Kortárs és világpolgár – a keleti végekről alig látható nagyság

Peter Eoetvoes, Komponist und Dirigent / 05.05.2010 / Koelner Philharmonie
Eötvös Péter (Fotó: Klaus Rudolph)

Kevesen tudják és tartják számon szűkebb pátriánkban, hogy 1944. január 2-án, Székelyudvarhelyen született a 20. század zenéjének egyik legismertebb tolmácsolója, Eötvös Péter zeneszerző, zenepedagógus, karmester. Szülővárosában ma alig emlegetik a világhírű művészt. Eötvös Pétert tizennégy (!) éves korában Kodály Zoltán javaslatára vették fel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol megszerezte első zeneszerzői, karmesteri diplomáját. Pályája első mérföldköveként tekint a hatvanas évekre, amikor a budapesti színházi- és filmvilágban dolgozott zeneszerzőként. Rengeteg filmzenét és színházi zenét írt, a Vígszínház zenei vezetője volt. A budapesti zenei élet része volt 1966-ig, amikor Németországban, Kölnben folytatta tanulmányait. Itt 1968-tól 1976-ig a kölni Stockhausen Ensemble tagja, 1971 és 1979 között a kölni WDR elektronikus stúdiójának munkatársa volt, Stockhausen és Boulez munkatársaként dolgozott. Erről az időszakról így beszélt cikkünkben: “Mindent a kölni elektronikus stúdiókban tanultam Stockhausennél, akinek először másolója voltam, mielőtt beléptem voltam az együttesbe. Rajongtam az elektronikus élőzenéért. Diszkrimináció nélkül zenéltünk, akár játszottuk, gondoltuk, írtuk vagy improvizáltuk a zenét. Izgalmas időszak volt, amelynek elmúlását még mindig sajnálom”.

Eötvös Péter – Seven (2006) – Akiko Suwanai hegedű és az NHK Symphony Orchestra

1978-ban Pierre Boulez felkérésére az Ensemble InterContemporain-t vezényelte párizsi IRCAM megnyitása alkalmával; 1991-ig az együttes művészeti igazgatója volt. A párizsi időszakról egy helyen így fogalmaz: “Párizs volt a második iskola. Pierre Boulez Stockhausen ellentéte volt. Ugyanaz a követelményi szint, szinte teljesen ellentétes technikával. Az Ensemble InterContemporainnel eltöltött hat év után váltani akartam de nem volt aki átvegye a helyemet, így maradtam. A zeneszerzés hiányzott”.
Az ezt követő időszakban a világ nagy együtteseinek volt vezető karmestere: 1985-től 1988-ig a londoni BBC Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere, 1992 és 1995 között a Budapesti Fesztiválzenekar első vendégkarmestere. 1994 és 2004 között a Holland Rádió Kamarazenekarának vezető karmestere, 1998-tól 2001-ig a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar első vendégkarmestere, 2003 és 2005 között a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere, 2003-tól 2007-ig a Göteborgi Szimfonikus Zenekar első vendégkarmestere, 2009-től 2012-ig a bécsi Rádió Filharmonikus Zenekarának első vendégkarmestere volt.

(Eötvös Péter édesapját katonatisztként vezényelték a Székelyföldre a második világháború idején. “Csak a lelke székely.” Gyermek- és ifjúkoráról, származásáról is vall ebben az interjúban.)

Vezényli Európa legnagyobb zenekarait, többek között a Berlini-, a Müncheni-, a Londoni-, a Los Angeles-i és a Bécsi Filharmonikus Zenekart, a Royal Concertgebouw Zenekarát, rendszeresen fellép a legnagyobb rádiózenekarok dirigenseként.
Vendégkarmesterként meghívást kapott a legnevesebb operaházaktól (Milanói Scala, Royal Opera House Covent Garden, La Monnaie, Brüsszel, Festival Opera Glyndebourne, Theatre du Chatelet Paris), ahol olyan neves rendezőkkel dolgozott együtt, mint Luca Ronconi, Robert Altman, Klaus-Michael Grüber, Robert Wilson, Nikolaus Lehnhof és Ushio Amagatsu. Gyakori vendége Európa legnagyobb fesztiváljainak, így a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak is.

Eötvös Pétert 2015. augusztus 20-án tüntették ki a Szent István Renddel, amely a legmagasabb magyar állami elismerés; a Magyarország érdekében tett legkiemelkedőbb, különleges érdemek, kimagasló életművek, nemzetközi téren szerzett jelentős értékek elismerésére szolgál.

1991-ben Magyarországon megalapította a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványát, 2004-ben pedig az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítványt, amelyek ösztöndíjjal, továbbképző kurzusokkal támogatják fiatal zeneszerzők és karmesterek pályakezdését. 1992 és 1998 között a karlsruhei, 1998-tól 2001-ig a kölni, majd 2002 és 2007 között ismét a karlsruhei Zeneművészeti Főiskola professzora volt. Világszerte tart mesterkurzusokat (Edekoben, Luzern, Basel, Madrid), visszatérő professzora a szombathelyi Bartók Szemináriumnak is.
Fordulópont volt életében első nagyoperájának átütő nemzetközi sikere a ’90-es évek végén: Csehov Három nővér című darabjából írt zeneművét a Lyoni Operában mutatták be, a mű több zenei díjat is kapott. Azóta is Európa legkiválóbb zenekarai és operaházai rendelnek tőle új műveket, többek között a Berlini- , a Bécsi- , a Los Angelesi Filharmonikusok részére komponál új zenekari darabokat. A Glyndebourne Festival Opera és a Müncheni Opera bemutatói után a Frankfurti és a Kölni Opera részére ír új operákat (Három nővér, Le Balcon, Angels in America, Love and Other Demons, Lady Sarashina, Die Tragödie des Teufels, Paradise reloaded, Az aranysárkány).

Lorenzo De Nobili
Fotó: Lorenzo De Nobili

Az opera műfajához való viszonyáról egy korábbi interjúban így fogalmaz: „Az én viszonyom az operához sajátos. A meghatározó ifjúkori élményem a színház volt, rengeteget dolgoztam különböző pesti színházakban, s az ott szerzett gyakorlat vezetett el az operához. Illetve alapvetően színházat szerettem volna csinálni, tehetségem viszont a zenéhez lévén, csak a zenés színház jöhetett szóba. Éspedig olyan, amelyben a zene ugyanolyan fontos, mint a tradicionális opera műfajában, csak nem feltétlenül ugyanabban a tradicionális szerepben. A Három nővért így követte a hangjáték, amelyben a szorosan vett főszerep a hangszereké volt. Ezután írtam meg a Le Balcont, amely az offenbachi zenés színpad, majd az Angels in Americát, amely a musical világán alapult. Így érkezünk el a Lady Sarashináig, amit viszont hagyományos kamaraoperának szántam.”
Művei több nemzetközi díjat nyertek. Három nővér című operájáért elnyerte a francia kritikusok 1997/98-as nagydíját, a Prix Claude-Rostand Díjat, 1999-ben a Victoires de la Musique Classique et du Jazz díjat, a mű felvételét tartalmazó lemez pedig 1999-ben a Charles Cros Akadémia nagydíját, 2000-ben a Diapason d’or de l’année díjat, az ECHO Preis 2000 díjat és a Prix Caecilia díjat. A Le Balcon című operájából készített film 2003-ban elnyerte a Golden Prague Nagydíjat, Seven című hegedűversenyét 2008-ban a Fondation Prince Pierre de Monaco “Prix de Composition Musicale” díjjal jutalmazta.
Munkája elismeréseként 1988-ban a francia kulturális minisztertől az Officier de l’ordre des l’arts et des lettres állami kitüntetést kapta. 1997-ben Budapesten a Bartók-Pásztory-díjjal tüntették ki. 2000-ben megkapta a Christoph und Stephan Kaske Stiftung jubileumi díját. 2001 májusában a művészi tevékenység elismerésére újonnan megalapított Gundel-díjat vehette át Budapesten. Szintén 2001-ben neki ítélték a Gramofon Magazin által alapított Magyar Klasszikus Díjat. 2002-ben Magyarországon Kossuth-díjjal tüntették ki, Nagy-Britanniában pedig megkapta a Royal Philharmonic Society zenei díját. 2003-ban a francia kulturális és oktatási miniszter a Commandeur l’Ordre des l’Arts et des Lettres címet adományozta Eötvös Péternek. A Pro Europa európai zeneszerzői díjat 2004-ben nyerte el, és szintén ebben az évben tüntette ki a Midem a Cannes Classical Award for Living Composer díjjal. 2006-ban a magyarság nagyjainak adományozható Bartók Béla-emlékdíjjal jutalmazták, valamint megkapta a nemzetközi zenei szaksajtó nagydíját (Grand Prix de la PMI – Prix Antoine Livio 2006). A Frankfurter Musikpreis díjat 2007-ben, a Magyar Kultúra Nagykövete kitüntetést 2008-ban vehette át. 2011-ben az Velencei Biennálé keretében megrendezett 55. Nemzetközi Kortárszenei Fesztiválon Arany Oroszlán életműdíjat kapott.
2015-ben, amikor megkapta Magyarország legmagasabb állami kitüntetését, a Magyar Szent István Rendet, a díjjal kapcsolatban megjegyezte, hogy viszonylag szűk, szakmai körben ismert ő művészként, hiszen a kortárs zene nem tartozik a populáris műfajok közé. A Magyar Szent István-rend lehetőséget ad arra, hogy szélesebb körben is felfigyeljenek a munkájára. “Ugyanakkor nemzetközileg valóban a legmagasabb szintű zenei produkciókban veszek részt karmesterként és zeneszerzőként is. Ezért örülök annak, hogy a kitüntetés elismeri az életművet” – tette hozzá.

Peter Eoetvoes, Komponist und Dirigent / 05.05.2010 / Koelner Philharmonie
Eötvös Péter a kölni filharmonikusokat vezényli – 2010 (Fotó: Klaus Rudolph)

Művei az Editio Musica Budapest, a Salabert Paris, a Ricordi München és a Schott Music Mainz kiadóknál jelennek meg, lemezen pedig a BIS AG, a BMC, col legno, a Deutsche Grammophon, az ECM, az EMI, az Erato, a Gramophon AB, a Hungaroton és a Kairos Wien kiadásában kerülnek forgalmazásra. Eötvös Péter a berlini Művészeti Akadémia, a budapesti Széchenyi Művészeti Akadémia, a drezdai Művészeti Akadémia, valamint a svéd Királyi Akadémia tagja.

Forrás: Fidelio, Székely Távirati Iroda

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.