, feltehetően a keresztviselő próbatételeinkben való helytállást.

A mások előtt érthetetlen állapot, a kiszolgáltatott lét köszön ránk Daradics Árpád Anatómia, Rembrandt Dr. Tulp anatómiáját idéző fotómontázsában. A professzor és orvostanhallgatói előtt fekvő beteg egy nagy piros keresztként jelenik meg. A szokatlan és érdekes orvosi eset felfedezése láthatóan büszkeséggel tölti a körülötte állókat, de látókörük független a kereszt által megjelenített betegtől, aki már nem is látszik embernek

„Lelkének gyötrelme után meglátja a világosságot, megelégedett lesz, tudásával szolgám igazzá tesz sokakat, és bűneiket ő hordozza.” (Iz 53, 12)

Az egyéni életút adta keresztjeink mellett a közösségi tudatunkban élő fájdalmas tapasztalatoknak is hordozói vagyunk.

A Bocskay Vince által előtérbe állított 1956 keresztjét Moszkvában készítették. Csalárd árulói nem sejtették ugyan, hogy a fiatal fehér test oldalába, Magyarország szívébe beütött Vörös csillag a jövőben mégis szabadságot fakaszt.

A múlt sebeit is hordozzuk, ahogy Debrecenből a hitükért gályarabságra hurcolt lelkészek fájdalmát sem tudja lemosni a tengernyi bocsánatkérés. Szepessy Béla Simplicissimus műve idézi emléküket.

Mindannyian viseljük az életterünk leigázásának terhét is. Kuti Dénes A kereszt ígérete ugyan zöld és színes levelekből áll össze, a reményt és elmúlását együttesen hordozza. A reményt a benne rejlő, világgal együtt érző Jézus alakja jelenti meg.

Máthé Edit Ágyasok című munkája a bontakozó életet segítő
mindennapi munkák gyümölcsére, a színes virágszirmok adta öröm megtapasztalására irányítják tekintetünket.

A fény és sötétség, a Jó és a Rossz állandósult küzdelmében a feketeségből, a Feketéből felsejlő, ködszerű folt végső soron a Világosság győzelmének reményét sejteti.

Daczó Enikő fekete háttere előtt az Antonímiában, az arany fényben ragyogó kereszt szétoszlatja a sötét háttérerők uralmát.

A sötétségből a Kereszt vezet át a világosságba, ahogy Vinczeffy László Kultikus térben elénk állítja. Faragott Keresztje pedig a mindennapi, az egyenként kicsinek
látszó keresztek összhatását, az egész felületet, testet betöltő nyomát mutatja.

A húsbavágó fájdalom érzékeltetését Vargha Mihály viszi tovább. A vörössel
színezett Testre mért külső csapásoknál nagyobbak a belső vágások nyomai. A Szakadás az elvált irányok ellenére még egységben tartja a kettévált formát, és a megnyílásra is lehetőséget ad. Választási, értelmezési, átgondolási lehetőségeink mindig adódnak.

Kántor József Keresztutak mint útjelző nyilak igazítanak, mutatják a sötét erők felfelé húzó irányait, ugyanakkor a szeretetre vezető felemelő irányt is. Választhatunk, hogy mire és kire irányul a tekintetünk.

A „…ha felemelnek e földről, mindeneket magamhoz vonzok” (Jn 12,32) jézusi ígéret ma is új dimenziót ad keresztjeinknek.

Hegedűs Enikő
művészettörténész

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s