Bemutatták a nagyközönségnek a Székelyföld történetét

Bunta Levente polgármester (ül) és Miklós Zoltán múzeumigazgató
Bunta Levente polgármester (ül) és Miklós Zoltán múzeumigazgató (Fotó: Simó Márton)

Kétségtelen, hogy a háromkötetesre duzzadt mű alapötlete a székelyudvarhelyi Városházán fogant meg. Egy ilyen munkáról azonban már több mint egy évszázaddal ezelőtt is beszéltek, de ahhoz, hogy létre is jöjjön, komoly elszántság és anyagi eszközök ráfordítása szükségeltetett. A szándék megvolt, a történészek dolgoztak, a végeredmény sejthető volt, hiszen menet közben szakmai konferenciákon szivárogtak ki egyes részletek. E reprezentatív mű hivatalos bemutatójára június 2-án, csütörtökön este került sor. Akár úgy értelmezhették sokan, hogy egyúttal Bunta Levente független polgármester-jelölt kampányzárója volt ez az esemény. 

Három impozáns kötet, kifogástalan kivitel - a szerkesztőbizottság és a kiadó mindent megtett a tartalom és az esztétika érdekében
Három impozáns kötet, kifogástalan kivitel – a szerkesztőbizottság és a kiadó mindent megtett a tartalom és az esztétika érdekében (Fotó: Simó Márton)

A második polgármesteri mandátumát záró Bunta Levente elmondta, hogy még a megyei tanács elnökeként dolgozott, 2007-2008-ban kezdtek a könyvről beszélni más székelyföldi vezetőkkel, akik jónak látták az ötletet, de végül rábízták, rá hagyták a feladatot. Az érdemi munka öt évvel ezelőtt kezdődött, a megírás és a szerkesztés maga pedig az utóbbi három esztendőben zajlott le.

A szerkesztőbizottság “kemény magja” Egyed Ákos professzor-akadémikus, Hermann Gusztáv egyetemi adjunktus, Miklós Zoltán néprajzkutató-múzeumigazgató és Kolumbán Zsuzsanna történész-levéltáros  egy ideig azt remélte, hogy a Haáz Rezső Múzeum és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont háza táján felhalmozódott annyi tudás, találni annyi jó szakembert, hogy vidéki műhelyekből is meg lehet írni ezt a monográfiát. Csakhogy hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy amennyiben az ugyancsak három kötetes, az Akadémiai Kiadónál megjelent Erdély története (1986) jelenti a mércét, akkor három pilléren kell állnia a szerkesztőbizottságnak. Ily módon kristályosodott ki a koncepció. Székelyudvarhelyi és székelyföldi, kolozsvári, valamint budapesti szakemberek kaptak felkérést; aztán a kiadás maga is hármas összefogással történt: a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum, a kolozsvári székhelyű Erdélyi Múzeum Egylet és a budapesti Magyar Tudományos Akadémia által létrehozott “konzorcium” végezte a székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal megbízásából ezt a hatalmas feladatot, végül pedig a nyomdai kivitelezést a székelyudvarhelyi Infopress Rt. nyerte el.

Egyed Ákos (1929) akadémikus, aki jóval több mint fél évszázada működik a történészi pályán (1954) beszédében felvázolta a munka szerkezetét, szólt néhány mondatban a bizottság összetételéről és arról a hosszas folyamatról, amely alatt irányította a különböző városokban dolgozó kollégákat.

Egyed Ákos előadás közben egy énlaki konferencián (Archív, Simó Márton felvétele)
Egyed Ákos előadás közben egy énlaki konferencián (Simó Márton felvétele – archív)

A könyvnek 23 szerzője van és több mint 200 munkatársa, akik mind-mind tudásuk legjavát adták.

Már a kezdetekkor el kellett dönteni, hogy a szakmának írnak-e vagy a nagyközönségnek. Mindvégig a szemük előtt lebegett az igényesség és a könnyedség is, hiszen gondolni kellett a különböző generációkból való és különböző felkészültségű emberekre, illetve arra, hogy túl kell lépni a tudományos szikárságon. Úgyhogy az átlagos mai magyar értelmiséginek írták a monográfiát, figyelve, hogy a vizuális igényességet is szolgálják: viszonylag sok és nagyméretű reprodukciót használtak, s nem a közismert képeket, hanem azokat az illusztrációkat keresték ki a gyűjteményekből, amelyeket kevésbé láthatott a nagyközönség, s a térképeket is a legnagyobb igénnyel illesztették a szöveg mellé, amelyeket komoly szaktudású, Székelyföldről származó és erősen elkötelezett térképész-szakembertől rendeltek.

A legkülönbözőbb életkorú és habitusú szerzők – akik között van nagy munkabírású és tapasztalt akadémikus, de frissen doktorált harmincéves, viszonylag kezdőnek számító kutató is – stílusát nem kívánták megnyirbálni, így ki-ki saját megszokott módján, saját ritmusban és modorban írt. Nyilvánvaló, hogy minden szerkezeti egységnél szerkesztői és lektori utasításokat kaptak, ha bizonyos részletek rövidek, esetleg terjengősek voltak, akkor azokat át kellett írniuk. Esetenként többkörös javításra és szövegegyeztetésre is sor került. Ami a szakirodalmat illeti: használták a klasszikus forrásokat, az alapmunkákat, illetve a vonatkozó számos publikációt is, amely 1989 után jelent meg idehaza és Magyarországon.

Több rendezvény is zajlott párhuzamosan a városban, de az a közönség, amely a konferenciák idején is követte a történészek munkáját, a bemutatóra is eljött (Fotó: Simó Márton)
Több rendezvény is zajlott párhuzamosan a városban, de az a közönség, amely a konferenciák idején is követte a történészek munkáját, a bemutatóra is eljött (Fotó: Simó Márton)

Az első kötet a székelyek őstörténetétől az 1562-es lázadásig, a második 1562-től 1867-ig, a harmadik pedig a kiegyezéstől napjainkig tárgyalja a Székelyföld történetét. “Ennek a tagolásnak érthető és logikus magyarázata van – mondotta Egyed Ákos -, más szakaszolást is el tudunk volna képzelni, de a szerkesztőbizottság, komoly viták után így kívánta beállítani a kötethatárokat.”

Fontos még azt is megemlíteni e helyen, hogy elzárkóztak a vitáktól. A kellőképpen nem tisztázott részleteket – sok ilyen van a háromezernél is több oldalon -, a különböző felfogásokat egymás mellé helyezve, bizonyos kérdéseket nyitva hagytak, hogy onnét a későbbi kutatók az új eredmények, illetve régészeti leletek ismeretében folytathassák a történelem értelmezését.

Erre a fontos részletre később Hermann Gusztáv Mihály is kitért, hiszen egy objektív eseménysorból áll a lezajlott és megváltoztathatatlan történelem, csupán annak láttatása szubjektív a későbbiekben, hiszen ki-ki másképp áll hozzá, értékel, értelmez és fogalmaz.

Oborni Teréz, az MTA BTK kutatója, az ELTE oktatója az elmúlt öt évben kiváló szakmai kapcsolatokat épített szerkesztőtársaival. Az utóbbi három évben az életét jórészt ez a munka töltötte ki. Nem volt olyan nap, amikor ne esett volna szó bizonyos szakmai kérdésekről, esetenként egy-egy fejezetet 15-20 alkalommal is végig kellett olvasni, minden szót és betűt egyeztetve.

Ennek a hosszú folyamatnak az lett a következménye, hogy Oborni Teréz immár teljes értékű székelynek érzi magát. Hogy ez még hitelesebb legyen, Bunta Levente polgármester az Anyaváros tiszteletbeli székelyévé fogadta az est végén.

Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója megköszönte a jelenlétet, majd közölt néhány technikai részletet a könyv forgalmazásáról és arra kérte az illetékeseket – történészeket, irodalmárokat -, hogy olvassák, forgassák a köteteteket, hiszen izgalommal várják az első recenziókat és a kritikákat.

A Székelyföld története első körben 5000 példányban látott napvilágot. A bemutató előtt 400 megrendelés érkezett, jórészt a Székelyföldről, de Magyarországról, Németországból, Angliából és Svédországból is kérték a könyveket. A forgalmazást egyelőre a múzeum végzi, az árakról, vásárlási feltételekről a honlapon találnak tájékoztatót.

Újdonságnak számít, hogy a Magyar Tudományos Akadémiai elnöke megígérte, hogy hamarosan elkészítteti mintegy ezer oldalon a rövidített angol nyelvű változatot, amelyet világszerte kíván majd elhelyeztetni a legfontosabb könyvtárakban és közgyűjteményekben, hogy hiteles forrásból ismerje meg a világ a Kárpát-medence legkeletibb zugában élő magyar tudatú közösséget, amely a régi rendi önkormányzatiság formáját szeretné manapság újrafogalmazni az autonómia korszerű formájában.

Annyi biztos, és mindenféle választási kampánytól függetlenül kijelenthető, hogy 2016. június 2-án egy olyan kultúrtörténeti esemény történt Székelyudvarhelyen, amelyet mindaddig emlegetnek majd, míg székelyek élnek a földön: itt adták ki a Székelyföld teljes történetét összefoglaló első nagymonográfiát.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport  

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.