Luca-napi hiedelmekről

Gyöngyössi János rajza
Gyöngyössy János rajza

A Gergely-naptár életbe lépése előtt Luca-napján (december 13.) volt a téli napforduló december 21. helyett, a világosság kezdete, az év legrövidebb napja és leghosszabb éjszakája, vagyis gonosz-járó nap.

A legenda szerint Lúcia valamikor Diocletianus császár korában (244-211) élt. Egy előkelő siracusai családból származott. Amikor édesanyja súlyos beteg lett, elzarándokolt vele Szent Ágota sírjához Cataniába, hogy gyógyulásért fohászkodjanak. Édesanyja gyógyulása után Lúcia álmában megjelent Szent Ágota, aki húgának nevezte őt, s elmondta neki, hogy saját hitével is meg tudta volna gyógyítani anyját. Ezután megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként Isten nagy dicsőségben fogja részesíteni Siracusa városát, hasonlóan, mint ahogy Catania városa is dicsőséget szerzett Ágota vértanúsága által. Hamarosan börtönbe vetették és megkínozták, majd kivégezték. Kultusza igen hamar elterjedt, bár valószínű, hogy mindvégig keveredett pogány népszokásokkal is. Mivel neve a latin nyelvben a fényhez köthető (lux), Szent Lúcia a vakok védőszentje.

Az alábbiakban felidézünk néhányat a Luca-naphoz kapcsolódó hiedelmek közül.

Varázscselekmények

Úgy tartották egykor, hogy ezen a napon különösen a boszorkányok rontása ellen kell védekezni, és ez a gonosz hatalmának megtörésére irányuló varázscselekmények napja is egyben. Néhol ezért fokhagymával rajzoltak keresztet az ólak ajtajára, máshol az állatok fejét kenték be vele és hamut szórtak az istálló elé. Lefekvés előtt pedig az emberek is lenyeltek néhány gerezd fokhagymát.

Egy kis ízelítő erről a napról és szokásairól: nem szabad kölcsönadni – mert Luca ellopja
–, nem szabad söprűt elöl hagyni – mert a boszorkányok rápattannak és köztünk száguldoznak; asszonyoknak nem szabad dolgozni – mert Luca megbünteti őket
– Luca-naptár – a jövő év hónapjaiban olyan időjárás lesz, ami a Luca-napot követő napokban (december 14 = február stb.); Luca-gombóc – mindegyik gombócba egy férfi nevét kell elrejteni és amelyik először jön a víz felszínére, megmondja a leendő férj nevét; vöröshagyma – 12 héjat válasszatok le róla és mindegyikre szórjatok sót. Amelyiken elolvad a só, az a hónap esős lesz; fokhagyma, hamu – mindkettő védőeszköz a gonosz boszorkányok ellen.

A fokhagyma, mint ősi hungaricum

A Tápió vidékén fokhagymával védekeztek a rossz, ártó hatalmak ellen. Az ólak ajtajaira keresztet rajzoltak, miközben mondták: „Luca, Luca távol légy!” Tápiószentmártonban nem a Lucától, hanem a boszorkányoktól óvták az állatokat. Az Ipoly menti falvakban a boszorkányok rontása ellen úgy védekeztek, hogy megfokhagymázták az állatok fejét, az istálló ajtaját, eléje meg hamut szórtak, hogy a macska képében járó boszorkány nyomait felszedhessék. Lefekvés előtt mindenkinek fokhagymát kellett nyelnie. A söprűket eltették, nehogy a boszorkányok azon nyargaljanak a Gellérthegyre. Kelenyén az ólajtót dörzsölték fokhagymával a boszorkányok ellen. Pereszlényben a ház ajtaját, miközben mondták: „Űzd el Isten a házunk tájáró’ a zördögöt” Ipolyvarbón fokhagymás kenyeret ettek, hogy a boszorkányok ne menjenek be a házba.

A néprajzosok felhívják a figyelmet, hogy csak a magyar, pontosabban a saját, háztáji fokhagyma hatásos.

Luca széke

E jeles naphoz kapcsolódóan nevezetes népi szokás a Luca széke, illetve ennek a készítése. A széknek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, és csak karácsony estéjére készülhetett el véle. Ezért terjedt el a mondás: lassan készül, mint a Luca széke.

Azon kívül
Azon kívül, hogy csillag-szimbólumra épült, több magyar néprajzi tájegységben kötelező elvárás volt, hogy a széknek minden alkotódarabja más-más fából készüljön

A szék arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha magával vitte az éjféli misére és ott ráállt, nyomban meglátta, ki az, mert az illető ilyenkor szarvat hordott. A hiedelem szerint leleplezése után azonban ugyancsak jól tette, ha olyan gyorsan szaladt haza, ahogy csak bírt, különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha útközben szüntelenül szórta a mákot, mert azt a boszorkányok kötelesek voltak felszedni, és így nem érhették be. A tulajdonosnak, miután hazaért, a Luca-széket tűzre kellett vetnie.

Luca-napi szokások a székelyeknél

Tulajdonképpen csak a hagymakalendárium-készítés volt általános a Székelyföldön, illetve bizonyos, kíméletesnek éppen nem mondható tréfák is. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret, az eketaligát, elrejtették a kéziszerszámokat a gazda legnagyobb bosszúságára.

A posztmodern korban váltak csak általánossá a Luca-naphoz kapcsolódó szokások itt is, de ez a típusú újrahasznosítás, amelyet az óvodákban, illetve az iskolákban gyakorolnak ma már nem nevezhető refolkorizációnak.

Élő Székelyföld Munkacsoport 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.