Néhai Botár Gábor plébános végakaratát teljesítve, hétfőn a Gyulafehérvári Főegyházmegye lelkészeinek népes csoportja által koncelebrált szentmisén, hívek többezres tömege jelenlétében folytatódott a kétnapos gyászszertartás, a végső búcsú. Ezt követően a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz templom első plébánosának földi maradványait szülőfalujába, Csíkszentgyörgyre szállították, ahol kedden délben kerül sor a temetési szertartásra.

A hétfő délután öt órakor kezdődő szentmise prédikációjában Merlás Tibor atya, Stuttgartban szolgáló lelkész – Botár plébános közeli barátja – búcsúzott. A halált nem elmúlásként értelmezte, hanem megérkezésnek tartva mondotta, hogy olyan az ember élete, akárcsak a folyóé, amelynek útja ugyan véget ér a torkolatnál, de tartalma megmarad átlényegül, elvegyül az óceán hatalmas tömegében; a halál által az ember is visszatér Istenhez, ahonnan vétetett. Ez tulajdonképpen vigasz, s bár nehéz felfogni, de öröm is. És örömmel kell nyugtáznia ezt az állapotot most a híveknek, akik ezek után értik meg igazán, hogy ki is volt valójában kedvelt lelkipásztoruk. Ajándék, aki mindenét odaadta a közösségnek. Ennyi volt. A többi pedig kihívás a folytatáshoz.

A Kis Szent Teréz plébánia tagjai, a végtisztességtevők autóbuszokkal utazhatnak Csíkszentgyörgyre, ahol február 23-án, kedden 12.00 órakor kezdődik a temetési szertartás. Botár plébánost – végakaratával egybehangzóan – édesapja mellé temetik.

Befejezésül és vigasztalás gyanánt, hadd idézzük Pilinszkyt még egyszer a szónokkal: “A tengerbe vissza-visszatérő vizek belehalnak a tengerbe. Valójában azonban nem szűnnek meg – csupán hazatalálnak. E paradoxon talán legszebb és legmegvilágítóbb képe, hasonlata a halálnak.”

A fotókat a szerző készítette. A YouTube-on közölt videó a székelyudvarhelyi D3 Stúdió felvétele.

Simó Márton