Csíksomlyói zarándoklat, 2016 – 2.

A székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz Plébániatemplom
A székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz Plébániatemplom

Az általam tervezett zarándoklat a második napon a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz Plébánia keresztaljával folytatódott. A reggel hat órakor tartott szentmise után a résztvevők felpakolták zsákjaikat a szállítójárműre, és kezdetét vette a háromnapos túra, amelyen azok, akik vállalták a gyaloglást, a helyi lelkész és önkéntes segítők közreműködésével vágtak neki a Csíksomlyó felé tartó útnak.

Sörreklám és eligazító-transzparensek (Fotó: Simó Márton)
Sörreklám és eligazító-transzparensek (Fotó: Simó Márton)

Mivel az “atyhai keresztalja” nevű projekt elindítása nem sikerült a zarándoktársak távolmaradása miatt, nevükben egymagam vállaltam a részvételt. Szó sem volt arról, hogy mindvégig gyalog megyek/megyünk, hanem legalább annyit, amennyit a munka mellett vállalni és teljesíteni lehet. Egy eléggé meghatározó útszakaszon – hol közelebbről, hol távolabbról – követtem az udvarhelyi keresztalját.

Búcsú a búcsúsoktól
Búcsú a búcsúsoktól

Kétségtelen, hogy a Kis Szent Teréz Plébánia híveire még mindig igencsak rányomta bélyegét a gyász, hiszen épp három hónapja annak, hogy eltemették tragikus körülmények között elhunyt papjukat, Botár Gábor plébánost, az egyházközség első lelkészét, aki több mint két évtizedet dolgozott a Bethlen-negyedben létrejött közösségben.

A sörháború feledve - jól szolgálnak a piros-fehér-zöld színvilágú Ciuc-ernyők
A sörháború feledve – jól szolgálnak a piros-fehér-zöld színvilágú Ciuc-ernyők

Erről a lakótelepről annyit, hogy a hetvenes évek végétől kezdődően épült, a létezett szocializmus idején, az ugyancsak létezett székelyudvarhelyi textil- és faipar, fémfeldolgozó- és gépgyártóipar fénykorában, amikor egy évtized alatt megduplázódott a város lakossága. (A megyésítéskor, 1968-ban alig húszezren lakták, míg 1990-ben már valamivel negyvenezer fölött éltek itt, aztán 1992-ben ismét csak 39959-en, hogy aztán 2011-re 34257 főre apadjon a város lélekszáma. A tendencia a nem megfelelő gazdasági körülmények, a korszerű igények szerint szervezett ipari átalakítás elmaradása, az IT-szektor fejletlensége, a bérszínvonal mélyen tartása miatt ma is folytatódik és a pályakezdő generációk szintjén majdhogynem általános az elvándorlás. Lehetne folytatni, de az ilyen szintű vizsgálódás jóval túllépi e riport kereteit.)

Mindig úgy tekintettem a Bethlen-negyed új plébániájára, hogy az itt létrejött népes gyülekezet a környék számos kis településének elnéptelenedése árán keletkezett. És ezek között az atyhai közösség is fellelhető.

Sokat nem morfondíroztam, beálltam a tömegbe, s a sörreklámot hordozó ernyők alól elindultunk Csíkszereda irányába. Négyszáz fős, vagy még népesebb lehetett ekkor a tömeg.

Sokan visszatérő zarándokok, sokan most kezdik ezt a szép szokást gyakorolni - a szervezők részéről a profizmus tettenérhető
Sokan visszatérő zarándokok, sokan most kezdik ezt a szép szokást gyakorolni – a szervezők részéről a profizmus tettenérhető

Felemelő érzés gyalogos zarándoknak lenni. Tudtam, hogy három eseménydús nap vár a résztvevőkre, akik aznap Lenkútnál éjszakázva érkeznek délelőtt tíz óra tájt Csíksomylóra szombaton reggel, ahol részt vesznek a szabadtéri búcsús szentmisén, s hitben-lélekben megerősödve térnek majd vissza, újabb lenkúti éjszakázás után a városba, hogy 18.30-kor a Rákóczi Centerben hálaadó szentmise keretében zárják a zarándoklatot.

bucsu2

Ekkor csak a Máréfalva fölött levő Cekend-tető pereméig, mintegy tizenkét kilométeren át tartott a részvételem a zarándoklatban. Jó utat, lelki megerősödést kívánva búcsúztam a menettől és visszatértem a “civilizációba”. Azokra a falustársakra is gondoltam, akiket nem tudtam meggyőzni, hogy legalább az általam javasolt módszerrel vegyenek részt az általam javasolt “csapatétő-tréningben”.

Ekkorra már nagyjából meg is száradt rajtam a ruha.

Amint kiálltam a sorból, azonnal megállt az első alkalmi. Arra gondolhatott a sofőr (vagy úrvezető), hogy kidőltem a sorból, s nem tudom folytatni a gyaloglást. Egyébként nem idevalósi volt. Elbeszélgettünk a búcsúról. Azt mondta hallott róla, s bár ő görögkeleti, de egyszer mindenképp el fog menni, ha tud rá időt szakítani.

Az én helyzetemről, a vállalásomról, az elképzeléseimről, arról, hogy milyen gondok gyötörnek, egy szó sem esett…

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s