A Székelyföld gazdaságának lezüllesztése egyfajta sikertörténet. Negyedszázad alatt a régió sereghajtóvá lett. Az előttünk álló esztendőben – írják a prognózis-készítő szakemberek – Hargita megyében az átlagfizetés 1 317, míg Kovászna megyében 1 389 lej lesz.
Egy euró ezekben a napokban 4,52 lejt ér, úgyhogy könnyű kiszámítani, hogy ez milyen szerény összeg az Európai Unió egyik sereghajtó tagországban, amelyben amúgy is nagyon alacsonyak a fizetések. Romániát követően még egyetlen ország, Bulgária helyezkedik el a bértáblázat végén, valamivel kisebb átlagfizetésekkel. Jelen pillanatban mintegy 3,7 millió román állampolgár dolgozik hivatalosan vagy kevésbé legális formában külföldön.
A legnagyobb fizetések rangsorában Bukarestet Ilfov megye követi, ahol nettó 2 363 lejjel számolnak, ami 7 százalékkal több a 2015-ös átlagnál. Harmadik helyen Kolozsvár áll 2 166 lejjel, ami 7,8 százalékkal több a tavalyinál, majd Temes következik 2 136 lejjel (7,5 százalékos emelkedés). A kétezer lejes határt még Argeș éri el, 2 050 lejjel.
Lehet-e ennél alább?
Szociológusok érkeznek egy csíki faluba. Az egyik – a székely valóság iránt mély empátiát érző – kutató arra kéri a polgármestert, hogy mutassa be neki a legöregebb embert, történetesen azt az idős férfit, aki egész életében erdei munkával, favágással, rönkhúzatással kereste a kenyerét. Amikor találkoznak, azt mondja neki a valóság feltárója:
– Hallom, bátyám, hogy maga még a Surgyélánok korában, a régi román világban, a kicsi magyar időben, s a kommunisták alatt is az erdőn gürcölt évtizedeken át, s lám, csak egy kis kunyhót tudott magának szerezni. Meséljen, kérem, milyen volt az élet régen. Mondja, akkoriban hány gatyája volt?
– Nyóc.
– Miből volt?
– Gyócsból.
– És most az új demokráciában hány van?
– Kettő.
– Miből?
– Abból a nyócból.
A honatyák megemelték a saját nyugdíjukat
A törvényhozás 2015. december 15-i ülésén nagy szavazattöbbséggel elfogadták a honatyák külön-nyugdíjáról szóló törvényt. A törvényt már korábban megszavazták a képviselők és a szenátorok, de Klaus Johannis államfő megfontolás végett visszaküldte a parlamentnek. A szöveg valamelyest módosult a korábban elfogadott változathoz képest.
A jogszabály lényege, hogy a honatyák – a hivatalos nyugdíjkorhatár elérését követően – mandátumaik számának arányában juttatáskiegészítésre jogosultak. A pótlék három teljes mandátum, vagyis tizenkét év parlamenti tevékenység felett már nem növekedne.
Egy mandátum után a kiegészítés összege 1500 lej, három mandátum után maximum 4600 lej, amelyhez értelemszerűen hozzáadódik a munka mezején, a valódi munkaerőpiacon szerzett jogosultságuk is. A külön-nyugdíj nem jár a korábban jogerősen elítélt honatyáknak. Az egy mandátumért járó többletjuttatás már önmagában csaknem kétszerese az egy nyugdíjpontnak megfelelő nyugdíjnak. Ennyi jár annak a munkavállalónak, aki 35 éven át az országos átlagbérnek megfelelő jövedelem után fizetett járulékot.
Klaus Johannis államfő annak idején azért küldte vissza a törvényt újragondolásra, mert – mint fogalmazott – a nyugdíjpótlékot túlzónak és önkényesnek találta.
Az egyik székelyföldi parlamenti képviselő, aki 1990 óta részese és felelős szervezője Székelyföld gazdasági és társadalmi törekvéseinek, jogosnak és méltányosnak tarja a kiegészítést, hiszen a politikusok mindenképp megérdemlik a társadalom részéről a megbecsültségnek ezt a formáját.
Források: HVG, Székely Távirati Iroda, Kolozsvári Rádió
Élő Székelyföld Munkacsoport/ Simó Márton
