Világháborús történetet üzenő levelek

Az I. Világháborút túlélt homoródalmási születésű huszárőrnagy Gotthárd János személyes történetét rekonstruálta ifj. Simó Márton, a Tamási Áron Gimnázium tizedikes diákja, s mintegy két év kutatási eredményeit osztotta meg az érdeklődőkkel szerda este a Fészek Pubban. Korabeli fegyvereket, illetve magukat a leveleket is meg lehetett nézni a helyszínen, egyéb relikviák mellett.

A levelezés Homoródalmáson fellelt I. Világháborús katona Gotthárd János és felesége között zajlott, ennek alapján járta körbe a frontvonalat az előadó, következetesen a személyes történetre reflektálva.

Négy év sorozatos tragédiája, a harcok az első frontvonalban, út egészen Marosvásárhelytől Galíciáig és vissza, majd az élet folytatása a szülőfaluban. Megtudtuk, hogy milyen nehezen írt az első frontvonalban harcoló katona körülményeiről, sokszor azt sem tudta pontosan merre járnak. A levelek formulája hasonló sémára épül, rövid sokkoló sorok, érzelmeit, a harci körülményeket nem részletezte, ezt azzal indokolta feleségének, hogy ha felelevenítené a nap eseményeit, abba maga is belerokkanna. A frontvonalról, a magyar katonák korabeli viseletéről, felszereléséről képek és illusztrációk segítségével beszélt az előadó.

Gotthárd János falujában haláláig nagy tiszteletnek örvendett az unitárius egyháztanács és dalegylet tagja is volt. Az előadó közben felvillantott más történeteket is, mint a Gotthárd János testvéréét, aki Doberdóban harcolt, vagy egy bizonyos Szalma István levelét is, aki ugyaninnen indulva száz kilométerrel arrébb küzdött. Az előadó szerint ezek a levelek, a Gotthárd János élettörténete annak jó példája, hogyan lehet elesni, majd felkelni és folytatni az életet – azzal együtt, hogy nem is abba az országba érkezik, ahonnan elindulva ezt a nagy utat kényszerült megtenni.

Simó Márton nem tartja magát semmilyen téma szakértőjének, csak egy történelemrajongónak. A most bemutatott anyag forrásait az enyészettől mentette. Egészen pici kora óta érdekli a történelem, ha olyan idősebb emberekkel találkozott, akinél sejtette, hogy lehet valami háborúból fennmaradt ereklye, levelezés, akkor mindig kérte, hogy mutassák meg neki. Gyűjti is a leveleket. Nem az érdekli, hogy mi történt egy-egy dátum alkalmával, hiszen ezek az információk a legtöbb történelmi tárgyú könyvben elérhetőek, az egyén, az egyéni történetek keltették fel érdeklődését. Családja is őriz hasonló levelezéseket, ez a bizonyos Gotthárd János is távoli felmenői közé tartozik. Leveleit kisebb csoda folytán mentette meg a pusztulástól. A közvetlen lemenői egyetlen levelet őriznek tőle, s ez a háromszáz levél is egy rokonnál volt, akinek a padlása beázott, majd az állatok feküdtek az értékes iratokon, mikor Marci megtalálta egy rokonlátogatás alkalmával – osztotta meg lapunkkal a történetet.

Az elmúlt évben a Székelyföldi Vágta homoródalmási fordulóján megkoszorúzták Gotthárd János sírját, akiről csak annyit tudtak, hogy első világháborús hős s ekkor jött rá a fiú, hogy neki otthon van háromszáz levele tőle és innen kezdődött az intenzív kutatás.

Forrás: Székelyhon

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s