Nem imádkoznak!

menekult_pofak

Zajlik Európa megszállása. Hetek, hónapok óta attól hangos a sajtó, hogy gazdasági, vallási és lelkiismereti okok miatt a Közel-kelet bizonyos államaiból polgárok millió kényszerülnek elhagyni szülőföldjüket.

Ezek az emberek mindent (mi az a minden?) hátrahagyva, úgy jönnek el, hogy semmit nem cipelnek magukkal. Üres a zsákjuk, csak telefontöltő-kábelek vannak benne és bankkártyák. Nincsenek érzelmeik, nincsenek hagyományaik. Képzetlenek, gyakran erkölcsi nullák. Nincsen lábnyomuk, nincsen ujjlenyomatuk, nincsen semmiféle (ön)azonosságuk, s menet/jövetközben megtagadják a hatóságokkal való együttműködés minimumát. Nincsen pentatóniájuk!

NEM IMÁDKOZNAK! 

NEM IMÁDKOZNAK!

NEM IMÁDKOZNAK!

Pedig vagy ötször kellene nekik… Csak mocsok, műanyag, flakon és elhasznált szárnyas-betét marad mögöttük. Miféle istenük lehet? A puhány európai hatóságok pedig tehetetlenek… Miközben nekem a végbélnyílásomat is megnézik olykor és nem engednek fel a repülőre, ha 100 ml-nél több folyadékot viszek magammal… Megalázva érzem magam. Európai polgárságom sérül. Önmagunk szembeköpésének vagyunk a tanúi.

Vajon mi zajlik itt?

A Székelyföld, mint olyan, tele van válságokkal, tele van kapitális marhaságokkal. Olyan emberek osztják itt az észt, akik adott esetben jobbágyok sem lehettek volna, hiszen ahhoz a státuszhoz is teljesíteni kellett, s amennyiben nem tudták megoldani a “dolgot”, akkor zsellérekké, napszámosokká lettek, és ha így sem tudtak együttműködni a hatósággal, akkor kényszerítő-eszközöket alkalmaztak ellenük. Vagy eltávolították őket a közösségből. Száműzték őket… Hadd ne mondjuk! Brassó falai alatt akasztott emberekkel rettentették el a jövevényeket… És arról se beszéljünk, hogy a cigánynak milyen feladata volt és lehetett volna, ahhoz, hogy megéljen. Falvainkban ma a “romák” a legnagyobb építtetők.

Vezetőink kivárnak

Európa butasága ma a cigányok szintje alatt van. Sosem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap. Itt, a Székelyföldön. Szétszaggatva, különböző  pártállásokban próbálunk működni. Adott esetekben úgy lenullázzuk magunkat, hogy csak. Senkik és semmik vagyunk. Torz Iohannisok (J) vezetnek, akik egy múlandó és buta Merkel nevű fehérnépre figyelnek. Nálunk a nemzetstratégia azt jelenti, hogy bizonyos alapítványok noszogatása mellett hajlandók vagyunk magunkra ölteni azokat a viseleti darabokat/rongyokat, amelyeket őseink naponta hordtak, s azokban a ruhákban éltek és haltak, hiszen harisnyásan temetkeztek… És mi történik ezek után? Ma turkálókból öltözünk. Akárcsak ezek a jöttmentek. Harisnyában nem temetkezünk, mert drága. A gyapjút nem dolgozzuk fel. A bőrt, mint mocskot kivisszük a falu alá, oda, ahol 1944 őszén egy falustársunk a német katonát egy pár bakancsért agyonverte… (Ezt a német hadisírgondozó nem is tudja. Sok ilyen történet kering a büszke Székelyhonban. Szóval: mi sem vagyunk az eleje!)

Mi legyen?

Azok a társadalomkutatók, kultúrantropológusok, szociológusok, ember-, macska- és környezetvédő buzik, akik foglalkoznak a migráns-kérdéssel, egészen furcsa követvetkeztetésekig jutottak el: imádkoztatni akarták a bevándorlókat. Nem jött össze. A későbbiekben pedig élelmes vállalkozók – akiknek ősei talán Eger török ostromlóit etették marhacsordákkal, aranyért – mindent elkövettek, hogy egzotikusabb helyekre, euró-idióták közé vigyék a söpredéket pénzért. Mert ennek a tömegnek jelentős része alja-ember. Ki kellene választani a javát, ami nem sok, de komoly állami feladat. Lehetne.

A kenyér

Nagyapám mindig a kenyér szentségéről beszélt. És vetéskor-aratáskor sokat imádkozott. Nem volt erős ember, de azon a 11,6 hektáron sok mindent megvalósított. Öt gyermeket nevelt fel. Mindig volt egy pár lova a szekerezéshez, pár ökre az igához, és két-három tehene haszonnak… Ha kenyér van, egyéb is kerül melléje. “Amikor vetünk, tulajdonképpen imádkozunk.” A mostani menekültek széthányják a kenyeret.

Haza kellene menni. Megkeresni a gyökeret

Vagy: behívni legalább 1583 “szírt”, hogy tegyenek minket rendbe… A két Homoród-közén el is férnének, de Etéden, Siklódon, Kőrispatakon is a sok pünkösdista között. Valamelyik “kimerítkezett” papunk akár lelküket is szolgálhatná, vagy beférnének a nagy kalap alá, ahol már oly sokan megfordultak e kies hazából, a másikból, s a tökéletlen Európából is. Atyhában is! A pusztulásra több alternatíva van. Hadd ne részletezzük e helyt…

Élő Székelyföld Munkacsoport/ Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.