Csobánolók adták betlehemes játékukat, balra a Király a Tolna megyei Tevel művelődési házában 2015. december 20-án.

A bukovinai székelyek betlehemes játéka a csobánokról, azaz hegyi pásztorokról elnevezett csobánolás, amely szerepel a szellemi kulturális örökség nemzeti listáján – áll a Magyar Távirati Iroda (MTI) jelentésében.

Két évvel ezelőtt a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége (Magyarország) aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy a csobánolást felvegyék a magyar szellemi kulturális örökség jegyzékébe. A kezdeményezés sikerrel járt, ezt a sajátos népszokást 19. sorszámmal iktatták.

Hová lettek a bukovinai székelyek vagy csángók?

Magyarországon ma harmincöt olyan település található, ahol bukovinai székelyek, illetve azok leszármazottai élnek. A második világháború idején (1941-ben) tizennégyezer székelyt telepítettek Bácskába Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva és Andrásfalva községekből, akik 1945 után Bács-Kiskun, Tolna és Baranya, illetve Pest megyébe menekültek tovább, az elüldözött svábok helyére, ahol az utóbbi évtizedekben – dacára az erőltetett téeszesítésnek és a közismerten romboló kádári falupolitikának – sikeresen beilleszkedtek, de öntudatukat, viseletüket, népszokásaikat a mai napig próbálják őrizni. A csobánokról elnevezett bukovinai betlehemes a népcsoport sajátos történelme során egyedülálló módon maradt fenn, és ma is virágzik.

Több változata van, de az egyes variánsok lényegesen nem térnek el egymástól. A csobánolás az egyik legarchaikusabb elemeket őrző, a csíki betlehemessel rokonítható magyar népszokás. Mária és az angyal öltözetében a bukovinai női népviselet jelenik meg, a pásztorok – székely szóhasználatban képnek nevezett – maszkja pedig kereszténység előtti pogány elemeket őriz. Ez a betlehemes játék vallásos jellege, adománygyűjtő és szórakoztató szerepe mellett korunkban főként a bukovinai székelységhez való tartozás kifejezése, a hagyományok éltetése a célja, az önismeret és az önbecsülés egyik megkerülhetetlen eszköze.

Egyértelműek a székelyföldi gyökerek és analógiák

Kezdetben házaló népi színjáték volt, ennek mára színpadon, iskolákban, templomokban bemutatott változata él. A 10-12 szereplős játékban főként férfiak, fiúgyermekek vesznek részt. Bár régebben a házas férfiak jártak csobánolni, ma a fiatalabb korosztály alkotja a csoportot, s az még kiegészül egy-egy női kórussal, akik népviseletben kísérik a játékot. A pásztorok gyakran antik hangzású neveket viselnek, mint Maksus, Koridon, Titirus, s a barokkos irodalmi divatot tartották fenn. A jó-rossz, szegény-gazdag ellentét igen egyszerű, szemléletes formában mutatkozik meg e játékokban.

A szálláskeresés, mint jelképes motívum

Ahogy a betlehemes játékának, úgy a csobánolás történetének középpontjában is a szálláskeresés áll. Különösen fontos ez, mivel a hagyományokhoz hűségükről, erős összetartozásukról ismert bukovinai székely népcsoport többször kényszerült arra, hogy szülőföldjét, lakóhelyét elhagyva újabb és újabb vidékeken találjon otthonra.

Gyűjtéssel, továbbfejlesztéssel sikerült ezt a szokást megmenteni

A bukovinai pásztorjáték csodálatos kincs. Kóka Rozália folklorista, pedagógus és népművész alig hat esztendős volt, amikor nézőként részese lehetett a téli ünnepkörhöz tartozó csobánolásnak. Később, már Érden, fiatal tanítónőként lázas kutatással szedte össze a fellelhető dallamokat, szövegeket és szokásokat. Elment Gyimesbe is, ahol élőben láthatta a csobánolást.

Csobánoklókkal járt házról házra, így igazán megismerhette a játékot. Bukovinában is kiegészítette gyűjtését. Ez 1973-ban történt, mikor már működött az általa alapított Érdi Bukovinai Székely Népdalkör. Gyűjtőmunkája eredményeként adhatták így elő a csobánolást. A néprajzkutató a hadikfalvi változatot tartja a legérettebbnek, így tanulmányának, későbbi kötetének középpontjában is ez a variáns áll.

Források: Wikipédia, Tevel község (Tolna megye) honlapja, Szellemikulturalisorokseg.hu,  www.bukovina.hu, MTI

Élő Székelyföld Munkacsoport