Jog a konzervativizmushoz?

golgota

Pár évvel ezelőtt elég becsületesen kiverte a biztosítékot egy akkori magyar államtitkár nyilatkozata, amelyben nyilvánosan kijelentette. Ezt, amazt és – természetesen – a másságot is. Egyébként nincsen ebben semmi rendkívüli, mint ahogyan abban sincs – és remélem, hogy ezzel senkit nem sértek meg –, ha én most töredelmesen bevallom: európai vagyok, romániai magyar és székely, román és magyar állampolgár, tudomásom szerint normálisan élek, hiszek Istenben, és szeretem ezt az országot, amelyben élnem adatott, de szeretem azt a másikat is, amely úgy hazám, hogy teljesen mégsem lehet az soha, szeretem a Kárpát-medencét, a benne élő embereket, akiknek nem sikerült az utóbbi században olyan államszövetségben élniük, amely elsősorban és valóságosan a közép-európai értékrendet és az egymás kölcsönös megbecsülését tartaná a lét fő-fő vektorának.

Nem szoktam kérkedni heteroszexuális hajlamommal, hiszen azt természetes módon – bizonyos szabályok és erkölcsi normák mentén – élem meg, úgy ahogyan a társadalmi és az egyházi, a jogi és az erkölcsi elvárások, az írott és íratlan törvények szabályozzák.

Tudtommal honfitársaim zöme is így él. Aki kilóg ebből, azt időnként figyelmeztetik deviáns hajlamaira, megszólítják, illetve nevelik vagy büntetik, hiszen azért vannak a törvények, azért hozzuk őket és helyezzük érvénybe, hogy az emberek szervezett társadalmi csoportjai az évezredek, évszázadok, a történelemként ismert kultúrtörténeti folyamatokon át fennmaradhassanak és fejlődhessenek, hogy utódainkban is továbbéljenek azok a tulajdonságok, amelyek kiemelnek minket a többi élőlény sorából.

A kialakult szociális rendszerek, az érvényes állami és államközi szerződések az emberi faj globális fennmaradását szolgálják, s talán alkalmassá teszik az emberiséget így arra, hogy hosszabb távon is fennmaradjon.

Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak, és siratták őt. (Lk 23,26-27). Cirénei Simon nem önszántából segített, viszont a kényszer alatt végrehajtott cselekedet által maradt fenn az emlékezetünkben, míg az őt erőszakkal odaállító katona neve ismeretlen
Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak, és siratták őt.
(Lk 23,26-27). Cirénei Simon nem önszántából segített, viszont a kényszer alatt végrehajtott cselekedet által maradt fenn az emlékezetünkben, míg az őt erőszakkal odaállító katona neve ismeretlen

Tudomásom szerint a kereszténység, s azon belül a római katolikus egyház – a szekularizált modern államokban – igazi segítője a világban zajló folyamatoknak. A szeretetre, az egymásrautaltságra, a befogadásra, a megértésre, a megbocsátásra nevel és figyelmeztet. A kétezer év alatt létrejött kánonban azonban bizonyos irányelvekhez, dogmákhoz kitartóan ragaszkodik, hiszen ezért az, ami korábban is volt. Nyilvánvaló, hogy nem tévedhetetlen. Az egyetlen erdélyi alapítású protestáns egyház viszont, az unitárius dogmák nélkül létezik immár majd’ félezer éve. Ez a rugalmasság adja azt a különlegességét, amelynek létét köszönheti. Majdhogynem két keresztény véglet, de mégis: egyazon irány.

Nyilvánvaló, hogy üdvösségszerző cselekedet lehet a türelem, a megbocsátás, a tolerancia. És biztos az is, hogy a Jóistennek célja volt, s van azzal, hogy meleget is teremtett. A meleg kereszt nagyobb és súlyosabb, mint a hetero. Igenám, de melegként folyton azt követelni, hogy hetero Cirénei Simonokként vegyük át a súlyos keresztfát, az már aljasság. Időnként elvesszük, visszük, s tudjuk, hogy az övék a miénk is, imádkozunk értük, de többnyire kinek-kinek magától kell feljutnia a saját Golgotára. A kirekesztettség miatt nyavalyogni nem méltó igazi nőhöz és férfihoz. Olyan külsőségek mentén, olyan etikai és erkölcsi normák szerint élniük, mint a többségnek, majdhogynem lehetetlen, de nem is szabad, hiszen e reprodukcióra képtelen réteg csak az önfelszámolás mikéntjeire kínálhat mintát. És a klasszikus értékelvű többséget nem húzhatja magával legújabb kori, a hedonizmustól sem mentes kultúrközegébe, amely egyébként kiváló fogyasztó és – mint ilyen – megnyilvánulási formáiban jórészt urbánus. Ennek a rétegnek kompenzálnia kell(ene), hozzáadott értéket létrehoznia, hogy valamelyest pótolja a működéséből eredő hiányosságokat. Másságával tulajdonképpen az ‘ilyenséget’ kell(ene) segítenie egy élhető jelen és jövő érdekében. Kissé patetikusabban: a hagyományosba integrált másság által születhet meg a közös jövő.

Olvassuk a sajtóban, hogy a 2016-os esztendő Márton Áron emlékév lesz. Emberkatedrálisra, közülünk kiemelkedett nagyságra emlékezünk. A szervezők azt mondják, hogy – egyebek mellett – igyekeznek olyan számítógépes applikációkat létrehozni, amelyek okostelefonokon is működnek, s betekintést nyújtanak a szentéletű püspök életművébe, talán még pályázatot is hirdetnek középiskolások számára. Ez egyfajta nyitás a katolikus egyház részéről. Igazodik, helyezkedik, alakul a korhoz, digitalizálódik. Nézzük az egyetlen erdélyi alapítású és bevett protestáns egyház 2016-os falinaptárát, azt a klasszikus nyomdai alkalmazást, amely lehatol a háztartásokig – Románia lakosságának mintegy 0,7%-a gyakorló unitárius, s ennek kétharmada székelyföldi –, s látjuk, hogy azt bizony alaposan el…k – finoman szólva –  Heltai gyarló utódai Kolozsvárott: egy teljes héttel későbbre tették hamvazószerdát. Ha pr-eszköz, ha analóg szoftver vagy mi az a fránya naptár, amit esztendőn át néznek az atyafiak, s ahhoz igazodnak, akkor illene odafigyelni rá. Aztán amikor rend van a külső-belső berkekben, s van megfelelő korrektor vagy tisztafej, akkor lehet (a) másokkal és egyebekkel is foglalkozni. Hogy klasszikus érdekeink mentén, meg-megújulva érhessék meg gyermekeink az elkövetkező valóban szép és új világot. Ha…

Írtam ezt 2016. február 10-én, hamvazószerdán hajnalban, azzal a szándékkal, hogy valamelyest rendezzem gondolataimat, s hozzászóljak ahhoz a disputához, amely a fentiekben emlegetett két egyház két igen tiszteletreméltó szolgája megszólalása után keletkezett újfent többnyire internetes fórumokon, miután véleményüket igyekeztek megfogalmazni e melegen tartott témában. Az építő jellegű vitákra, az okos érvelésre mindig szükségünk van minden szinten, akárcsak a böjti elcsendesedésre és várakozásra. Memento homo, quia pulvis est, et in pulverem reverteris!

Simó Márton

One thought on “Jog a konzervativizmushoz?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s