Liturgikus ünnep Mária Magdolna emléknapja

Mária Magdolna, az apostolok apostola
Mária Magdolna, az apostolok apostola

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció június 10-én dekrétumot tett közzé, mellyel Ferenc pápa kifejezett óhajára, június 3-i dátummal, Jézus Szent Szíve főünnepén elrendeli, hogy Szent Mária Magdolna eddigi emléknapját a Római Általános Kalendáriumban ünnep, „festum” rangjára emeli.

Paolo Veronese: Mária Magdolna megtérése (1547, olaj)
Paolo Veronese: Mária Magdolna megtérése (1547, olaj)

A Kongregáció latin nyelvű dekrétumának szövegében – magyar fordításban – ez áll:
Az Úr feltámadásának első tanúja és evangélistája Szent Mária Magdolna, akit mind a keleti, mind a nyugati Egyház mindig a legnagyobb tisztelettel szemlélt, jóllehet más módon tisztelt. A mai időkben az Egyházzal együtt meghívást kaptunk arra, hogy a nő méltóságáról, az új evangelizációról és az isteni irgalmasság misztériumainak nagyságáról szorgosabban gondolkodjunk. Megfelelő, hogy Szent Mária Magdolna példáját a hívek elé megfelelőbb módon állítsuk. Ezért tehát ennek az elismert asszonyban, aki kedvelte Krisztust és, aki Krisztus előtt többszörösen becses volt, akit Nagy Szent Gergely az „isteni irgalmasság tanújának”, Aquinói Szent Tamás az „apostolok apostolnőjének” nevezett, a mai világ keresztényei mint a nők szolgálatának példaszerű alakját fedezzék fel az Egyházban. Ezért Ferenc pápa elrendelte, hogy Szent Mária Magdolna ünneplését az Általános Római Kalendáriumba a jelenlegi emléknap helyett ünnepként vegyék fel.
Az ünneplés új rangja semmilyen változatást nem jelent a napra vonatkozóan, az ünneplés végzésére vonatkozóan a Misekönyv és az Imaórák Liturgiájának szövegéhez a következőt kell hozzáfűzni: Szent Mária Magdolna ünnepnapja ugyanaz marad, ahogyan a Római Kalendáriumban található, vagyis július 22; a misében és a zsolozsmában a szöveg ugyanaz marad, ahogyan az a Misekönyvben és az Imaórák Liturgájában a napnál megtalálható, hozzáadandó azonban a Misekönyvben a saját prefáció, amely jelen határozat mellékletében található. A püspöki konferenciák gondoskodjanak arról, hogy lefordítsák azt népnyelvre, hogy azt az Apostoli Szék előzetes elismerésével alkalmazhassák és hogy annak a szövege a saját Római Misekönyv következő kiadásánál abba belekerülhessen. Ahol Szent Mária Magdolnát, a részleges jog előírása szerint másik nap vagy más rangon ünneplik, ezután is ugyanazon a napon és ugyanazon a rangon ünnepelhetik, ahogyan az azelőtt volt. Bármely ezzel ellentétes rendelkezés érvénytelen.

Reviczky Gyula

Magdolna

(részlet)

Szép s ifju volt, forró vér áldozatja;
De ifjuságát bűnbánón siratta.
S a porból, hova röpke gerjedelme
Tiporta, isten karja fölemelte.
Mert szíve tiszta volt, s bár elbukott,
Szeretni mint ő senki sem tudott.
Midőn Jézus, kinek selyem hajával
Lábát törölgeté, kereszthalállal
Kimult, a mint azt megjövendölék:
Ott sirt, ott tördelé fehér kezét.
Hirdetni a világnak ő ment
A Megváltó feltámadását;
Ő, a dicső, fényeskedő szent!…
Emléke illat, neve fény, imádság! (…)

(1886)

Arthur Roche érsek, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció titkárának értelmezése

A dekrétumot elkísérő magyarázó szöveg címe „Apostolorum Apostola”, az „Apostolok Apostolnője”, melyet Arthur Roche érsek, a nevezett kongregáció titkára írt.
Az értelmezés szerint az új dekrétum beleilleszkedik a jelenlegi egyházi összefüggésbe, mely a nők méltóságáról szóló mélyebb megfontolást igényel. Szent II. János Pál nemcsak nagy figyelmet szentelt a nők jelentőségének Krisztus és az egyház küldetésében, hanem különlegesen is kiemelte Mária Magdolna sajátos szerepét, mint aki a Föltámadott első tanúja és első hírnöke, hiszen ő az első, aki az apostoloknak Krisztus föltámadását hirdette. Ez a jelentőség ma az egyházban tovább folytatódik, ezt teszi nyilvánvalóvá az új evangelizáció elkötelezettsége is, mely be akar fogadni minden férfit és nőt, bármiféle megkülönböztetés nélkül, „faj, nép, nyelv és nemzet” (ApCsel 5,9) tekintetében. Szent Mária Magdolna az evangélium hirdetőjének igazi és hiteles példája, vagyis olyan evangélista, aki a Húsvét örömteli központi üzenetét hirdeti.

Tintoretto: Bűnbánó Magdolna (a Római Capitolium Múzeumban található másolat, olaj, 1598-1602 körül)
Tintoretto: Bűnbánó Magdolna (a Római Capitolium Múzeumban található másolat, olaj, 1598-1602 körül)

Ferenc pápa ezt a döntést belehelyezi az Irgalmasság jubileumának az összefüggésébe, hogy jelezze a nő fontosságát, aki nagy szeretetet mutatott Krisztus iránt és akit Krisztus nagyon szeretett, ahogy Hrabanus Maurus beszél róla „dilectrix Christi et a Christo plurimum dilecta”: „aki szerette Krisztust és akit Krisztus nagyon szeretett „ vagy ahogy Canterbury Szent Anzelm említi: “electa dilectrix et dilecta electrix Dei”, „Isten szerető választottja és Isten szeretett választója”. A nyugati hagyomány, főként Nagy Szent Gergely után azonosítja Mária Magdolna személyét azzal az asszonnyal, aki Simon farizeus házában illatos olajat öntött Jézus lábára és azonosítja még Lázár és Márta leánytestvérével. Ez az értelmezés tovább folytatódott Nyugaton az egyházi szerzőknél, a keresztény művészetben és a Szenthez kapcsolódó liturgikus szövegekben. Már a bollandisták tágasan kifejtették a három női személy azonosításának a problémáját és ezzel előkészítették az utat a Római Kalendárium liturgikus reformjához. A reform alkalmazásával a zsolozsma és a szentmise imádság Magdalai Máriára vonatkozik. Bizonyos, hogy Mária Magdolna Jézus tanítványai körének tagja volt, aki követte Jézust egészen a kereszt tövéig, és a kertben, ahol a sír volt, ő lett az isteni irgalmasság első tanúja, “testis divinae misericordiae”, ahogy Nagy Szent Gergely pápa említi. János evangéliuma elbeszéli, hogy Mária Magdolna ott sírt, mert nem találta az Úr testét (Jn 20,11) és Jézus irgalmas volt vele, amikor elsőként vele ismertette fel magát, mint az ő Mesterét, aki a könnyeit húsvéti örömmé változtatta.

Roche érsek magyarázata külön kitér az új ünnep biblikus és liturgikus szövegeire. Egyik oldalról a Feltámadás első tanújáról beszél, „prima testis” és ő az első, aki a feltámadás igazságáról hall. Krisztus különleges figyelemmel és irgalommal fordul ezen asszony iránt, aki megmutatja a szeretetét feléje, a kertben szorongással és fájdalommal eltelve keresi őt, az alázat könnyeivel, „lacrimas humilitatis”, ahogy Szent Anzelm beszél róla az említett idézetben. Ebben a tekintetben szeretnék rámutatni arra az ellentétre – olvassuk a szentségi kongregáció értelmezésében – mely a paradicsom és a feltámadás kertjének két asszonya közt fennáll. Az első elterjesztette a halált ott, ahol élet volt korábban, a másik egy sírból, a halál helyéről hirdette meg az életet. Nagy Szent Gergely maga jegyzi meg: „Minthogy a paradicsomban az asszony a férfinak a halált ajánlotta, a sírból az asszony a férfiaknak az életet hirdette”, „Quia in paradiso mulier viro propinavit mortem, a sepulcro mulier viris annuntiat vitam”. Ezen túl éppen a feltámadás kertjében történik, hogy Jézus ezt mondja az asszonynak: Noli me tangere! Ez a felhívás nemcsak Máriát illeti, hanem az egész egyháznak szól, hogy belépjen abba a hit-tapasztalatba, mely felülmúlja az isteni titok minden materialista kisajátítását és pusztán emberi értelmezését. Ennek egyházi jelentősége van! Hasznos lecke az Krisztus minden tanítványa számára: ne keressenek emberi biztonságot és világi jogcímeket, hanem a hitet az Élő és Feltámadt Krisztusban!
Éppen azért, mert Krisztus Feltámadásának a szemtanúja volt, lett a másik oldalról az első, aki tanúságot tett róla az apostoloknak. Betölti így a Feltámadott küldetését: Jézus ezt mondta neki: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.” Ilyen módon, miként ezt jeleztük már, Mária Magdolna evangélista, vagyis hírvivő, aki meghirdeti az úr Feltámadásának az örömhírét. Vagy ahogy Hrabanus Maurus és Aquinói Szent Tamás beszél róla: „Apostolorum Apostola”, az apostolok apostolasszonya, minthogy az apostoloknak hirdeti azt, amit ők a maguk részéről majd az egész világnak hirdetnek. Az Angyali Doktor, Aquinói Szent Tamás joggal alkalmazza ezt a kifejezést Mária Magdolnára: ő a feltámadás első tanúja és az Úr feltámadásának az örömhírét hirdeti, mint a többi apostol. Éppen ezért jogos, hogy ennek az asszonynak a liturgikus szertartása az ünnep ugyanazon szintjén legyen, mint az apostolok ünnepe a Római Kalendáriumban és hogy kitűnjék ennek az asszonynak a küldetése, aki példa és modell minden nő számára az egyházban.

Forrás: http://www.bonumtv.hu

Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s