Bemutatták A székelység története új kiadását és díjaztak

Értékmentésért kapott elismerést Tamás Ernő, Varság község polgármestere
Értékmentésért kapott elismerést Tamás Ernő, Varság község polgármestere

Székelyudvarhelyen pénteken, január 22-én csúcsosodtak a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódó programok. A város vezetése és a szervezők igyekeznek mindig ekkorra időzíteni a legrangosabb eseményeket. 

A szerkesztőbizottság tulajdonképpen egy sikerkönyvet gondolt újra. A szerkesztési elv nem változott. Felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt használható; akadémiai alapokon áll, de nélkülözi a tudományos nyelvezetet, magába foglalja azon székely mondák kivonatát is, amelyek történeti hitele ugyan kétes, de erősen benne élnek a köztudatban. Hét szerkezeti egységben, huszonkét fejezetben történelmünket őstörténetünk áttekintésével kezdődően, megtelepedésünkön, a közép- és újkoron át egészen napjainkig. Ha lehet mondani, akkor az új változat képei és ábrái még emlékezetesebbek, hogy könnyebben ivódhassanak be az ifjú és olvasók emlékezetébe
A szerkesztőbizottság tulajdonképpen egy sikerkönyvet gondolt újra. A szerkesztési elv nem változott. Felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt használható mű, amely akadémiai alapokon áll, de nélkülözi a nyakatekert és idegen műszavaktól hemzsegő, tudományos nyelvezetet, s magába foglalja azon székely mondák kivonatát is, amelyek történeti hitele ugyan kétes, de erősen benne élnek a köztudatban. Hét szerkezeti egységben, huszonkét fejezetben történelmünket őstörténetünk áttekintésével kezdődően, megtelepedésünkön, a közép- és újkoron át egészen napjainkig követi. Ha lehet mondani, akkor az új változat képei és ábrái még emlékezetesebbek, még inkább szemet gyönyörködtetők, hogy könnyebben rögződjenek az ifjú és idősebb olvasók emlékezetében

Szebb és tartalmasabb könyv ez a második, amelyet máris sokan keresnek

A székelység története című kötet javított és bővített változatát az előtte való napokban kézbe vehették már Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is az olvasók, de az udvarhelyiek elégedetten nyugtázhatták, hogy a kiadvány tulajdonképpen hazajött a rövid bemutatkozó-turné után, hiszen ennek az új kiadásnak a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont volt a gondozója, illetőleg ugyancsak a Székely Anyavárosban él és dolgozik dr. Hermann Gusztáv Mihály egyetemi docens, történész, a szerkesztőbizottság vezetője, több más szerző, valamint az illusztrátor, Gyöngyössy János grafikus is.

A székelység története című könyv javított változatát mutatták be
A székelység története című könyv második kiadását mutatták be a Koncertteremben (Fotó: Fekete B. Zoltán)

Gála következett

A könyvbemutató után a Művelődési Ház nagytermében megtartott ünnepségen Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere elismeréseket adott át.

Az Udvarhelyszék Kultúrájáért Díj címet viselő elismerés keretében – amelyet 2004 óta osztanak ki – Közösségért-díjat a G. Egyesület, Értékközvetítő-díjat a Vitéz Lelkek diákszínjátszó csoport, Értékteremtő-díjat Rezi Erika Gabriella alsóboldogfalvi művelődésszervező vehetett át. Értékmentő-díjjal ismerték el Tamás Ernő Székelyvarság polgármestere tevékenységét. Életmű-díjban Gyöngyössy János mérnök, történelmi grafikus részesült.

A díjazottakról kisfilmek készültek, amelyeket megtekinthettek a jelenlevők.

Akik az elismeréseket kapták

A G. Egyesület annak idején egyszerű kávéházként indult, amelyhez a tulajdonosok “hozzárendelték” később a civil szervezetet, és ennek segítségével aztán pályázatokat írtak, forrásokat kerestek és olyan programokat hívtak meg, amelyek méltán tették híressé a helyet. Asztalos Barna és Bihari Lóránd a két kulcsember, aki “G.” eszme mögött rejtőzködik.

Működés közben a G. Café. Kultúrával telt ház van, a kiszolgálás zavartalanul üzemel, történnek az események. (Fotó: Szabó Károly)
Működés közben a G. Café. Kultúrával, vendéggel telt ház van, a kiszolgálás zavartalanul üzemel, s közben történnek az események. (Fotó: Szabó Károly)

A kultúra minden ágát, műfaját felvállalták: író-olvasó találkozók, kiállítások, könnyű- és komolyzenei koncertek sora, színházi előadások jöttek itt létre. A G Pont Kávéházban megfordult a magyar kultúra megannyi jeles személyisége Vukán Györgytől Esterházy Péterig, Kovács András Ferencig… A kamarafesztiválokat a Városháza Szent István termében tartják, amelynek nívós, a nemzetközi mezőny élvonalába tartozó vendégfellépői vannak minden egyes alkalommal.

Rácz Erika Gabriella másfél évtizede vállalta fel az alsóboldogfalvi Művelődési Ház vezetését és az abban zajló tevékenységeket. Akkor van élet egy-egy falusi kultúrházban, ha megtöltik az emberek programokkal, jókedvvel, élni akarással.

Boldog és ifjú műkedvelők - Alsóboldogfalván a Székelyföld Kapuja Egyesület gyermekszínjátszó találkozókat szervez; 2015-ben zajlott le a tizenharmadik
Boldog és ifjú műkedvelők – a Székelyföld Kapuja Egyesület gyermekszínjátszó találkozókat szervez Alsóboldogfalván; 2015-ben zajlott le sorban a tizenharmadik

Miközben Udvarhelyszék számos településén arra használják a kultúra hajlékait, hogy halotti torokat szerveznek bennük, mert másféle alkalom nem nagyon kínálkozik. Lehetőség viszont “adódna”, ha lenne hozzáállás, még a legkisebb közösségekben is, és hogyha megfelelő embert találnának a feladathoz. Rácz Erika Gabriella ezt a szép munkát pedagógusként, könyvtárosként, iskolaigazgatóként vállalta fel, végezte és végzi ma is.

A Vitéz lelkek színjátszócsoport immár negyedszázada fogalom Székelyudvarhelyen. A Tamási Áron Gimnáziumban egyébként mindig népszerű volt a a színjátszás. A hagyományok évszázadokra nyúlnak vissza. A hetvenes-nyolcvanas években Hermann Gusztáv (1928-1988) magyar szakos tanár éveken át az akkori színjátszó kör motorjaként működött. Amikor létrejött a Művelődési Házban a Népszínház (1977), a Gimi diákcsoportja ifjúsági tagozatként működött.

Vitéz lelkek
Mai Vitéz lelkek

Történetesen éppen 1981-ben tűzték műsorra Tamás Áron Vitéz lélek című darabját, amelynek átütő sikere volt; a diákok nem csak a szülőknek és a tantestületnek, hanem a város és a környék közönségének is több ízben előadták a Művelődési Ház nagytermében. Erre a darabra nyugodtan épülhetett aztán a rendszerváltást követő megújulás, amikor Szász M. Attila (1950-2000) és Szász M. Mária vállalta fel a “lelkesítést” Tamási művével. Emlékezetes produkciók egész sora jött létre e két és év fél évtizedben, több fiatal épp az itt tanultak hatására választotta a színi pályát. Vitéz lelkesnek, azaz “vitéznek” lenni életérzés, csoportszellemet, összetartozást, türelmet, toleranciát és következetességet tanulnak és élnek meg itt a kamaszok, akik együtt válnak szép lassan felnőtté. Igen fontos Szász Mihálykó Mária hozzáállása, amellyel figyeli növendékeit, hogy a közös munka ne puszta műkedvelés, hanem embert formáló műhely is legyen.

Tamás Ernő, Székelyvarság harmadik mandátumát töltő polgármestere kultúrabarát ember. Nem véletlenül, hiszen ismeri és szereti a “román fővárosnyi” tanyavilágot, amelyet vezet. Nem csak az infrastrukturális fejlesztésekre figyelt ebben az időszakban, hanem arra is, hogy a településkép – annak központi, a klasszikus székelyföldi falvakra emlékeztető része – megőrizze valamelyest hagyományos formáját. Igyekszik népszerűsíteni a népi építészet kincseit, továbbgondolja azokat, s úgy próbálja kiviteleztetni az elképzeléseket, hogy a modern köntös ne legyen idegen.

Székelykapu Varság bejáratánál - Szolgálatára embernek, világnak, nagy Istennek, kicsike hazámnak...
Székelykapu Varság bejáratánál – Szolgálatára embernek, világnak, nagy Istennek, kicsike hazámnak…

Így épült az Egészségház és az új kultúrház is, amelyet februárban készülnek felavatni. A díjat a korábban meghonosíttatott rendezvényekért és azért a rendkívüli cselekedetéért kapta, amellyel sikerült úgy összehangolnia a helyi erőket és a forrásokat, hogy újjáépülhetett az egykori jegyzői lak – a régi pontos mása -, amelyben helytörténeti gyűjteményt, tájházat hoztak létre.

Egy várúr és neje Székelyderzsben
Egy várúr és neje Székelyderzsben

Gyöngyössy János alapfoglalkozását tekintve vegyészmérnök. Erről van papírja. Képzőművészi képességei azonban már középiskolás korában megmutatkoztak, amikor egy nagyszünetben kiállította a Gimnázium lépcsőfordulójában található faliújságon a tanári karról készült karikatúráit. Ez a röp-tárlat akkor csak egy nagyszünet ideje alatt arathatott osztatlan sikert, hiszen a következő órában már el is tűnt a helyéről. (A legenda szerint Morvay Pál angol szakos tanár műgyűjteményét gyarapítja.) Summa summarum: Gyöngyössy – bár másfelé irányították szülei és tanárai – soha nem hagyta abba a rajzolást. Már egyetemi hallgatóként járta Erdély és Székelyföld falvait és – felmérések alapján – rajzolta a templomokat, a régi épületeket.

Olyannyira sikeres volt, hogy míves, karakteres alkotásaira már a nyolcvanas években felfigyeltek. Nem veszett el benne a képzőművész. Az biztos, hogy a mérnökök között ma messze vidéken a legjobb grafikus. És úgy egyébként is, ha az eredményt nézzük. A székelyek történetét böngésző gyermekek az ő ceruzája, tolla, ecsetje révén formált történeti személyiségekre és erődítményekre fognak emlékezni a későbbiekben, a (nem csak) székely kártyázók pedig örökre hálásak maradnak, hogy (a pozitív lelkületű, ám mégiscsak idegen) Tell Vilmost és társait a mi székely hőseinkkel helyettesítette kártyáink lapjain. Gyöngyössy Jánosnak, az Élő Székelyföld Munkacsoport tagjának külön is gratulálunk!

A gálán a Vitéz Lelkek bemutatták a Déry Tibor kisregénye alapján – Adamis Anna szövegével és Presser Gábor zenéjére – készült Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalt. Másodszor volt szerencsénk látni ezt a produkciót. A nagyszínpadon kiválóan szólt a zene, a szereplők hangja is tisztán csengett, a színpadi mozgás pedig összehangolt volt, a tömegjelenetekben kibontakozhattak, használhatták és hasznosíthatták a játéktér adta lehetőségeket. Érzékelhette a közönség a befektetett munka eredményét és láthatta, hallhatta, hogy többen is kiváló adottságokkal rendelkeznek, amelyekkel akkor is élhetnek, ha sima és civil pályákon folytatják. Vagy ki tudja?

Az idei Magyar Kultúra Napjáról

A székelyudvarhelyi eseménysor színes volt, sokoldalú, mint mindig. Annyit azonban érzékeltünk, hogy nagyjából ugyanaz a maroknyi társaság vándorolt egyik helyszínről a másikra. Gyakran igen közel volt időben egymáshoz egy-egy program, s ha valahol tovább tartott valamelyik előadás, akkor csak késve szállingóztak át a részvevők a következő helyszínre. Nem szólíttattak meg kellőképpen a történelmi egyházak, amelyek gyülekezetei épp ökuménikus imahetet tartottak. A két eseménysor részben fedte egymást. A Magyar Kultúra Napja nem ment ki a tömbháznegyedekbe, nem keresett olyan alternatívákat, amellyel megszólíthatná a közömbös rétegeket. Azt sem tudni, hogy vidéken – néhány hagyományosan erős nagyközséget leszámítva – mi történt. Vajon mi volt azokban a községekben, ahol tucatnyi kultúrház kulcsa van a művelődési szakelőadók zsebében? Több ilyen település van Udvarhelyszéken. A sajtó sem járt utána mindennek, holott az események gerjesztésében, a hírverésben és az utólagos beszámolókban, a kiértékelésben fontos szerepe lehet, ha már azzal kérkedik, hogy vállalja a következetes és békés közszolgálatiságot is.

A gála közönsége foghíjas volt. Félháznyi Udvarhely volt kíváncsi a műsorra. Valahogy nem mutatkozott meg az ünnepi töltet. Nem érkeztek helyi és vidéki rajongók, rokonok, barátok, kollégák, ismerősök lelkes csoportjai. Székelyudvarhely polgármestere megmutatta ugyan a székelység történetének háromkötetes változatának egy-egy példányát – ezt a Megyei Jogú Város íratta és adja ki komoly szakembergárda segítségével -, valóban három vaskos könyvnek látszott az “objektum”, de ez majd egy másik történet lesz.

Fapadosnak látszott az ünnep. Sokszor hétköznapira sikeredtek a magasztosnak szánt pillanatok. Arra pedig semmiképp nem találni a magyarázatot, hogy mi lehetett az oka annak, hogy a Himnusz éneklése alatt két díjazott fő kisomfordált a teremből.

A könyvbemutató és a gála előtt, az emeleti oszlopos teremben nyitották meg a Cimbora Ház gyerekeinek kiállítását. Annak nyitányaként adta elő a Himnuszt egy Haáz Sándor karnagy által vezényelt alkalmi zenekar. Onnan ez a videó.

Élő Székelyföld Munkacsoport

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.