Részvét – FRISSÍTVE!

bojte_es_edesanyja

Mély fájdalommal olvastuk a hírt, hogy Böjte Csaba testvér édesanyja december 15-én visszaadta lelkét teremtőjének. Csaba testvér gyászában, mint oly sokan, szerte a Kárpát-medencében és a nagyvilágban, mi is osztozunk, megnyugvást és vigasztalódást kívánva számára.

Az alábbiakban közöljük Böjte atya frissen fogant gondolatait és a gyászszertartás bizonyos részleteiről is felvilágosítást nyújtunk.

Kedves Gyerekek! Juci néni kedves unokái!

Végtelenül jólesik, hogy gyászomban mellém álltok, és imádságos szeretettel vagytok édesanyám iránt aki valóban, mint egy jó nagymama, halála előtt is a sok-sok “unokája” iránt nagy szeretettel érdeklődött, annak ellenére, hogy minden levegővétel fájdalommal járt! Nem is hiszitek, hogy az évek alatt mennyit dorgált engem, hogy túl szigorú vagyok veletek! Persze én mindig leintettem, hogy a gyerek nevelésbe ne szóljon bele, de azért szinte mindig az lett amit ő kért, javasolt. Édesanyám volt Déván a jéghegy hatalmas láthatatlan része, nem ragyogott a fényben, de imádságos szeretetével mindannyiunkat magasba emelt!

Mostanig mindig én próbáltam erősnek lenni és segíteni benneteket, de most, hogy én is teljesen árva lettem, jól esik minden jó szó, vigasztalás, mivel megajándékoztok engem, s a testvéremet, Katikát. Édesapám már rég elment, de most, hogy édesanyám is utána ment még jobban értem, hogy egy árvát csak egy másik árva tud megérteni. Ezért is köszönöm a részvéteteket! Ezt a szép magyar szót, hogy “részvét”, bár sokszor hallottam, mégis csak most ízlelgetem! Felém és húgom felé forduló jóságotok nagyon jólesik, vigasztal, erőt ad, örvendek, hogy valóban részt veszünk egymás életében!

December 17-én reggel 8.00 órakor, Déván egy szentmisében elköszönünk a drága jó Juci nénitől és megkérjük, hogy onnan fentről finom cukorkaesőt árasszon szeretett unokáira, és ha már itt hagyott s a mennyek országába költözött, a jó Isten édes, vigasztaló kegyelmét esdje le ránk!

Szeretettel: Csaba testvér

Hálás szívvel osztom meg veletek a kedves Răzvan számomra nagyon sokat jelentő sorait!

1998… Tél van és hideg, fúj a szél és havazik, egy kis gyermek nagymamájával kézen fogva szalad az út mellett, hogy elérjék a buszt, ami Dévára viszi majd őket. A gyermek eléggé vékonyan van felöltözve és ráadásul a cipője is szakadt, nagyon fázik, már alig várja, hogy meleg helyre jusson….

Déva, Szent Ferenc Alapítvány… Itt vagyunk, mondja a mama, már csak a nevelő nénit kell megkeresni, hogy átadhassa a gyermeket neki. A kolostor előtt várnak, míg nem egy ősz hajú, kék szemű, szelíd tekintetű nénike oda megy hozzájuk és megkérdi a mamát, hogy kire várakoznak, majd amikor megtudta, hogy a nevelőre, akkor behívta őket az épületbe, mert látta, hogy a gyermek már nem bírja azt a hideget és azt is látta, hogy a ruhája sem volt vastag.

– Miért van a gyermek ilyen vékonyan felöltözve? – kérdi.
– Mert nincs más ruhája – feleli a mama, kicsit szégyenkezve.
– Hisz ezt nem kell szégyellni, nem ő az egyedüli, akinek nincs ruhája. Várjon csak, mert keresünk neki valamit! – mondá ez a kedves néni, s ezzel be is ment az egyik raktárba és mintegy tíz perc múltán jött ki onnan, kezében kabáttal, pulóverekkel, nadrágokkal és két pár cipővel.
A gyermek szemei könnyesek lettek, mert tudta, hogy ezt a sok szép ruhát neki hozzák és többé nem kell fagyoskodnia, örömében átölelte a nénikét és egy jó nagy cuppanós puszit adott neki.
A mama megköszönte a jóságot és könnyes szemekkel búcsúzott el a gyermektől.

Kedves testvérek, ez a nénike Jucika néni volt, Böjte Csaba édesanyja, és a kisfiú én voltam.

Ez volt az első alkalom amikor vele találkoztam, arra emlékszem még, hogy mamámat Jucika néni megnyugtatta, hogy majd egy év múlva az unokája beszélni fog magyarul (tudniillik annak idején egy kukkot sem tudtam magyarul, és mamám akárhogy is próbált tanítani, nem sikerült neki), és lám-lám igaza volt, és olyannyira, hogy ott tartok, hogy jobban beszélem a magyar nyelvet, mint a románt.

A kedves Jucika nénink, nem csak akkor, hanem azután is 17 éven keresztül öltöztetett, gondomat viselte, nem csak nekem, hanem nektek is. Most már nincs velünk, elment, mert a mennyek országába van rá szükség, valakinek öltöztetnie kell az ottani árvákat is, és ez a valaki Jucika néni lesz. Bízom benne, hogy a mamámmal találkozik és elmondja majd neki, hogy a magyar nyelvet megtanultam…

Nyugodjon békében!

Farkas Antal felvételei.
Farkas Antal felvételei

December 18-án, délután, a 13.00 órakor kezdődő gyászszertartáson, a csíkszeredai belvárosi temetőben örök nyugalomra helyezték Kalamár Juliannát, Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozójának édesanyját.

fa_2

Kalamár Julianna 2015. december 15-én, Kecskeméten hunyt el, életének 78. évében.

Fénykép0273.jpg

 

fa_5

Itt megtekinthető a Magnificat.ro portál munkatársai által készített videofelvétel:

A szertartáson – helyi barátok, rokonok és tisztelők mellett – jelentős számban képviseltette magát a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye papsága, valamint az Erdélyi Ferences Rendtartomány.

Simó Márton

3 gondolat “Részvét – FRISSÍTVE!” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.