Kedei Zoltán 86.

200px-KedeiZoltan

November utolsó napján, rokonok, barátok, ismerősök körében ünnepelte születésnapját a felújított marosvásárhelyi várbeli új műtermében Kedei Zoltán festőművész. A meghitt összejövetelen tanítványa, Doszlop Imre Lídia Naómi köszöntötte az ünnepeltet és a megjelenteket, majd méltatta legújabb könyvét, és munkásságáról is beszélt. Alább az ott elhangzott löszöntő olvasható.

Kedei Zoltán: Égi lék
Kedei Zoltán: Égi lék

Kedves megjelent vendégek, ismerősök, barátok!

Hármas ünneplésre gyűltünk ma össze. Mindhárom fontos és jeles. Kissé zavarban vagyok, hogy elsőként köszönthetem házigazdánkat, Kedei Zoltán festőművészt, születésnapja alkalmából! Isten éltesse sokáig, és adjon erőt, egészséget és hosszú életet, hogy terveit, vágyait maradéktalanul valóra válthassa itt, ezen az új helyen is.

Az ünnepelt, Kedei Zoltán
Az ünnepelt, a nyolcvanhat éves Kedei Zoltán

Öröm forrása, hogy Kedei Zoltán újból birtokba vehette a Vár-lakot, hosszú várakozás után. Öt éve hagyta el várbeli műtermét, felújítás miatt. Akkor azt ígérték, egy év múlva visszaköltözhet. Mindig izgalommal, nagy szeretettel és vágyakozással mesélt a Vár–lakról. Szeme ragyogott, de ugyanakkor szomorúság is ült hangjában, amikor beszélgetések alkalmával régebbi fényképeket nézegettünk vagy festményeket elemeztünk, és szóba került a Vár-lak. Már-már azt hitte, csak egy álom, amely nem válhat valóra. Tavaly ősszel, együtt meglátogattuk az új műtermet. Nagyjából előkészítve, átadásra várva találtuk. A művész azóta hetente feljárt ide, csak úgy, „szétnézni”. Egy koraőszi napon aztán nekem is elújságolta: „Most, hívott az igazgató, hogy sürgősen menjek fel a Várba. Éppen oda tartok’’. És valóban, eljött az óra, amikor végre visszaköltözhetett várbeli kedves otthonába, a szárnyalások, színes álmok, vágyak, az alkotómunka olyannyira visszavágyott színhelyére.

Harmadik okunk az örömre, hogy a művész ma egy kedves rajzos-verses könyvvel kedveskedik nekünk. Címe: Szivárvány kapuja.

Kedei Zoltán: Kompozíció
Kedei Zoltán: Kompozíció

A szivárvány kapuja sarkig kitárva. A nyitott kapuban állva kíváncsian tekintek befele. Amint belépek, lám, lám ismerősre találok. Pinokkió. Jaj, emlékszem rá, hiszen gyermekkorom, mindannyiunk kedves mesehőse, izgatottan, csillogó szemmel hallgattuk a történetét. Akkor azt gondoluk, egy életre megtanultuk, hogy hazudni nem szabad, mert megnyúlik az orrunk. Bátran lépegetek Pinokkió világában. Az első oldalon szomorú, mert egyedül maradt, rögtön utána megpróbál vigasztalódni, artistának áll. Találkozom a sárkányeregető, a folyó parton elmélázó, a hősszerelmes királyfiként tetszelgő Pinokkióval. Az élet nehézségei sem kímélik. Így fakad ki:„Keresztre feszít a világ”. De az élet kereke forog, a rosszat felváltja a remény: „Madár vagyok, látod-e? Hozzád szállok, várod-e ? Örülj nekem kis Virágom, Neked szól a mutatványom.” Megelevenednek gyerekjátékaink, a bújócska, ladbázás, sőt a gyereki képzelőerőt híven tükrözi, hogy a labdajáték részvevői állatok: „elefánt a centerem, kapusom a sarki róka, góllövőm a mókás fóka.” Az élet sorsszerűsége, a sok vidámság után, újból magába roskad a kedves báb, és így kesereg: „Mégsem kellek senkinek. Bánatom ki sejti meg? Istenem, mitévő legyek? Add vissza a szerelmemet!”… Tovább lépegettek Pinokkió világában. Újból vidám, játékos rímekkel csal mosolyt arcomra: „azt hittem róla: a tevém, de hát csak egy méla tehén.” Dobol, varázsol, világot hódít, ismereteket gyűjt, és játszik, játszik. Szíve nagy, szeretetével átölelné az egész világot: „Fészket találtam a csacsogó madárnak, házikót építek a szerelmes párnak, örömöt szereznék az egész világnak.” Várakozik, vágyakozik, padon ülve virágcsokrot szorongat, s talán érkezésem várja, már mondom is: „Szeretni aki sohase szűntél, nyújtsd hát a csokrod: kicsi szívem” Sietek tovább. Rámkacsint, én azt hittem: szobor, de csak szobroz; élő ő, igencsak valós. Festőállvány előtt találom, festés közben vígan. Így dalol: „hodító, szívtipró leszek képemen, nőcsábász, szédelgő, donhuán, dezső”. Elvágyik máshova, Így sóhajt fel: „repülj, madár az erdőbe’, hozzál üzenetet tőle: hogy jön már az arany hintó, s elszáll rajta Pinokkió.” De maradni kell, „köt a rend”. Hideg, didergés, éhezés, szomorúság, ő már mindezt érti és éli. Átéli. „A sorom kiállom, éhezem és fázom – elfogyott a kenyér. Elszivárog a vágy, sohasem lesz párom – elfogy a remény.”

szivarvany_kapuja

És hirtelen zárva találom a kaput. De hiszen ez nem lehet, hiszen láttam, szólt hozzám, és én is hozzá. Hát persze, ő csak szomorkodik, és vár, egyre csak vár. Gyerekeket, játszótársat, felnőtteket, akik néha gyerekek tudnak lenni, mesélni akar, társaságot akar, bohóckodni akar, játszani, szeretni, adni és kapni akar. De hát ez akkor egy gyerekköny vagy sem?… Gyerekkönyv tiszta lelkü, csillogó szemű gyerekeknek, és könyv gyerek lelkű felnőtteknek. Lapjain magamra ismerek, én vagyok Pinokkió és Pinokkió én. Kép és szöveg egysége. Nehéz eldönteni: a Képek születtek-e az Íráshoz, vagy az Írás született a Kép hatására. Huszonkét rajz, melyeket Kedei Zoltán rajzolt kedves lányunokájának, Virágnak. Dinamikusak, színesek, vidámak. Szinte megszólalnak. És hogy ez a valóságban meg is történjen, segítségére sietett a jó barát, Bölöni Domokos. Tollából származnak a vidám, frappáns, rímesen kedves versek.

Munka közben
Munka közben

S bár az utolsó versben Pinokkió szomorú, kibucskázik az ablakon, lehuppan a kertbe, mégis bennem, az olvasóban boldogságérzetet kelt a könyv elolvasása. Újból gyerek lehettem pár percre, és mindezt úgy élhettem meg, hogy tujadonképpen semmi sem változott, megmaradtak a felnőtt gondok, fájdalmak, örömök, szerelem, jókedv és vidámság. Mert így kerek az élet. Így van ez gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt. Csak az arányok változnak. Köszönjük Bölöni Domokos írónak és Kedei Zoltán festőművésznek az élményt. Sokszor elővesszük majd a könyvespolcról, akár bánatunkban, akár örömünkben, és mindig mosolyt és fényt lop majd szívünkbe.

„Szivárvány kapuja nem tárul sarkáig:
Szerelem kapuja füstté, köddé válik,
Az ég párkányáról mélybe zuhanok…
Fűrészpor-szívemben ez a vágy motoszkál:
Hátha a nagy parkban Virágocskám ott vár,
Hátha Ő van ott?!”

Csodaszép mesevilág, tündérkert a gyermekkor. Kobaltkék ég, elvarázsolt erdő, szín, virágok. Dal az édesanya ajkairól, az udvaron diófarönk, melyből íróasztal készülne, a nagyapa álma, hogy Zoltán unokája pap legyen. Könyvek sokasága. Mindenütt fény, zsongás, vidámság. Ígéretes tehetség, tanárai biztatják, támogatják. Hirtelen az istentagadó, emberi jogot, méltóságot lábbal tipró rendszer zsenge korban kerékbe töri álmait. Eltűnik a fény, eltűnnek a virágok, a remény csillaga. Minden odavész. A fiatal lélek sebezhető, a rázúduló teher óriási. Osztályellenség súlyos bélyegét kell viselnie. Kirekesztve, jogfosztva, lehet-e így továbblépni? Lehet és kell. Az istenadta tehetség, ha szorgalommal és szívóssággal társul alkotóereje, mindent felülmúl. A belső vívódás, szenvedés, a témák drámaiságán, a festmények színvilágán visszaköszön az első festészeti korszakban. header

Ám a szülőfalu, Rava, annak földi paradicsoma feltarisznyálta fiát szépséggel, jutott belőle ínséges időkre is. Az ezt követő időszak a beteljesülés, a család, létbiztonság időszaka, a színek vibrálnak, a sötétek helyet engednek a világosaknak, kitárulkozó, szárnyaló boldogság. Őrzi és megtartja Istenbe vetett hitét, magyarságtudatát, családja iránti hűségét. S bár visszatérő elem festészetében a drámaiság, a mély, sötét színek, ezek már nem csak a személyes sérelmek, hanem az elnyomás alatt élő erdélyi magyar kisebbségi sors vállalásának kifejező eszköze.

Téma és színvilág egybecseng. Beteljesedett, gazdag élet az Övé. Életét Istenbe vetett hite határozza meg és nemzetének szolgálata, művészetén keresztül. Naponta elkápráztat papírra vetett szellem-villanásaival, szárnyaló festmény-alkotásokkal. Tobzódik lélekmelengető színekben. Mert BOLDOG. Alkotókedve töretlen, szelleme friss, erőnléte, tettvágya csodálatra méltó. Maradjon ez így még hosszú éveken át, Isten kegyelméből és áldásával.

Boldog születésnapot, Kedei Zoltán!

Marosvásárhely, 2015. november 29.

kedei_szigno

Doszlop Imre Lídia Naómi

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.