Legyen november 15. a Magyar Szórvány Napja

A marosszentimrei templom hajója
A marosszentimrei templom hajója

Túl azon az illúzión, hogy a székelyföldiek tömbben élnek, az erdélyi magyarok mintegy harmada nagyvárosi, másik harmada pedig vidéki szórványban él Dél- és Közép-Erdélyben. Dacára annak, hogy magas a székelyek önbizalma, ma már itt is beszélhetünk belső szórványokról, olyan kistelepülésekről, amelyek nélkülözik az összetartozás minimális intézményi velejáróit. Gyakran se papja, se tanítója az ilyen egy-kétszáz fős, vagy még kisebb falvaknak. Úgyhogy érdemes elgondolkodnunk azon a felvetésen, hogy a szórványnak is legyen egy napja. A jelenség ezt a “belső anyaországot” is érinti. Lesz szórványnap, már amennyiben a magyar Országgyűlés rábólint a fideszes Németh Zsolt, Pánczél Károly és Potápi Árpád János, valamint a KDNP-s Semjén Zsolt hétfőn (október 12-én) benyújtott javaslatára.

A négy képviselő szerint az ötlet a Kárpát-medencei magyar Képviselők Fórumán született meg, és azért november 15-ére esne, mert akkor született (1580-ban) Erdély aranykorának legnagyobb fejedelme, Bethlen Gábor. Mint írják, az erdélyi magyarság már négy éve ünnepli ezen a napon a szórvány napját. És hogy miért lenne erre szükség?

„A szórvány magyarság sajátos helyzete miatt különleges támogatási módszereket kíván meg, a határon túli tömbmagyarság szempontjaitól eltér őket. A magyar szórvány napja kiemeli ezeket – az olykor háttérbe szoruló – közösségeket, és kell ő figyelmet fordít a problémáikra. Ez a sajátos periférikus és a határon túli közösségeken belül is hátrányos helyzet indokolja, hogy a Nemzeti Összetartozás Napja mellett, annak szellemében és céljait kiteljesítve magyar szórványainknak egy külön napot és kiemelt figyelmet szenteljünk.” – olvasható a javaslatban.

Forrás: Kossuth Rádió

Jékely Zoltán

A marosszentimrei templomban

Fejünkre por hull, régi vakolat,
így énekeljük a drága Siont;
egér futkározik a pad alatt
s odvából egy-egy vén kuvik kiront.
Tízen vagyunk: ez a gyülekezet,
a tizenegyedik maga a pap,
de énekelünk mi százak helyett,
hogy hull belé a por s a vakolat,
a hiuban a denevér riad
s egy-egy szuvas gerenda meglazul:
tizenegyedikünk az árva pap,
tizenkettedikünk maga az Úr.
Így énekelünk mi, pár megmaradt
– azt bünteti, akit szeret az Úr –,
s velünk dalolnak a padló alatt,
kiket kiirtott az idő gazul.

                                             (1936)

Élő Székelyföld Munkacsoport

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.