Kobrától a tintahalig

Tőkés György jezsuita szerzetes
Tőkés György jezsuita szerzetes

Nem mindennapos élmény, ha boldog emberrel találkozunk. Ilyen Tőkés György jezsuita szerzetes, akinek beteljesedett élete nagy vágya: elöljárójától megkapta az engedélyt, hogy misszionáriusként véglegesen Sri Lankán működhessen. Immár évek óta kint él, egyházközséget épít. A gyulafehérvári szeminárium spirituálisa, a japán misszióból hazatért Nemes Ödön támogatásával jutott arra az elhatározásra, hogy belép a Jézus Társaságba.

Szegeden volt novícius, utána Rómában, Dublinban és Magyarországon tanult és készült a szerzetesi hivatásra. A szintén székely Tamási Áronnal vallja, azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne, de hozzáteszi: „Isten arra hívott bennünket, hogy ne adjuk alább, mint hogy Benne legyünk otthon. Az emberiségnek ez az igazi hivatása. Így változik az én székelységem és magyarságom reményeim szerint univerzálissá és valóban felemelővé.”

A továbbiakban mi is követni próbáljuk a hithirdető szerzetes életútját, arra kérjük majd, hogy időnként ossza meg velünk gondolatait, élettapasztalatait, adjon tanácsokat, hiszen távolban szolgáló jezsuita misszionáriusként is azért időnként hazafelé húzza a szíve, hiszen Tőkés György a Nyárád-mentéről, a Marosvásárhely melletti Szentgericéről származik.

Sokatmondó volt az a megjegyzése, amikor riporteri kérdésre válaszolt: – Azon gondolkodtam, hogy vigyek-e magammal kaszát?

A későbbiekben kiderül, hogy végül miért nem vitt ki magával egy jófajta székely kaszát.

Most azonban inkább egy viszonylag friss beszélgetést ajánlunk, amely 2016 januárjában készült Budapesten, a Párbeszéd Házában:

Részlet egy 2015. januárjában keltezett levélből

A provinciális atya kért, hogy szeretne híreket hallani felőlem, és én megígértem neki, hogy amint tehetem, írok magamról.

Mit írhatnék? Azóta is arról gondolkozom. Nem írok túl sokat, csak olyankor például, amikor utazom, és lélekben sok mindent megfontolhatok a buszon, vagy a három kerekű motoros járművemen, akkor utána leírom a gondolataimat.

Most legszívesebben és leghamarabb az itteni állatokkal való találkozásomról írnék, talán ezzel vezetnem be az itteni életemről nektek adott életképet.

Képzeljétek el, hogy Szentmise vagy Szentségimádás alatt mondjuk másfél méteres kígyó csúszkál fent a gerendázaton a fejünk fölött az egyik kisebb gumifaerdőben épült templomunkban. Nem egyszer, hanem több alkalommal is megtörtént ez. Amíg le nem vettük a mennyezetet jelentő nejlon fóliát, az egyik szentmise után közvetlenül a kígyó egereket hajkurászott azon, és láttuk, ahogy az egerek, amelyek azért a nagy fajta egerek közé tartoznak, menekülnek egyik a másik után a kígyó elől. De a művelet nem állt meg, hanem hallottuk, amint a kígyó elkapta az egyiket, és az egér sírt a szájában. Egy másik alkalommal a szentmise alatt a híveim látták, hogy a cipőmbe bújt egy kicsi kígyó, kint a bejártnál, ahol lerakjuk a lábunkról a cipőket, a papucsokat.

Más alkalommal egy másik helyen – a jezsuita házban – szentmise után egy másik kicsi kígyó volt az ajtónál, amikor jöttünk ki a kápolnából. Ugyanitt, az egyik osztályteremben találtunk egy kobrát. Ez volt az első, amikor kobrával találkoztam. Itt a tamil és hindu kultúrában úgy hívják, hogy jó kígyó.

A jó kígyó?
Miért jó kígyó?

Sokáig gondolkoztam, hogy mi a jóság benne, és rájöttem, hogy nem véletlenül hívják így. Amikor szembeszállsz vele mondjuk egy karóval, akkor nem illan tova, nem kúszik szokásos kígyó módjára a földön a hasán a porban, hanem felemeli a fejet, felemelkedik és gyönyörűen szembeszáll veled, minden mozdulatodat figyeli. Ő nem támad! És ez is a jóságához tartozik. Csak jogosan, felegyenesedve védi magát. Szóval ez a felemelkedés kiviszi őt a kígyók jellemének sorából. Rendesen lehet tisztelni és szeretni, olyanként, aki már nem az alattomosan csúszkáló kígyó. Aztán mégis megöltem ezt a kobrát. A hinduknál nem szabad ilyet tenni, de azért egy iskola területén mégsem engedhettem tovább élve.

Körülbelül félévente találkozom skorpióval. Körülbelül hetente látok és találkozom kígyóval. Minden percben ott egy gyík a falamon. Szinte minden második nap látok a szobámban egy-egy nagy pókot, amelynek főleg a lábai nagyok, de az is elég, hogy rémisztő legyen. Óriásgyík is van a környékemen; azt mondjak, nagyon jó a húsa, de meg nem sikerült egyet sem megfogni. Ezek is csodálatosak, mert, bár nagyra is megnőnek, képesek felmászni a magas épületre az épület sarkán felfele, hogy élelemhez jussanak.

A templom és missziós házam körül van vagy kilenc kókuszdiófa. Azokra rendszeresen megjönnek a majmok, és amit máshol még nem láttam, megeszik a még nem egészen érett kókuszdiókat, pedig azokat nagyon nehéz kibontani, mert védi vastag, nagyon erős háncsból készült rost védi és a dió héja maga is nagyon kemény.

Ami viszont itt nagyon csodálatos, az a páva. Rengeteg van belőlük, s kissé hasonlóak a mi fácánjainkhoz. Gyönyörű teremtmények. Olyan színt, amit a pávák nyakán sehol másutt nem lehet látni; azt sem tudom, hogy lehetne leírni: képzeljetek el egy gyönyörű mélykéket, amely mely hol zöldbe, hol smaragdba megy át, de ez az egész mégis olyan, mintha fekete alapon történne. A pávák korán reggel a mezőben mind a fák tetején állnak.

Egy alkalommal elmentem a tengerre halászni. Északon voltam a háborús területeken. A tengerészettől engedélyt kellet kérnem, hogy a halászcsónakban kimenjek a vízre a halász ismerősömmel. Gyönyörű nap volt, fantasztikus élmény. A tintahalak a hálóban az utolsó pillanatban, amikor beemelik őket a vízből a csónakba ijedtükben kieresztik a tintájukat. Teljesen fekete lesz a víz emiatt körülöttük. Egy másik hal felfújja magát, olyan lesz, mint egy tüskés labda. Nagyon érdekes és számomra vicces.

Most egyelőre ennyit, majd írok másról is, amint tehetem.

Baráti szeretettel, Tőkés György

Forrás: http://www.magyarkurir.hu, ill:  http://hivatas.jezsuita.hu/hivatas-blog

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s