Nagy Pál emlékkiállítás Marosvécsen

nagy_pal_kerettel

Halálának 37. évfordulóján emlékkiállítás nyílik Nagy Pál képzőművész munkáiból a Marosvécsi Kastélyban. A június 18-án, szombaton, 17.30-kor nyíló tárlaton dr. Madaras Sándor mond beszédet, hegedűn játszik Tamás Ádám és felkészítő-tanára, Székely Levente, énekel Gorbai Eszter.

bottal

Nagy Pál református lelkészcsalád gyermekeként született Szatmárnémetiben 1929. január 12-én. Marosvásárhelyen a Református Kollégiumban végezte középiskoláit (1947), közben a Városi Festőiskolában Aurel Ciupe és Bordi András tanítványa. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán Kovács Zoltán és Miklóssy Gábor irányításával szerzett diplomát (1952). A marosvásárhelyi Képzőművészeti Középiskolában tanított (1952-76).

1947-től rendszeresen kiállított megyei, tartományi és országos tárlatokon; egyéni kiállításai voltak Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Brassóban, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Székelykeresztúron, Gyergyószentmiklóson, Erdőszentgyörgyön; 1969-től rendszeresen részt vett a Hajdúböszörményi Alkotótáborban, ahol kiállításai is voltak. Képei eljutottak a Velencei Biennáléra is.

Nagy Pál: Vakablak, 1971 (olaj)
Nagy Pál: Vakablak, 1971 (olaj)

1954. december 29-én házasságot kötött a Kemény családból származó Kemény Zsuzsanna újságírónő-írónővel, akitől két fia született Zoltán (Marosvásárhely, 1956. március 16.) és Géza (Marosvásárhely, 1959, június 5.). Pedagógiai munkásságával nemzedékeket készített fel a művészpályára. Elemző esztétikai írásait Barangolás a képzőművészetben című kötetében adta közre (1979). Az Utunk, Új Élet, A Hét, Igaz Szó hasábjain foglalkozott kortárs alkotók munkásságával. Festményein jelképteremtő erővel mutatta fel ember és társadalom elidegenedésének jelenségeit, a nemzetiségi lét sorskérdéseit. Festményei közül irodalmi témájú: Székelykeresztúrtól Fehéregyházáig (Petőfi I. 1972); grafikái között szerepel Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Kós Károly arcképe. Készített illusztrációkat, egy sorozat op-art-szerű tusrajzot, foglalkoztatta a monumentális művészet is.

alvo

1979. július 18-án tragikus közúti baleset áldozata lett feleségével, és annak barátnőjével Varga Katalinnal, A Hét című bukaresti lap művészeti szerkesztőjével együtt. Borghida István írta róla halálakor: „Mélyen gondolkodó, önmagával és a világgal vívódó, a sebezhetőségig érzékeny ember volt. Finom, olykor maró szatíráit is inkább művészi és általános emberi gyengeségeken élesítette. Nagy műveltségű, folyton kísérletező, jellegzetesen intellektuális művész, aki az erdélyi hagyományokba leleményesen ültette be századunk csaknem valamennyi irányzatát […] Mindenki tudta, hogy kiváló ember, buzgó pedagógus és nagyszerű művész, de néhány lelkes újságcikken – többnyire ugyanazok tollából – nem terjedt túl a hivatalos elismerés. Van, akinek meg kell semmisülnie ahhoz, hogy jelentőségét felismerjük.”

Halála után több alkalommal szerveztek emlékkiállításokat munkáiból (1980 – Marosvásárhely, 1981 – Sepsiszentgyörgy, 1985 – Kolozsvár, 1990 – Budapest).

marosvecs

Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s