Milyen volt az esztendő?

2015-2016-calendar

Két nézőpontból pillantunk vissza a most záruló 2015-ös évre. Egyrészt a közéleti-politikai, másrészt pedig a gazdasági vonatkozásokat vizsgáljuk. Nyilvánvaló, hogy egy szót sem írhatunk le anélkül, hogy ki ne térnénk a szűkebb pátriánkat érintő országos és nemzetközi vonatkozásokra is.
Közéleti, politikai szempontból ez az év a visszarendeződésé volt. Annak ellenére, hogy Románia szász gyökerekkel rendelkező elnöke a normalitás éveként harangozta be 2015-öt, amikor azt szeretné, hogy az ország előre tekintsen és konszenzusban minden állampolgárával a jövőt munkálja.

Egy évvel ezelőtt az elnök üzent, sok jót kívánt – többek között – a fegyveres erőknek, a szövetségeseinknek, és hazahívta mindazokat, akiknek ez az ország még mindig az otthont jelenti. Saját közösségét, a honban rekedt németeket sem szólította meg a kilencvennyolc másodperces üzenetben. Az elnök formabontó volt abból a szempontból, hogy nem pulpitusról beszélt, de tömegből sem, ahonnan elődje, Traian Basescu több évben is, visszaszámlálva, pezsgővel a kezében, élőben szólt népéhez. Johannis kissé lazábban, hóesésben, a Cotroceni-i Palota udvaráról szólította meg egy évvel ezelőtt a polgárokat.

Aztán következett Párizsban, már január 7-én, a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merénylet, amelyben 12 haltak meg és 11-en sérültek meg.

Helyi, igazi és székely?

Idehaza, a Székelyföldön heteken át az egyetlen autentikus székelyföldi sörgyárnak nevezett vállalkozás körüli botrányok foglalkoztatták a közvéleményt, mintha annyira fontos lenne közösségünknek, hogy a kapitalistáknak bejönnek-e a számításaik vagy sem. A profitnak nincsen nemzetisége. A vitézkötés csak arra jó, hogy kövérítse a haszon-centeket. Biztos, hogy bejön nekik, a kampányra szükség van, s a botrány jót tesz a népszerűségnek. Pár hét múltán kiderült, hogy az igazi befektetők, a főrészvényesek hollandok, illetve csehek, akik máris dörzsölhetik a markukat. Egy vállalkozásra és a körötte alakuló hecc- meg reklámkampányra figyeltünk, holott székelyföldi márkák tucatjainak kellett volna már beivódniuk a köztudatba itthon és külföldön egyaránt. Ez is egy tudatos és megfontolandó, követhető stratégia lehetne a helyi vállalkozásoknak, hogy megmutatkozhassunk a világban.

Műbalhék és fesztiválszezon

Aztán márciusban arra ébredtünk, hogy nem vagyunk képesek magunkban együtt ünnepelni, létezik legalább három “ideológiai” vagy “pártpolitikai” törésvonal, amely annyira-mennyire, de legalább a bomlasztás szintjén tökéletesen működnek. Ez a mi bajunk, itt a Székelyföldön, de Erdély más régióiban is, ahol tényezőkként kell(ene) szerepelünk.

Emlékezetes volt az a pillanat, amikor Sepsiszentgyörgyön járván az 199o-es marosvásárhelyi események negyedszázados évfordulóján tartott előadássorozat alkalmából, szemtanúi lehettünk annak a “zászlóháborúnak”, amely ma is dúl Székelyföld-szerte. Mi éppen egy “semleges” helyről néztünk ki a parkra és a főtérre, az akkor még működő Magyar Kulturális Központ ablakán – egyébként a Balassi Intézet szentgyörgyi fiókja szeptember 1-től felfüggesztette működését -, ahol hivatalosan lobog(ott) a magyar állami zászló. Egész zászlóerdő-foltokat lehetett látni, s ahogy az ember a főtéren levő állami intézmények tömbjei felé fordult, a piros-fehér-zöld és a kék-arany fokozatosan váltott át piros-sárga-kékre. Ez nem más, mint a szimbolikus térfoglalás jele, üzenet, hogy itt csak bizonyos napokon, vagy inkább: jelesebb pillanatok erejéig vagyunk igazán otthon egy-egy hagymaágyás közepén.

konder

A nyár tulajdonképpen az önkormányzatok által Székelyföld-szerte megszervezett város- és falunapok bűvöletében telt, amikor kiderül, hogy az állam helyben működő adminisztrációs intézményei rendezvényszervező cégekként kiválóan teljesítenek minden elvárást. Általában jól vizsgáznak a vezetők, helyenként 1-2 szenátort, képviselőt is szervíroznak, illetőleg a következő étkezés idejére a derék honatyákat átadják egyik település vezérei a másiknak. Így jut is, marad is jusson is… Ekkor a helyi sörből már nem jutott ugyan mindenkinek, de addigra ott volt miheztartás végett és kissé nyomottabb áron a másik – piros-fehér zöldbe öltözött a helyit “bitorló” multi sörén a címke, azzal a megszokott plusz h betűvel, ami mégiscsak idegen még a szemnek, ha leírjuk a székelyek szent hegyének a nevét. De már nem sokáig!

Horgos, 2015. szeptember 16. Migránsok tüntetnek a magyar oldalon álló rohamrendõrökkel szemben a Horgos-Röszke határátkelõhelynél, a magyar-szerb határ szerbiai oldalán 2015. szeptember 16-án. Könnygázt és vízágyút is bevetettek a magyar rendõrök a magyar-szerb határnál az õket dobáló illegális bevándorlókkal szemben. MTI Fotó: Ujvári Sándor
Horgos, 2015. szeptember 16. (Fotó: MTI/ Ujvári Sándor)

(Ekkor naponta úgy ötven-hatvanezer migráns érkezett Szerbián át Magyarországra. A regisztrálhatatlan és ellenőrizhetetlen tömeg ellepte a pályaudvarokat, majd hatósági és némi civil segédlettel Ausztria irányában elhagyta az országot. Hetekig tartott ez a menekültáradat, mígnem sikerült felépítenie a magyar államnak azt a 175,4 km hosszú kerítést a magyar-szerb és a magyar-horvát határon, amely segítségével ellenőrizhető, illetve kiiktatható a migránsok további beözönlése. A menekültválság azóta itt megoldódott: Magyarország megszűnt tranzitországként működni.)

Ősz elejére kiderült, hogy az eggyel korábbi román miniszterelnök, aki szorultság esetén a magyar kártyát is bevetette vagy kétszer, hogy elterelődjék a figyelem az igazi bajokról, nem méltó a rábízott feladatra, de várni kellett még két hónapot, hogy a polgári düh lesöpörje a polcról. A Club Colectivnél történt, 64 emberéletet követelő sajnálatos tűzeset bebizonyította, hogy nagy bajok vannak az országban, s tulajdonképpen a korrupció olyan mélyre hatol a társadalomban, hogy míg néhányan aljas módon sápot szednek a rendtelenségben, mi, gyanútlan polgárokként, gyakorlatilag mindannyian folyamatos életveszélynek vagyunk kitéve.

Sute de bucuresteni au aprins candele, sambata 31 Octombrie 2015, la intrarea in Club Colectiv din Capitala. 27 de tineri au decedat vineri noapte in incendiul ce a izbucnit in timpul unui concert de muzica heavy metal, la care participau peste 300 de spectatori. Andreea Alexandru/Mediafax Foto
Bukarestiek százai gyújtottak gyertyát a tragédia másnapján (Fotó: Mediafax/ Andreea Alexandru)

Változásokat követelő tömegmozgalom bontakozott ki a tragédia után a nagyvárosokban, de főleg Bukarestben, úgyhogy november 17-én már új kormány vehette át az ország vezetését, amely felhatalmazást kapott mindkét háztól, hogy a jövő évben esedékes választásokig hatalmon maradjon.

A Club Colectívtől a Bataclanig és a Hatvannégy Vármegyéig

Az évből hátralevő másfél hónap azonban olyan megpróbáltatásokat tartogatott számunkra, hogy alig tudtunk lélegzethez jutni. November 13-án történtek a párizsi merényletek, amelyekben legalább 160-an haltak meg. Az áldozatok közt a legkülönbözőbb országok állampolgárait azonosították, az elkövetők pedig az Iszlám Állam olyan szimpatizánsai, akik Nyugaton születtek, illetve ott tevékenykedő fanatikusok hatására radikalizálódtak. Ezek a terrorista akciók azt bizonyítják, hogy miközben a 2015-ös évben több mint egymillió menedékkérő érkezett az Európai Unióba, bármikor támadás érheti az általunk fenntartott intézményeket, azokat a közösségi tereket, ahol nap mint nap megfordulunk. Gazdasági egységeink, iskoláink, egyházaink, teljes demokratikus rendszerünk, s talán még az álmaink is veszélyeztetettek. A nyitott és multikulturális társadalom nem építhető meg és nem terjeszthető ki azokra, akik tökéletesen érdemtelenek rá és pusztító szándékkal érkeznek. A közös “Európai Ház” elsősorban a keresztényeké, azoké, akik a judeokeresztény hagyományok és erkölcsök keretei által megszabott civilizációban képesek élni. Kerítések jöttek létre, megerősítették a határőrizetet, a görögök és a törökök felszólítást (és támogatást) kaptak, hogy vessenek véget a migránsok beáramlásának. Az is lehet, hogy az új évben új útvonalakat keresnek az modern kor telepesei számára a jóléti célországok felé. Ezt nem tudhatjuk, de érintettek vagyunk és leszünk a továbbiakban is.

(December 1-én a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) elnöke nem veszélyeztethette az ország integritását, de a Kézdivásárhelyre szállított többségi tüntetőket sem, hiszen aznap hajnalban letartóztatták. Lett is ebből médiacirkusz, a központi sajtó rögvest a kisváros felé fordult, amelyről most azok is tudnak, akik ezidáig csak keveset hallottak. Nem tudni, hogy eme igen erős pr-fogás jóvoltából megnövekszik-e a Regátból érkező turisták száma, de az biztos a hazai titkosszolgálat büdzséje mintegy 30%-kal magasabb lesz 2016-ben, mint tavaly. Jó időben, jó helyen mozgolódtak, hogy a hatás meglegyen. Elvégre a nemzetközi helyzet fokozódik. Valóban, de a bajt megint nálunk keresik, s a port rajtunk vernék el. Akár műbalhék árán is, hiszen december 30-án ismét volt Kézdin őrizetbevétel, a HVIM egy másik tisztségviselőjét szállították el bukaresti szilveszterezésre.)

Budapesten is tüntettek a kézdivásárhelyiek érdekében
Budapesten is tüntettek a kézdivásárhelyiek érdekében

Milyen lesz 2016?

Minden bizonnyal cifra és váratlan fordulatoktól hangos, mint amilyen 2015 volt. Egy gyorsan átalakuló világban élünk, amelyben úgy látszik, hogy a klasszikus értékek kiveszőben. Az aljasság apostolai hirdetik a sátáni igét. Úgy érkeznek a százezres tömegek Európába, hogy fogalmuk sincsen arról, hogy mit jelent az itteni munkakultúra és a demokratikus rend. Miközben jogokat, helyet és jólétet követelnek maguknak, sokan közülük a minket célzó megsemmisítő csapásokra készülnek. Ilyen helyzetben a konfliktusok fel-, s a mi kisebbségi dolgaink leértékelődnek. Olykor egybemossák jogos kéréseinket a hangosan követelőzők fröcsögő szavaival. Magyarságunkban veszélyben vagyunk és leszünk a továbbiakban is, európai polgárokként azonban egyáltalán nem, hiszen az afrikai átlagnál alig több itt a beharangozott átlagbér, az 1250 lej mindössze 300 euró, amelyre az idetévedt két fő menekült sem vágyott túlságosan. Dolgoznunk kell 2016-ban is, nagyobb figyelemmel és következetességgel, mint másoknak. Talán így jobban fogunk élni, vagy pedig egyszerűen nem marad időnk a más, s a magunk bajával sem foglalkozni.

Simó Márton  

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.