A Marosvásárhelytől Kézdivásárhelyig vezető göröngyös út

Szabadságharcosok hitét hordozza Gábor Áron ágyúja
Szabadságharcosok hitét hordozza Gábor Áron ágyúja

Huszonöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy bebizonyosodjék: az intolerancia a továbbiakban is hatékony fegyver a manipulátorok kezében, ha önnön létjogosultságukat kívánják igazolni.

Marosvásárhely márciusától Kézdivásárhely decemberéig huszonöt és fél esztendő telt el. Annak idején a marosvásárhelyiek gerince abba a diverzióba bele is roppant, olyannyira, hogy ott nagyjából elveszett a magyar többség. Az akkori fiatalok sportot űztek a kivándorlásból. Úgyhogy ma egyáltalán nincs amiért csodálkoznunk azon, hogy kevés magyar gyermek születik a városban. És örvendhetünk annak, ha az elővárosi övezet magyar többségű településeit ellepő kiköltözők legalább kétnyelvűek vagy gyökértelenek, mert így megtörténhet, hogy nem bontják tovább a települések etnikai és kulturális értékrendjét, hanem hozzáilleszkednek, visszaidomulnak valahogyan a tájhoz és a környezethez, bár ez még így is kétséges.

Manapság a gondok eszkalálódnak, a tudatos menekülőkkel elvándorolnak olyan helyekre is, ahol ezidáig semmi keresnivalójuk nem volt. Nincs ugyan batyujuk e tömegeknek, de okostelefonjaik tárolóegységeiben és agyukban furcsa információk lakoznak, olyanok, amelyek alkalmasak a civilizált világ elpusztítására. Mit mondjunk? Hogy ezek a gondolatok az erkölcs fonákján járnak? Hogy a jellemtelenség, a buta cinizmus és a gyilkos hajlam tartozik a legfőbb tulajdonságaik közé? Szóval: embertömegek kóvályognak ma összevissza a keresztény világban, idegenek, más fajúak, más vallásúak, de mégis olyan országokban szeretnének élni, amelyekhez semmi közük…

Közben idehaza a titkosszolgálat megint nekimegy a kisebbségnek. Ismét. Újfent. Minket, magyarokat gyötör, ha kell, ha nem. Pedig mi nem az éjszaka leple alatt osontunk be ide. És helyhez kötődő, érvényes papírjaink vannak.

Mintha valakik tudatosan akarnák lerombolni azt a reményt, amely éppen kialakulóban lenne, ha nem bomlasztanák folyton. Itt ezidáig normálisan közeledett a keresztény a keresztényhez, az ezeréves szomszéd a felebaráthoz, de mihelyt hivatalosan nemzeti zászlók alatt folyton felvezetik a karhatalmat az “úgynevezett Székelyföldön”, hogy nagy jódolgunkban nehogy megfeledkezzünk a többségi “elitről”, amely igényt formál a regnálásra, akkor ismét ott vagyunk, ahol 1990 márciusában voltunk Marosvásárhelyen. Vagy még ott sem. Mert feszt seggre megyünk.

Most Kézdivásárhelyen… Akkora a lelkekben végzett pusztítás, hogy azt csak tudatos rehabilitációval lehet majd korrigálni. Ha lehet. Hosszasan és kitartó demokrata-munkával, ha megvan, ha meglesz hozzá a kellő többségi akarat.

Kinek szíve-csücske a Hatvannégy Vármegye Ijúsági Mozgalom (a HVIM)? Nekem nem. Holott csak gittegylet. Kinek kedves az Új Jobboldal (a Noua Dreapta)? Nekem az sem tetszik. Enyhén szólva hányingerem van tőlük. De egyesek igencsak odavannak értük. Pedig alvó szörnyeteg. Kígyót melengetni a keblen és tűzzel játszani nem ildomos…

Azokból az emberekből jön elő ilyenkor túloldalt az indulat, akik adópénzekből élveznek előnyöket, hogy ők mások. Megélhetési szerep-nacionalisták. És jó a szervnek, mert fel kell hívnia az éppen zöldfülű kormány figyelmét a gondra, hogy vigyázzon, mert “ezekkel”, mármint velünk, nagy a baj e szerintük nem is létező etnikai skanzenben.

Pénz, paripa, fegyver kell(ene) most a nép ellen. Még szerencse, hogy erősödőben a józanság. És a nyilvánosság is segít(het) itt a bajban.

Mert a testvér nem ellenség. Még akkor sem, ha látszólag csak félig barát.

Simó Márton 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.