A búcsús események fináléját számunkra rendszerint a székelyudvarhelyi keresztalja megérkezése jelenti. Egyrészt a személyes érintettségünk okán vagyunk jelen, hiszen mindig vannak ismerősök, rokonok, akik pünkösdvasárnap este érkeznek vissza Csíksomlyóról. Másrészt pedig az eseményről való beszámolás végett követjük a történéseket. Idén is így így történt.

Ezt a típusú zarándoklatot, ennek manapság ismert formáját a Kis Szent Teréz Plébánia közössége hozta létre a városban.

Tamás Barna lelkész elmondta, hogy a múlt év őszén arról egyeztettek Botár Gábor plébánossal, hogy a 2016. évi zarándoklatot ketten szervezik. Csakhogy az időközben váratlanul elhunyt plébános kapcsolatrendszerét rajta kívül senki nem látta át. A hátramaradottaknak úgymond reprodukálniuk kellett a mögöttes részleteket.

Hogy a munka mennyire sikerült, az látszott a számadatokon is: péntek hajnalban 380 fő indult a Bethlen-negyedi templom elől, s bár menet közben a létszám változott, hiszen Lenkútnál szombaton reggel is csatlakoztak, körülbelül ennyien ott voltak a visszatérők között is. Minimális volt a lemorzsolódók száma. Nem is annyira az időjárás, hanem inkább valamilyen apróbb baleset, bokaficam, illetve a rosszul megválasztott lábbeli okozta, hogy néhány lelkileg felkészült zarándoknak abba kellett hagynia a gyaloglást.

A Rákóczi Sportcentrumnál 2500-nál többen várták az érkezőket az eseményzáró szentmise előtt. Mintegy félórás késéssel érkeztek a búcsúsok, úgyhogy a mise a járulékos tartalmakkal és a meglepetésekkel negyed tízig tartott. A szentbeszédet Tamás Huba, a zarándoklatszervező lelkész ikertestvére, homoródkarácsonyfalvi plébános tartotta. A szervezőknek mondott köszönetek és Fazakas Szabolcs animációs filmjének levetítése után távozhattak a Somlyót megjárt gyalogos zarándokok és hozzátartózóik. Lelkiekben gazdagodva hajthatták aztán álomra a fejüket, hogy testi fáradságaikat kipihenve folytathassák majd a köznapi lagúnákban az életet.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport