Csíksomlyói zarándoklat, 2016 – 3.

A somlyói nyeregben
A somlyói nyeregben

Mivel a második napon csak a Cekend-tető perméig sikerült eljutnom, a harmadik “búcsús” hajnalon immár “közönséges” buszos zarándokok közé vegyülve indultam Székelyudvarhelyről. Céltudatosan, hiszen a járművek oda vittek, ahová vágytam. Odafelé menet kissé szorongtam reggel, hogy nem erősítettem meg a regisztrációmat – hiszen tájainkon sokkal jobb, ha az ember három vasat is tart egyidejűleg a tűzben -, de végül összejött, ahogy szokás mondani, fel tudtam szállni az egyik társasgépkocsira.

Eltűntek az utazási nehézségek, és folytathattam életem egyik legnagyobb reményekkel telített, de váratlan nehézségekkel és gondokkal teletűzdelt zarándoklatát. Bevallom: soha ennyire nem szorongtam a (vélt) jótett közelében, soha nem éreztem magam ennyire kicsinek, mint a Szék útján, amikor elindultam a kegytemplom felé.

Népes keresztalják, zarándoktársaságok vonultak (Fotó: Simó Márton)
Népes keresztalják, zarándoktársaságok vonultak (Simó Márton felvételei)

Porszem voltam Isten látóterében, miközben népes keresztalják mentek el mellettem.

Mi végett jöttem? Vajon célt érek-e?

Hol egyikhez, hol a másikhoz sodródtam, de ennek ellenére tudtam, hogy szándékommal – ott a lelkem legmélyén – mégiscsak egyedül vagyok. Fotóztam, nézelődtem, s azon gondolkodtam, hogy mit rontottam el.

Vajon miért nem csatlakoztak hozzám azok közül páran, akikkel szerettem volna együtt lenni? Azok, akikkel gyermekkorunkban együtt énekeltük és imádkoztuk a teljes pünkösdi repertoárt, miért nem jöttek? Másképp kellett volna hozzálátnom? Több energia, nagyobb empátia talán?

Amikor haladtam pár száz métert a Szék útján felfelé, egyre inkább belefeledkeztem a gondolataimba, majd szép lassan eltávolodtak a nyomasztó gondolatok. A szorongás, az egyedüllét gyötrelme elmúlt, és egyre inkább erősödött a meggyőződés bennem, hogy jó helyen járok, még akkor is, ha magányosnak érzem magam. Néhány kollégám és barátom – akik nem falum béliek és többségükben nem is katolikusok – felhívtak telefonon, írtak, üzentek mindenféle csatornákon, hogy lélekben velem vannak. Megnyugodtam, hogy mégiscsak van értelme a zarándoklatnak, s a legfontosabb, hogy a magam megerősödésére és a lehetőségre gondoljak, hátha kisugárzik innen valami erő, valami kegyelem, ami az élmény átadása révén árad majd tovább. Lehet, lesz foganatja a vállalásnak.

Minden évben mottót választanak, amelynek jegyében “működik” a búcsú. Mivel 2016 az irgalmasság éve, ennek jegyében fogalmazódott a jelmondat.

A jelmondat a kegytemplom főbejárata fölött, de a hivatalos búcsús nyomtatványokon is jelen van
A lényeges modat a kegytemplom főbejárata fölött, de a hivatalos búcsús nyomtatványokon is jelen van – benne a Szentatya szándéka és ugyanakkor Csíksomlyó üzenete is a permanens Szűzanya-kultusszal

Ha búcsú, akkor annak a külső jegyei is markánsok. Mivel ilyenkor százezres vagy még nagyobb tömeg bukkan fel Csíksomlyón, a kapcsolódó szolgáltatások is megjelennek rögvest.

A Szék útjának elején kezdetben a földi javakkal szolgálók jelenlétét tapasztalni. Az alkoholfogyasztást nem javasolják, de a huszonöt év alatt sörivókká züllesztett székelyeket (és a tömeg járulékos részét) úton-útfélen ezzel kínálják, aztán az újabb márkanév- és EU-s integrációs-csatát vívó kürtőskalács jelentkezik összehasonlíthatatlan és mindenen áttörő illatárjával, akárcsak a miccs, amely a Balkán üzenetét hozza, s megerősít bennünket folyton, hogy nélküle összeomlana a román élelmiszeripar és a nemzettudat. Még a székely is talán.

Céltudatos és igényes vásárlók
Céltudatos és igényes vásárlók
A kelderár is elmaradhatatlan kelléke Somlyónak ilyenkor
A kelderár is elmaradhatatlan kellék ilyenkor. Ha eladó házam lenne Csíksomlyón, én csak magyarul írnám ki, hogy ELADÓ… Vagy ki tudja?
Aki nem vásárol, nem imádkozik, nem találkozik ismerősökkel, az dolgozik - a rend érdekében
Aki nem vásárol, nem árusít, nem imádkozik, s nem találkozik ismerősökkel, az dolgozik – a rend érdekében (?)

Fokozatosan azonban egyre inkább a kegytárgyaké, a komoly búcsúfiáké lesz a főszerep.

Mióta? Mi végett járunk ide?

Beérkezünk a kegytemplom előtti parkhoz, ahol a nép java – mielőtt megkezdené a felfelé kapaszkodást – még egyszer megszusszan. Előkerül az elemózsia. A kis park azonban – legalábbis 1653 óta, ahogy a kőbe vésett felírat is tanúsítja – találkahely. Keresztalják szétszóródott tagjai keresik egymást. A zöldben, a fák között régen látott ismerősökkel is találkozhatunk.

“Pista sógor mindig itt szokott ülni” – mutatott egy gyászruhás asszony az egyik fa mellé helyezett padra. Egy elég hosszú történet foglalata lehet ebben a rövid mondatban.

DSCN7326

Akik a Máriához szeretnének felmenni
Akik a Máriához szeretnének felmenni. Később majd én is…
Régi idők tanúja
Régi idők tanúja…
A kő
… a kő 1653 óta szolgál – régebbi, mint a templom a mai formájában

Hirtelen eszembe jutott harminc éve halott nagyanyám, s egy régvolt somlyói búcsú. Talán 1973-ban vagy 1974-ben lehetett, amikor buszos zarándoklaton jártam itt először. Nagymama akkor azt mondta, hogy ő azelőtt 1949-ben volt a búcsún utoljára.  Talán a boldog emlékezetű Márton Áron püspök bebörtönzése előtti utolsó “békeévben”. Nekem akkor egy örökkévalóságnak tűnt a kommunista térfoglalás és a magam gyermekkora közt eltelt idő…

Máriának ereje van

“Voltak olyanok az ezelőtti öregek között, még az édesanyámék idejében, a régi magyar világban, hogy leánykakoruktól fogva jöttek, minden esztendőben, harminc-negyven versben is, míg annyira meg nem vénültek, hogy nem bírta már a lábuk. Tizennégy-tizenöt éves koruktól, míg asszonyként ide nem hozták legalább egyszer a felcseperedő gyermekeiket, amikor azok is akkoracskák lettek, mint ők annak idejiben, amikor kezdték a búcsúra járást, hogy szokjanak, s tanuljanak belé.”

Az atyhai keresztalja három nap alatt tette meg az utat. Pontosabban másfél nap alatt oda, mert pénteken indultak és vasárnap délutánra érkeztek haza, úgyhogy visszafelé is másfél nap kellett, de akkor még sietősebben haladtak. Nem volt ugyan Mária-út, nem volt hivatalosan bejelentett módja s rendje, de az évszázadok alatt kialakultak az íratlan szokások és szabályok. Péntek reggel indultak hajnali mise után. Firtos alatt haladtak, majd Farkaslakán, Szentléleken, Tibódon át Kápolnásfaluig mentek, ahol szállásoltak.

Pihenő keresztalja
Pihenő keresztalja

Ez mintegy ötven kilométer, még akkor is, ha rövidebb utat választottak, mert mezei utakat is használtak, amelyek viszonylag gyenge minőségűek lehettek, gyengébbek az akkori országutaknál. Komoly megpróbáltatást jelentett a zarándoklat, kiváló erőnlétet igényelt. A váltóruhát és az elemózsiát, esetleg az elfáradt gyermekeket szekerek vitték. Visszafelé is ezen az útvonalon jöttek, imádkozva, Máriás-énekeket, néha világiakat is énekelve, nyilván, ami olyan, s ami oda való. Küldöttség fogadta őket Súgónál, majd amikor a faluba értek, az alszegi vályúhoz, a plébános is kiment eléjük, úgy vonultak fel a templomba.”

Mindez azonban pillanatnyilag a múlté. Talán egyháztörténészek, néprajzzal foglalkozók érintik manapság néha-néha ezt a témát.

Amikor a kommunista hatalom nem tiltotta, a búcsú kilépett a templom falai közül. Aztán, ha ismét szorult az ideológiai hurok, visszakényszerült a szerényebb keretekbe. A legújabb kori kibontakozás 1990 után kezdődött. Kiépült a Kis- és Nagysomlyó közötti nyeregben a mai szakrális tér, amelyhez Makovecz Imre tervezett oltárt, s a búcsúalkalom egyre inkább a magyarság ökuménikus találkahelyévé avanzsált. Bármit mondhatnak a kívülállók, az esemény kritikusai: a nem hívő emberek számára is rendkívüli élményt jelent az ittlét, s mindenképp felüdülést, feltöltődést. A csíksomlyói búcsú, bár sokan annak kívánják látni vagy láttatni nem egy összmagyar nemzeti buli, hanem annál sokkalta több. Túl a szakrális vonatkozáson nem egyéb, mint sikeres kísérlet az autonómia megélésére, amely senkit sem sért. Egyébként az igazi, a hétköznapokra kiteljesedett sem ártana, csak az azt ellenző rendszer katonái és hivatalnokai hoppon maradnának.

Mióta tartanak búcsút Csíksomlyón?

Kétségtelen, hogy a ferencesek csíksomlyói megtelepedése (1400) után, a Mária-szobor ittléte óta. IV. Jenő pápa 1444-ben adta ki a búcsút engedélyező bullát, tehát akkor már volt búcsú. A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye szerint 1567 óta. Csakhogy a Tolvajos-tetőn lezajlott csata megtörténte kétséges. A Főegyházmegye azt tartja, hogy a csíki és gyergyói székelyek itt győzték le az unitárius János Zsigmond seregét, akik az új keletű protestáns hitre kívánták őket téríteni. A katolikusok számára győzelmet hozó csata után vonultak pünkösd szombatján a résztvevők a somlyói barátokhoz hálát adni a számukra kedvező eseményekért, s a búcsú megtartása a következő esztendőtől, 1568-tól folyamatos. A források nem egyértelműek. Azonban 1567-ben mégiscsak történt valami olyan esemény, amely fogadalmi búcsú tartására késztette az akkori embereket. Az erdélyi vallásszabadságot meghirdető tordai országgyűlés éppenséggel 1568 januárjában volt, s az unitárius egyház feljegyzései 1569-re datálják, hogy a fejedelem áttért az unitárius vallásra. Az unitáriusokról köztudott, hogy nem hirdetik erőszakkal a meggyőződésüket, azt vallják, hogy “a hit Isten ajándéka” és mindenkinek megadják a választás lehetőségét, hogy az egy, élő és igaz Istenben, vagy a Szentháromságban higgyen. Más kérdés azonban, hogy rendben vannak-e az unitáriusok a húsvét és a pünkösd ünnepével? Képesek-e meggyőzően érvelni Krisztus feltámadásáról, a Szentlélek földre szállásáról, illetve Krisztus mennybemeneteléről és Szűz Mária mennyekbe való felemeléséről?

A Kegyszobor - archív felvétel
A Kegyszobor – archív felvétel

A Mária-szobor maga körülbelül ötszáz éves. A legújabb kutatások kimutatták, hogy azt a hársfát, amelynek anyagából készült, valamikor az 1510 és 1520 közötti időszakban vágták ki.  Feltételezhető, hogy a búcsú hagyománya a Napbaöltözött Asszony kultuszképéhez kapcsolódó, amely az akkori eretnekség, illetve a folyamatos török veszély idején majdhogynem általános volt Európában. A veszélyek legyőzését allegóriaként a lábbal tiport kígyó és félhold jelzi. Utalás az eltévelyedést okozó gonoszra, illetve az iszlámra, amely minden szinten fenyegette a kereszténységet. Ez a szobor, illetve ennek korábbi alakja 1624-ben bukkan fel a templomi leltárban. Hogy korábban itt állt-e vagy másutt, az pillanatnyilag nem bizonyított. Tény azonban, hogy a székelység nem csak egyéni, hanem közösségi, történelmi sorsfordulókat is kapcsol a csíksomlyói Szűzanya-szoborhoz, s azt a csodákkal jeleskedő Boldogasszonynak, Segítő Máriának tartja.

A 2015-ös évben megtartották a kegyszobor meglétének félévezredes ünnepségét.

Visszakanyarodva ismét az 1970-es évekhez, illetve a még korábbi időkhöz, ismét a családi legendáriumhoz folyamodom. “Ferenc bátyád, aki 1941-ben halt meg, úgyhogy te nem ismerhetted, már akkor beteg volt, amikor béjöttek volt a magyarok, ezerkilencszáznegyvenben. Egyszer leesett a lóról, s megütte volt erősen a fejit. Állandóan lett rosszul, ájult el. Vittük orvoshoz, aki azt mondta, hogy megoperálhatják Kolozsváron, de lehet, hogy nyomorék lesz. Kíméljük, javasolta, hátha kinövi. Egyébként ügyes, jóeszű gyermek volt. Amikor jöttek bé a magyarok elszökött volt Árcsóra, hogy lássa a honvédeket. Futott béazon, nagyon kimelegedett, s úgy ahogy volt, belément a Korond-vizibe, hogy hűtse le magát. Én nem tudom, hogy attól-e, vagy a fejitől, izom- és ízületi-gyulladást kapott, de olyant, hogy alig tudott mozogni, s felkelni egyáltalán nem volt képes. Hordoztuk mindenfelé. Azt mondták, hogy amikor megyünk a búcsúba, vigyünk egy inget, s azt érintsük a Szűzanya lábához. Ezt meg is tettem. Aztán abban a gyolcsingben halt meg, nyugodtan, lázban ugyan, de végig azt mondta, hogy nem fáj semmije.”

A jövő évben a római katolikus egyház felfogása szerint 450 éves lesz a csíksomlyói búcsú.

Párbeszéd a hellyel és magammal

A zarándokok szinte végeláthatatlan sorokban, kimért léptekkel igyekeztek a szabadtéri szentmise helyszínére. Két és fél, sőt három órát is igénybe vett ez a méltóságteljes felvonulás a 12.30-kor kezdődő szentmise előtt, míg teljesen a nyeregbe érkezett a tömeg.

Ekkor is egymagamban voltam. Tulajdonképpen ez is kegyelmi állapot lehetett, legalább olyan, mint az a remélt élethelyzet, amelyet a saját fajtám körében képzeltem el. Nem egymásra jutott több idő, hanem a hely és a magam közötti párbeszédre.

——-

A búcsú egyébként felszínre hozza mindennapi életünk teljes keresztmetszetét, a politikai és a gazdasági viszonyokat egyaránt.

DSCN7345

DSCN7334DSCN7337DSCN7343

A nyereg szép lassan benépesül
A nyereg szép lassan benépesül

DSCN7350DSCN7356DSCN7353DSCN7359DSCN7360DSCN7365DSCN7363DSCN7362Kendőzetlenül felbukkan itt a rögvalóság, minden ami társadalmunkat a legkülönbözőbb szinteken feszegeti: a lelki töltekezés mellett mindjárt érzékelhető a vallásos sznobéria is; minden társadalmi réteg jelen van a koszos cigánypurdétól a milliomosig; koldulás minden elképzelhető mértékben és mennyiségben, a somlyói zöldág felkínálásától a köpködésig és anyázásig; csonka-bonka emberek, mint a nyomor kihelyezett vám- és sápszedői; izmok és tetoválások, szerkók parádéja; a hatósági közegek túlzott és túlbuzgó jelenléte, olyan optika és izomerő a civilnek álcázott yardoknál is, kincstári eszköztár felvonultatása, mintha tűzfészken ülnénk, bár igaz, hogy olyan időket élünk, amikor biztos a bizonytalan, és sosem lehet tudni; anyaországiak, akik ezt ki is mutatják; honfitársak a szomszédból, akik nem játsszák meg önmagukat, csak természetesen viselkednek, de az is mindjárt kirí; nyugatról a buli kedvéért hazacsángált saját csemetéink, akiken látni a bájt, de a kétlakiság és a kívülállóság baját; ott a sörreklám is, amelyre ebben az évben kivételesen allergiás vagyok, mert nem szeretem a sört és a reklámharcot, amelyben egyik nedű (székelyebb, magyarabb) autentikusabb, mint a többi. Ilyenkor megszólalhatnának azért a saját márkáink: a sok perla… és a …sec, meg a … şnad is, ahogy sok száz éven át; nem hinném, hogy egy ennyi árthatna a cégek imidzsének, akik lefölözik a hasznot, s hátrahagyatják a mocskot, amelyet a kevésbé környezettudatos zarándokok itt és most széthánynak (nem igaz a legenda, mely szerint még egy papírzsebnekendőt sem vetnek el a nyeregben!).

A tömeg talán egy kicsivel kisebb, mint tavalyelőtt volt. Tavaly nem jártam a búcsún.

Nagyon jól választott az érsek atya, amikor Ft. Csintalan László tb. kanonokot, csíkdelnei plébánost kérte fel a búcsús szentbeszéd megtartására.

A Duna Televízió felvételén a prédikáció 1.02.06-tól tekinthető meg!

(Ez a médium egyébként nem ereszkedik alá az ünnep magasából itt soha. Egyetlen snitten sem látni az alsóbb kategóriás szinteket. A vágóképeken kompakt keresztalják, zászlók, transzparensek és regnáló politikusok, főpapok. Vagy a mise számít vágóképnek az ismert arcok szünetében? Néha jó megmaradni az ünnep magasában, de rövid ideig, hogy szemünk tükrén sűrűn kitóduló örömkönnyek prizmáján átjutva ne torzulhasson el a való képe!)

A magyar és a székely himnusz – vélhetően időhiány miatt – kimaradt az élő adásból, azonban a Duna Televízió későbbi összefoglalójában, illetve az ismétlésben már benne volt.

Valóságos lelki felüdülést jelentett számomra a jelenlét, amelyet a tömegben, a tömeggel, de egymagam éltem meg. Ha el is maradt a “csapatépítés”, bízom benne, hogy a felajánlott zarándoklatom eléri majd a célját. Más emberként távoztam a nyeregből. Elmúlt a szorongás belőlem.

DSCN7370

DSCN7372

DSCN7373

Kedvenc keresztaljám - nemcsak az irodalmi vonatkozás, hanem a "jó palócság" mai jelentése okán
Kedvenc keresztaljám – nemcsak az irodalmi vonatkozás, hanem a “jó palócság” mai jelentése okán is

Idejövetelemnek volt még egy célja: egy másik titkos “cselekedet” is. Szakrális jellegű az is.

Kinek-kinek a keresztje

Visszafelé a Szűzanya lábához, pontosabban a kegyszobor talapzatához érintettem azt a három kis keresztet, amelyet Páll Ágoston korondi jeles fazekasmestertől kaptam. Egyet átadok a keramikusnak, egyet kedves kolléganőm fog megkapni, hogy megerősítse a továbbiakban az önzetlen munkavégzésben, amelyet vállalt, egy kis kereszt pedig az atyhaikat illeti, hogy a következő időkben biztasson minket az összetartozásra és a közösség jegyében fogant cselekedetekre.

Kicsi keresztek ezek, de jelképes erejüknél foga igencsak súlyosak - csak legyen, aki vigye!
Kicsi keresztek ezek, de jelképes erejüknél fogva igencsak súlyosak  és emlékezetesek lehetnek- csak legyen, aki vigye!

A sör, illetve a sörök reklámja egyébként végigkísért mindvégig ezen az úton: befelé jövet, ahogy a Márton Áron Gimnáziumtól a Petőfi Sándor utca felé haladtam, felfedeztem egy régi bizonyítékot, hogy mintegy száz évvel ezelőtt, a Monarchia korában már volt itt sergyártás egy bizonyos Gál Ferencz és cége jóvoltából, holott akkor még nem volt sem kis-sem nagymulti, csak egy tisztességes helyi vállalkozó, akinek csapra vert hordóiból az akkori búcsúsok is ihattak egy-egy korsóval. Ez az apróság azonban, a hetvenes évek eleje óta, amióta azért jártam jó párszor Csíkszeredában, valahogy mindig elkerülte a figyelmemet.

DSCN7394

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.