“Erdély egy gyönyörű nő volt”

Dávid Botond felvétele
Dávid Botond felvétele

A Székelyudvarhelyen élő fotográfus kedvelt témái közé tartozik az emberi arc és a természeti környezet ábrázolása. Női portrékból több tematikus kiállításra való anyagát láthatta az érdeklődő közönség az utóbbi években. Dávid Botond a közelmúltban állította össze azt a huszonkét munkából álló sorozatot, amellyel a székelyföldi női viseletet mutatja be. Ez a válogatás jut el most egy kiállítás erejéig Brüsszelbe a Magyar Nemzeti Közösségek Európai Érdekképviseleti Irodája (Hun.In.Eu) anyagi támogatásával és a Balassi Intézet ottani fiókja partnerségi együttműködése jóvoltából.

A fényképész így vall a művek létrejöttéről: “Fotósként évek óta kísérem a Boróka néptáncegyüttest, rögzítem a fellépéseiket, dokumentálom az utazásaikat. A turnék alkalmával gyakran kerültünk olyan helyzetbe, hogy el kellett magyaráznunk, hogy bár Romániából jöttünk, mi tulajdonképpen magyarok vagyunk, jobban mondva: székelyek. A fesztiválok szervezői ezt sok esetben tudomásul is veszik, a továbbiakban is szívesen hívják rendezvényeikre a csoportot, Romániából egyedüliként.

Törökországi emlék - Dávid Botond felvétele
Törökországi emlék – Dávid Botond felvétele

Az országot képviselve, a Boróka a székely néptánc és népviselet jóvoltából rendszeresen díjakkal érkezik haza. Egy esetben elhatároztam, hogy utánanézek a népviseletnek. Főleg a női ruházatnak. A szakirodalmat kutatva észrevettem, hogy igazán szépen, úgymond alkotói igénnyel készült népviseletes fotókat ritkán találni. Mindenhol ugyanaz a sablonos beállítás, csípőre tett kézzel, szemből pózoló menyecskékkel. Ekkor érett meg bennem a gondolat, hogy ezzel a témával megérné komolyabban foglalkozni. Mivel az együttessel állandó a kapcsolatom, a leányok és a ruhák is rendelkezésre álltak. De volt még másik két kiindulópont is. Az adott, történelmi okokból fakadó társadalmi helyzetünk. És enyhe büszkeség is, nyilván.”

Isztambuli emlék

Hosszú sorokban vonultak a különböző országok népviseletbe öltözött fiataljai, végig a tengerparti sétányon. A helyiek jó vendéglátókhoz méltóan üdvözölve integettek a csoportoknak és mosolyogva, fennhangon olvasták a táblákon levő feliratokat, azonosítva ki milyen néphez tartozik – mesélte a fotográfus -, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Albánia, Argentína, Kirgizisztán, és még vagy húsz nemzet képviselői vonultak fel. Lassan feltűnt Románia csoportja is, élén a nemzeti trikolórt boldogan lobogtató török fiatallal. A zászlóvivő fiú mögött vonuló, népdalokat éneklő tizenéves párocskák népviseletben voltak, s az avatott szem számára azonban mégsem állt össze a kép.

Rodostóban a Borókával - Dávid Botond felvétele
Rodostóban a Borókával – Dávid Botond felvétele

Nem tűnt egyáltalán románnak ez a küldöttség. A sétányon szinte sorfalként álló helyi török lakosság vidáman szólítgatta a fiatalokat, próbálgatták párszavas román szókincsüket. A gyerekek rezzenéstelen arccal, énekelve haladtak tovább, szinte ügyet sem vetve a barátságos helyiekre. És akkor egy feltételezhetően ott élő román ember odament a csoporthoz, üdvözlően kezet nyújtott a csoport vezetőjének, testvérnek szólította, és barátságosan érdeklődött, hogy melyik vidékről érkeztek, hiszen ő ilyen román népviseletet még nem látott. – Din Ţinutul Secuiesc! (Azaz: A Székelyföldről!) – hangzott a válasz. Az érdeklődő erre nagyot nézett, zavartan elmosolyodott, majd sok sikert kívánva visszatért a nézelődők közé. Látszott rajta a meglepettség, és szöget ütöttek a fejébe az ott látottak és hallottak.

44

Meglepett a változatosság

Ilyen és hasonló benyomásoknak engedve elhatároztam, hogy feltérképezem a környékünk népviseletét. Nagy lendülettel láttam munkához. Felületes tájékozottságom alapján úgy tudtam, hogy nincsen nagy különbség a különböző vidékeken használatos népviseleti ruhadarabok között, s ami különbség mutatkozik, azzal foglalkozzanak a néprajzosok és a viseletkészítők. Minél többet olvastam a vonatkozó szakirodalmat, a felfedezés öröme annál jobban áthatott. Meglepődve tapasztaltam, hogy mekkora a változatosság!

Téli tájban hárászkendővel - Dávid Botond felvétele
Téli tájban hárászkendővel – Dávid Botond felvétele

Tulajdonképpen minden székely falunak és környékének megvolt, s ha felfedezzük újra, megvan ma is a maga jellegzetes székelyruhája. Úgy működött hajdan, mint egyfajta személyi igazolvány, tudták a viselőjéről honnan való, megállapítható volt családi és anyagi helyzete, sőt akár a vallása is, egyszóval minden, ami annak idején fontos volt és meghatározta az identitást.

Miből áll a székely női viselet?

Az öltözet összetétele nagyjából mindenhol megegyezik, csak díszítésében és színeiben vannak jelentős eltérések. Egy jellegzetes székelyruha a következőkből áll: két darab alsó szoknya, felső szoknya, ing, mellény, kötény, bőr csizma vagy cipő.

fekvo

A példa kedvéért a vargyasi női viselet fő jellemzői: az első alsószoknya egy duplán csipkézett egyenes (szűk) szoknya, amelyet két rend csipke díszít; a következő alsószoknya már bő, derékból gazdagon ráncolt és középtől lefele egy külső borító része van, darázsfészkes varrással gazdagítva, mely kellően biztosítja majd a felső szoknya borulását, ennek az alsószoknyának mindkét része széles csipkében végződik; a felső szoknya piros színű, mely szintén két részből áll; a két részt egy két soros keskeny fekete bársony csík választja el, a felső része szintén gazdagon ráncolt, az alsó része egyenletesen elosztott hosszanti hármas lerakásokat tartalmaz, az aljától két ujjnyira egy hármas keskeny fekete bársony csíkozás található; az ing hosszú ujjú, csuklóban húzott és csipkével díszített, akár csak a gallér, a mellrész díszítése: sűrű lerakás, melyet keskeny csipke szegélyez; a mellény alsó részét egy széles fekete bársony pánt szegélyezi, melyet egy keskeny bársonycsík kísér végig, a hátsó részét hosszanti irányban keskeny fekete bársony ékesíti. A mellény felső részét piros-fekete fogazat díszíti.

piros

Az öltözetek kiválasztásánal elsősorban a környék, vagyis a Székelyföldi viselet volt a fő szempont. A közel 12.500 négyzetkilométernyi térség népe mélyen gyökerező büszkeséggel kötődik szülőföldjéhez, itt él egy tömbben a legnagyobb, az anyaország határain túli magyarság, becslések szerint 700 ezer fő. A sorozatban található egy mezőségi népviselet is, mely a hagyományosnak mondott Székelyföldön, a “tisztán” székely-magyarok által lakott területen kívül fekszik. Illő bemutatni, s ezt Dávid Botond is fontosnak találta, két román népviseletet, amelyek a Székelyföld északi (Marosfő), illetve déli (Kőhalom) pereméről származnak, és tett ezt, nem utolsósorban, azzal a szándékkal, hogy összehasonlítási alapot adjon a két szomszédnép hagyományos öltözködési kultúrájáról.

Meghívó a brüsszeli kiállításra
Meghívó a brüsszeli kiállításra

A modellek gyakran helyiek

Igyekeztem mindig arról a vidékről választani, ahonnan ők vagy a szüleik származnak. Mivel a Boróka középiskolás diákokból áll, amolyan gyűjtőegyüttes, amely nem kötődik egyetlen líceumhoz, hanem a városból verbuválja tagjait, ahol gyakorlatilag egész Udvarhelyszékről, de a szomszédos vidékekről is tanulnak fiatalok, viszonylag könnyű dolgom volt – nyilatkozta a fotográfus -, de azért nem sikerült minden viselethez helyből való leányt találnom. A sorozat azonban folytatódik. Két kép kivételével már 2015 őszén átadtam a szervezőknek az anyagot, az után egy román viseletről és az etédiről készült új fotó.

110

109108Mivel más vidékek iránt is érdeklődni kezdtem, arra gondoltam, hogy semmi akadálya a román és a szász viseletek bemutatásának, egy nagyobb projekt keretében pedig körbejárhatom a teljes Kárpát-medence minden néprajzi tájegységét – nyilatkozta beszélgetésünk befejezésekor Dávid Botond -, úgy látom erre a kezdeményezésre idehaza és külföldön is van kereslet; úgyhogy a többi tervet, az amerikai utazást és az ottani bemutatkozást egyelőre jegelem. Izgalmas és szép témakört találtam, amelyben akár évekig tudok majd dolgozni.

A fotográfus (Erdély Bálint Előd felvétele)
A fotográfus (Erdély Bálint Előd felvétele)

Dávid Botond Székelyudvarhelyen született (1972). Első mestere édesapja, Dávid Sándor volt, maga is kiváló fotós, aki igen színvonalas és népszerű fényképészetet működtet a városban az 1970-es évek óta. Az ifjabb Dávid számára a kamaszkorában ajándékba kapott Zorki kamera jelentette a következő lépést a képírásban. A Magyar Televízónál operatőr-kurzust (1991-1992), a Fotográfus Alapítványi Főiskolán szubjektív dokumentarista képzést végzett (2003-2004), majd a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján (MÜTF) kommunikáció-marketing-közgazdász szakirányon szerzett oklevelet (2012). Az utóbbi húsz esztendőben tucatnyi egyéni és csoportos kiállításon szerepelt bel- és külföldön egyaránt. Emlékezetesek a női archoz kapcsolható fényképkölteményei, amelyeket egy-egy mozdulat vagy hangulat ihlet (Szőke vagy barna?, A mi lányaink, A láthatatlan férfi), illetve az I’m your man, amelynek “százarcú emberként” Berecz Edgár, a világutazó-gasztronómiai szakíró volt a modellje. 

HU_-_logo_EN_center_black_copyHu_In_Eu

Élő Székelyföld Munkacsoport/ Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s