Ilyen a székely

szekelyekA Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont vezetőjének, Lőrincz Ildikónak a felkérésére a megszólított szakemberek többsége pozitívan válaszolt. Volt ugyan olyan meghívott, aki betegség miatt mondta le előadását, páran nem reagáltak a hívásra, de ettől függetlenül a konferencia lezajlott és érdemi válaszokat hallhattunk a feltett kérdésekre. Eddig is sejthettük, hogy a helyzet egyáltalán nem rózsás, olyan hatások érik ma a Székelyföldet, amelyek korunk globalizált világára jellemzőek, s egyáltalán nem biztos, hogy a “megmaradás” klasszikus vektorai ebben a fogyasztói társadalomban működnek.

Emlékeztetőül a feltett kérdések: • Milyen a székely ember ma? • Miért van az, hogy a földművelők többsége eladja vagy haszonbérbe adja a földjét? • Miért jövedelmező a mezőgazdaság a nagy földtulajdonosok számára, miközben a kisgazdák a túlélésért küzdenek?• Mi kényszeríti a vidéki embert arra, hogy egy új világrend által megszabott körülményekhez alkalmazkodjon? • Ki élelmezi a falvak népét, és milyen áron? • Kik maradnak otthon, és kik mennek külföldre? • Miért érdemes külföldről visszatelepedőnek vidékre költözni? • Miért csak kevés fiatal számára vonzó a falusi élet?

Oláh Sándor hosszú évtizedek óta foglalkozik a Székelyföld huszadik századi életével, a különböző rendszer- és impériumváltozások körüli társadalmi változásokkal, nem idegen tőle a félmúlt a jelen vizsgálata sem, hiszen a kulturális antropológia módszereivel vizsgálta már az 1990-es és a 2000 évek székelyföldi társadalmát, tanulmányok egész sorában vázolva fel a mai helyzetképet.

Oláh Sándor társadalomkutató
Oláh Sándor társadalomkutató (A rendezvényről Salló Szilárd készített felvételeit használhatjuk. Köszönet érte a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontnak!)

Előadásában azt hangsúlyozta, hogy a földtulajdon koncentrálódása figyelhető meg az utóbbi években. Egy-egy településen az figyelhető meg – attól függően, hogy mennyire népes az illető falu -, hogy tulajdonképpen 4-5 életerős család veszi használatba – tartós bérlettel vagy vásárlással – a rendelkezésre álló szántó- és kaszálóterületeket, a legelőket. Kisebb – az alig 100-200 fős falvakban az sem ritka, hogy egyetlen farmgazdaságba tömörült család “uralja” a terepet. A területalapú és az állatállomány után kifizetett szubvenciók révén annyira jelentős pénzösszegekhez jutnak, hogy eddig a Székelyföldön eddig ismeretlen szintű rétegződés van kialakulóban. Vannak tehetős gazdák, s vannak teljesen vagyontalan rétegek, amelyek sem termelőkapacitással, sem állatállománnyal, de még társadalombiztosítással sem rendelkeznek.

Kolumbán Gábor fizikus, egyetemi oktató maga is állattartó gazda. Nyolc éve életmódot váltott és megvásárolt egy jelentős bivalyállományt, amelyet mára 70 egyedre szaporított. Politikusi munkásságát abbahagyta, úgyhogy ma kétlaki életet él: életvitelszerűen Énlakán lakik, ahonnan rendszeresen eljár a különböző városokba, ahol egyetemi és főiskolai tanszékeken oktat. Úgyhogy megvan a kellő rálátása és nem csak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is hitelesek voltak az észrevételei.

Kolumbán Gábor fizikus, egyetemi oktató, bivalytartó gazda
Kolumbán Gábor fizikus, egyetemi oktató, bivalytartó gazda

Orbán Árpád mérnök, a Civitas Alapítvány regionális igazgatója idestova huszonöt esztendeje dolgozik a civilszférában. Biztos, hogy neki is megvan a kellő rálátása, hiszen sok komoly projektet sikerül ebben az időszakban megvalósítania a Civitas-szal, illetve a partner-intézményekkel, más szervezetekkel, illetve létrehozott munkatársaival egy olyan hálózatot, amely nélkül ma nem lenne Székelygyümölcs Fesztivál, nem lennének gyümölcsfeldolgozók Udvarhelyszéken. A Civitas Alapítvány egyik utóbbi sikeres – éppen most záruló – projektje az a menedzserképzés, amely a szociális vállalkozások számára teremtett lehetőséget.

Orbán Árpád
Orbán Árpád, a Civitas Alapítvány regionális igazgatója

A Civitas nagy erénye, hogy nem zárkózik be a székely enklávéba, hanem figyel az ország és a világ jelenségeire. Kolozsvári irodája révén rálát a más vidékeken zajló folyamatokra, esetenként bekapcsolódva az országos és nemzetközi projektekbe. A szakember a türelemben és a következetességben, a hálózatépítésben lát komoly lehetőségeket.

Fábián Kornélia televíziós szerkesztő néhány vidéki példát kiragadó riportfilmet mutatott be, amelyben fiatalokat és pályamódosítókat szólaltatott meg, akik a falusi életformát választották és megélhetésüket őstermelőként, illetve saját termékeik értékesítése révén biztosítják. Ezekből a beszélgetésekből kiderül, hogy van létjogosultsága a falusi életnek, de azt többnyire magas szinten képzett fiatalok képesek tudatosan felvállalni, illetve azok a fiatalok, akik szüleik, nagyszüleik jóvoltából kóstolhatnak bele a mezőgazdasági munkákba, s van rálátásuk, illetve már rendelkeznek a szükséges eszközökkel és a minimális tapasztalattal.

Sántha Attila költő, újságíró, szerkesztő mindenféle nagyobb és kisebb városi tanulmányok és munkahelyek után, immár nyolc éve falusi környezetben él. Kézdiszászfalu, amely tulajdonképpen Lemhénnyel és Kézdisárfalvával alkothatna egy községet, 1968 óta Kézdivásárhely része. A városnak számító falusi környezetbe csak mostanában kezdenek eljutni a közművek, az urbanizáció rendszeres és magától értetődő “áldásai”. Az oktatás, az orvosi ellátás és a kulturális élet kínálta lehetőségei csak akkor állnak rendelkezésre, ha a helyben lakók saját gépkocsival vagy autóstoppal, esetleg gyalog bemennek Kézdire. Ebben az időszakban Sántha mindennel próbálkozott, ami a mintegy 250 lelkes településen kipróbálható: kulturális rendezvényeket, falunapokat szervezett, próbálta közösséggé kovácsolni a népességet. A helyiek elfogadták ugyan a programokat, jónak és hasznosnak tartották, de a későbbiekben nem volt meg a folytonosság. A közösségépítő nem talált állandó partnereket, úgyhogy részben abbahagyta, illetve takaréklángon végzi ezt a munkát, hiszen prioritása van a normális kenyérkereső foglalkozásoknak, pénzt kell szerezni, a családot el kell tartani. A város vezetése – amikor a politikai vetésforgó megkövetelte – községtáblákkal igyekezett időnként erősíteni a helyiek öntudatát és komfortérzetét: volt időszak, amikor három nyelven hozták az arra járó és a helyben lakó tudomására, hogy a Săsăuşi/Kézdiszászfalva/Sachsendorf nevű helyen tartózkodik. Olykor eltűnt a magyar megnevezés, vagy a német, esetleg a teljes tábla. Ma két nyelven írja a városban levő, de attól még “gazdátlan” és magára hagyott település nevét.

Sántha Attila költő, újságíró, lapszerkesztő
Sántha Attila költő, újságíró, lapszerkesztő

A Kézdiszászfalván élő – és ott saját családi házzal rendelkező Sántha Attila – úgy látja, hogy akkor lehetne életképességet lehelni ezekbe a falvakba, ha megfelelő szakemberek lennének, akiknek az lenne a dolguk, hogy beszélgessenek az emberekkel. A lakosság nagyon értékeli, ha szóba állnak vélük. (És itt van mintegy 40 fős cigány közösség is, amelyet ugyancsak meg kellene szólítani – teszi hozzá ezekhez a gondolatokhoz a maga meglátásait a jelen dolgozat írója -, s megfogalmazni valamilyen integrációs koncepciót irányukban, mert dinamikusan növekvő demográfiai arányuk megváltoztathatja ezt a folyamatot, ők integrálnak, illetve olyan életteret hoznak létre, amely idegen és élvezhetetlen a székely őslakosság számára és a következő generáció családalapításkor immár másfajta életteret választ. Ilyen jellegű “területcseréknek” a Székelyföld legkülönbözőbb vidékein lehettünk tanúi az utóbbi években.) Manapság egy kultúrház-igazgató vagy egy önkormányzati képviselő minimálisan csak minimálisan foglalkozik a falu lakóival, s ezért a közösségi munka olyan is, gyenge és esetleges.

Dávid Balázs mérnök, a Merkúr-áruházlánc Góbé-termékcsalád menedzsere Máréfalván tapasztalható jelenségekkel világított rá azokra a társadalmi jelenségekre, amelyek lavinaként omlanak rá a székelyföldi falvakra. Nemrég készült egy országos statisztika, amelyből kiderül, hogy majdnem 5 millió román állampolgár vállal manapság munkát külföldön. Máréfalvi szinten – egy friss, de nem hivatalos statisztika szerint – ez így mutatkozik meg: az 1980 lelket számláló községből 480-an dolgoznak jelenleg idegenben. Ezek az aktív korosztályok – ebben a kontingensben fellelhető a 20 és 30, a 30 és 40, a 40 és 50, az 50 és 60, de még a 60. életév fölöttiek kategóriája is – tizenkét országban dolgoznak a Perzsa-öböltől Kanadáig.

Dávid Balázs Góbé-termékmenedzser
Dávid Balázs Góbé-termékmenedzser

Felbecsülhetetlen, majdhogynem mérhetetlen azon hatások összessége, amelyek az ottani közösséget érik. A megszerzett tapasztalatok, az anyagi források egyelőre nem látszanak a falu mezőgazdaságán, viszont az építkezési kedven annál inkább. A tőke és a tudás beépül az ingatlanokba, anélkül azonban, hogy a továbbiakban is működne és innovációs erőként hatna a mindennapokban.

P. Buzogány Árpád író, költő, szerkesztő, a Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársa az új idők tárgyi “leképeződésével” foglalkozott.

Nájlon-világ van, mondogatják a falusiak. Az újragondolt gumiabroncs egy oroszhegyi ház tornácán virágtartókélnt üzemel. (B. Buzogány Árpád felvétele)
Nájlon-világ van, mondogatják a falusiak. Az újragondolt gumiabroncs egy oroszhegyi ház tornácán virágtartókélnt üzemel. (B. Buzogány Árpád felvétele)

Nem volt előkészített dolgozata, mindössze néhány felvételt hozott magával, amelyek azt ábrázolták, hogy miként nyernek új tartalmakat a civilizációs eszközök a népi környezetben, miként épülnek úgy be az életünkbe, hogy funkciójuk vagy teljesen megváltozik, vagy pedig némiképp módosítják azt a miliőt, ahol felbukkannak.

P. Buzogány Árpád
P. Buzogány Árpád

Simó Márton író, szerkesztő mintegy két évvel ezelőtt dolgozta ki az Élő Székelyföld Füzetek címet viselő kiadványsorozat koncepcióját, amellyel a történelmi Székelyföldön lévő települések lakóit kívánja megszólítani. Ezek a kiadványok a lokálpatriotizmust erősítik, bemutatják az adott települések látnivalóit, illetve esetenként generálnak is bizonyos társadalmi folyamatokat. Előadásában az eddig megjelent füzetekről számolt be, majd felvázolta azt a rendezvénysorozatot, amelyet Atyhában szervezett a helyhez való ragaszkodás erősítésére.

Simó Márton
Simó Márton író, szerkesztő

Ott majdnem egy éven át a füzet-eszme tesztelése zajlott. Ezek a programok részben sikeresek voltak, megmozgatták a mintegy 250 fős falu közösségének jelentős részét, van hozadéka a folyamatnak, s ígéret is van a jövőre vonatkozóan, de érvényes tanulság, hogy nem lehet civilként, hobbi szintjén foglalkozni a vidékkel. Anyagi források és hiteles emberek kellenek, akik rendszeresen jelen vannak a falusiak között és megosztják vélük tapasztalataikat, illetve elhintik az önszerveződés csíráit, tudatosítják, hogy építkezni csak nagyon lassan lehet, s a látványos változások csak hosszabb és kitartó csapatmunka eredményeként jelentkezhetnek.

Az előadássorozatot követően beszélgetés alakult ki az előadók és résztvevő – nem túl népes – közönség közt. Témák egész sorozata vetődött fel. Az estébe nyúló konferencia – amely mintegy három órányi előadást tartalmazott – hozadéka, hogy érdekfeszítő témához nyúltak a szervezők, s megszületett a folytatás gondolata is. Népszerűsíteni kell a kezdeményezés gondolatát, kivinni a nagyobb nyilvánosság elé, hiszen a hagyományos székely falu képezi azt a hátországot, amely nélkül elképzelhetetlen 21. századi jövő.

Élő Székelyföld Munkacsoport

Egy gondolat “Ilyen a székely” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.