Kossuth Lajos a marosvásárhelyiek emlékezetében

Kossuth Lajos egykori szobra a Szécsenyi téren
Kossuth Lajos egykori szobra a Széchenyi téren

A torinói emigrációban élő, élete alkonyán járó legnagyobb magyar hazafi és az egykori székely főváros, Marosvásárhely kapcsolata, mint az erdélyi magyarság Kossuth-tiszteletének egyik szimbolikus megnyilvánulása, 1883-ban bontakozik ki.

Kossuth egy 1890 körül készült felvételen
Kossuth egy 1890 körül készült felvételen

1883 elején Lázár Ádám, a marosvásárhelyi közélet egyik hangadója, a kortársai által nem kifogástalan magatartású ’48-as városi főbírónak a fia, a város önkormányzati hatóságának, a törvényhatósági bizottságnak választott tagja kezdeményezi a Kossuth-tisztelet formai megvalósítását. Sugallatára 33 városi törvényhatósági bizottsági tag és városi tisztviselő folyamodványban javasolja a születésének 80. évfordulóját betöltő „legnagyobb hazánkfia” írásban történő üdvözlését „az önfeláldozó független hazafiság, rendíthetetlen tiszta jellemszilárdság és lankadatlan buzgalmú tetterő hálás és méltó elismeréséül”. Az indítványt a törvényhatósági bizottsági közgyűlés 1883. március 30-i ülésén lelkes éljenzéssel elfogadja, annak megszerkesztésével és elküldésével a városi tanácsot felhatalmazza. (A Torinóba küldött üdvözlő levél fogalmazványa – sajnos – nem maradt ránk.)

Kossuth kézírása
Kossuth kézírása

Az egyetlen fennmaradt Kossuth-hangfelvétel:

Az ország minden részéről kapott születésnapi üdvözletekre Kossuth 1884 májusában egy minden rajongójához szóló közös és terjedelmes „Hálanyilatkozattal” válaszol. A választ az Egyetértés 1884. június 1-jei 151. száma teljes terjedelmében leközölte. Ebből értesült Marosvásárhely közönsége is az üdvözlő levélre tett válaszról. Kossuth marosvásárhelyi hívei személyes válasznak tekintették azt, és legalább másolatban való megszerzését szerették volna elérni. E célból Lázár kezdeményezésére a városi törvényhatósági bizottság 1884. július 30-i ülésén azt indítványozták, hogy a Hálanyilatkozatot szerezzék be – legalább hiteles másolatban –, és olvassák fel azt a következő közgyűlésen, azután pedig helyezzék el a város levéltárában. Ajánlották, hogy nyomtassák ki ezen rendkívüli értékű művet legalább ezer példányban, ami „a polgárság között osztassék szét hazafiúi lelkesítés végett”. Mindemellett indítványozták, hogy szerezzék be Kossuth Lajos életnagyságú mellképét is, és függesszék ki azt megfelelő helyen, a közgyűlés termében. A törvényhatósági bizottság közgyűlése az indítványokat elfogadta és végrehajtásával a tanácsot megbízta.

Lázárnak, aki akkor országgyűlési képviselő is, Helfy Ignác volt országgyűlési képviselő közbenjárásával sikerült megszereznie a kézirat eredetijét, valószínűleg a közlő újság szerkesztőjétől, vagy a nyomdából. Marosvásárhelyre hozta azt és egy rövid szöveg kíséretében a tanácsnak átadta. „Legnagyobb hazánkfiának ezen születése 80-dik évfordulója alkalmából Hozzá intézett számos üdvözlő iratokra – írja – jelesen Maros Vásárhely sz. kir. város közönsége által 1883. évi Március hó 30-án [48/2393.] szám alatt kelt üdvözlésre 1-26 lapon sajátkezüleg írt és aláírt eredeti nagybecsű ide füzött Hála nyilatkozatot […] a városi oklevéltárban örök emlékül megőrzendőleg ezennel pótlólag beadja Lázár Ádám saját és társai, mint indítványozó városi képviselők nevében.” A kéziratot a tanács a levéltáros gondjaira bízta, aki erre a célra készíttetett egy lakkozott fadobozt, és abba helyezte el. Abban található ma is sértetlenül.

A Hálanyilatkozat külön kiadását még azon évben megejtették. Imreh Sándor nyomdász adta ki egy 16 oldalas füzetként. Ennek több példánya ma is megtalálható a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Dokumentációs Könyvtár Bolyai részlegében.

Az életnagyságú Kossuth-kép elkészítésére nem mást, mint a híres portréfestő Barabás Miklóst kérték fel. Barabás jelképes összegért, 120 forintért festette meg azt rövid idő alatt. Az 1885. március 31-i törvényhatósági közgyűlés már a kép kifüggesztéséről és a festőművész munkadíjának kifizetéséről rendelkezett. A gyors és jutányos munkáért a tanács köszönő sorokat írt a művésznek. A kép ott függött a gyűlésteremben az államhatalom változásáig. További sorsáról – sajnos – nincs tudomásom.

Barabás Miklós műveinek jegyzékében szerepel Kossuth öregkori arcképe (olajfestmény), amelyet 1885-ben készített.
Barabás Miklós műveinek jegyzékében szerepel Kossuth öregkori arcképe (olajfestmény), amelyet 1885-ben készített Marosvásárhelyre. Ez azonban nem az a műalkotás

Három évvel később Kossuthot Marosvásárhely díszpolgárává választotta. Az indítványt több törvényhatósági bizottsági tag és városi polgár kezdeményezte 1888 márciusában. Megokolásként Kossuth hazafiúi tevékenységét hozták fel: „Magyarország állami függetlensége érdekében, a szabadság, egyenlőség és testvériség lobogója alatt kitüntetett ernyedetlen tevékenysége és áldásos működése hálás elismeréséül” megfogalmazásban. A városi közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Határozatában az indítványozók szövegét árnyaltabbá, politikailag elfogadhatóbbá tette: „Tekintettel a magyar alkotmány megszilárdítása és úgy a múltban, mint a jelenben tanúsított kiváló hazaszeretete és a közügyek és közművelődés terén kifejtett kimagasló tevékenységére […] Marosvásárhely sz. kir. város díszpolgárává megválassza.” Ő lett városunk első mai értelemben vett díszpolgára.

Kossuth élete alkonyán kialakult kapcsolata Marosvásárhellyel ezzel még nem zárult le. Az 1895-re tervezett Jókai-jubileumra készülve utcát akartak elnevezni a jeles íróról. Az 1893 őszi törvényhatósági bizottsági közgyűlésen elhangzott javaslatban a főtérről nyíló Hajós utcát ajánlották erre. Mások a Rózsa utca mellett foglaltak állást. A közéleti pályán már tevékenykedő későbbi polgármester, dr. Bernády György 1893. november 27-én egy teljesebb javaslattal állott elő. Négy utca neves személyiségről történő elnevezését javasolta, amit a közgyűlés magáévá is tett. Így a Hajós utca a Baross Gábor (ma Horea) nevet, a Rózsa utca a Jókaiét (ma Eminescu) és a Kisszentkirály utca az Arany János nevet kapta. A város egyik legnagyobb és egyben legforgalmasabb utcája, a Nagyszentkirály utca lett a Kossuth Lajos utca. Viselte is az utca új nevét 1920-ig, majd 1940- től 1986-ig, amikor kénytelen volt átadni helyét a „Călăraşilor”-nak.

A Bem-szobor is az impériumváltozás áldozatául esett
A Bem-szobor is, a Kossuth- és a Rákóczi-szoborral együtt az impériumváltozás áldozatául esett 1919. március 28-án

Az utcanévadással nem zárult le a vásárhelyiek Kossuth iránti kegyeletének lerovása. Temetésére a város költségén küldöttséget menesztettek Torinóba, akik a Bem-szobor talapzatától és a Székely Vértanúk sírhelyéről jelképesen egy-egy marék földet vittek magukkal és helyeztek a haza nagy halottjának sírjára.

A Kossuth Lajos koporsóját kísérő gyászmenet (1894, Klösz György felvétele)
A Kossuth Lajos koporsóját kísérő gyászmenet – Budapesten, az Oktogonnál (1894, Klösz György felvétele)

Ezután szobrot is akartak állítani neki a város főterén. Kossuth halála után országos akció indult meg egy, a fővárosban felállítandó Kossuth-szobor érdekében. Az akció országos mozgalommá nőtte ki magát. Kiváltotta több vidéki város hasonló irányú megnyilvánulását is. 1894. május elsején Marosvásárhelyen megalakult a „Kossuth-szobor bizottság”, mielőtt ezt megelőzően – április 22-én – a Maros-Vidék nevű helyi lapban felhívás jelent meg Kossuth szobrot Marosvásárhelynek címen. Az intézőbizottság elnöke a Kossuth temetésén is részt vevő dr. Bernády György lett.

Köllő Miklós (1861-1900)
Köllő Miklós (1861-1900)

Az anyagiak beszerzését és a szobor munkálatainak elvégzését öt évre tervezték. Számos támogatót nyertek meg e nemes cél érdekében. Maga a város öt évre lebontott ezer forint támogatással – vagyis évi 200 forinttal – járult hozzá a költségekhez. 1897 decemberében a szobor elkészítésével Köllő Miklós budapesti szobrászt bízták meg, elvállalta azt 10 000 forintért. A szobor 1899 májusára elkészült, és június 11-én leleplezték népes ünneplő közönség előtt. Ott büszkélkedett a Bem-apó szobrával szemben az impériumváltozásig a Széchenyi tér felső felén. 1919. március 28-án a város új urai ledöntötték és összetörték. Helyén épült a főtéri nagy görögkeleti katedrális.

Az újragondolt Kossuth-szobor Gyergyócsomafalván - Sántha Csaba munkája tiszteltgés Kossuth és Köllö Miklós emléke előtt
Az újragondolt Kossuth-szobor Gyergyócsomafalván – Sántha Csaba munkája tiszteltgés Kossuth és Köllö Miklós emléke előtt (2001)

Kossuthnak azóta sincs szobra Marosvásárhelyen. Ennek hasonmását a múlt évben Gyergyócsomafalván avatták fel, ahol és amikor a lelkes utódok a szobor alkotójának szülőhelyén állítottak újabb emléket nagy elődünknek és szobra alkotójának. A Kossuth-tisztelet a vásárhelyiek szívében azóta sem szűnt meg, továbbra is híven él.

Forrás: Népújság, 2002. november 5., kedd

Pál-Antal Sándor

Tallózta: Bölöni Domokos

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.