Erődtemplomainkról francia nyelven

Bubert_Rossel

Még 2011 decemberében keresett meg levélben Hubert Rossel, kifejtetve, hogy egy kötet anyagán dolgozik, amelyben a székely erődtemplomokat szándékozik bemutatni a frankofón olvasóközönségnek. Már maga a felvetés is meglepett, és amikor szembesültem azzal a tájékozottsággal, amellyel a témáról rendelkezett, azzal az igényességgel, amellyel az addig összegyűjtött anyagot kezelte, elismeréssel és tisztelettel hajtottam fejet.

A levélváltásokat személyes találkozások követték, amikor is alkalmam nyílt jobban megismerni magát az alkotót és az általa nagy pontossággal felépített, feldolgozott anyagot. Az teljesen természetes volt számomra ezek után, hogy Hubert Rosselt lehetőségeimhez képest támogatom alaprajzokkal, részletrajzokkal, megosztva vele a témával kapcsolatos véleményemet, tapasztalatomat. Az már a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy Rossel úr műve távolról sem nevezhető a téma egyszerű frankofón tolmácsolásának, ugyanis az ő esetében egy átfogó szintézissel van dolgunk, amely fontos részletekkel is gazdagítja mindazt, amit az erdélyi művészettörténeti irodalom vagy akár a műemlékeket bemutató, népszerűsítő kiadványok a téma iránt érdeklődő publikum asztalára tettek.

Hubert Rossel
Hubert Rossel

Utóbbi találkozásunkkor, 2014 őszén már alkalmam nyílt látni a majdnem kész anyagot és örömmel állapítottam meg, hogy egy nagyszerű ügyet támogattam.
Végezetül köszönetemet fejezem ki a szerzőnek azért, hogy a székelység épített örökségének ezt az igen fontos szeletét ezennel elérhetővé, történelmünket pedig érthetőbbé teszi a francia kultúrkörhöz tartozó olvasók számára.

A lemhényi erődtemplom
A lemhényi erődtemplom (Hubert Rossel felvétele)

A kötet szerkesztésének munkálatai idején – részben saját magamnak, részben Rossel úrnak – magam is készítettem egy összegzést arról a munkáról, amelyet diákkorom óta vállaltam és végzek. Amikor a múlt század hetvenes éveiben Erdély erődített templomainak kutatásához kezdtem még nagy tervekkel indultam: úgy gondoltam, hogy néhány évtizedes munkával sikerül átfognom ennek a történelmi régiónak összes ilyen jellegű építményét. Amint azonban sikerült fokozottan elmélyülnöm a témában rájöttem, hogy ezt a munkát megfelelő részletességgel elvégezni egy ember számára lehetetlen feladat. Közben az is feltűnt, hogy amíg az erdélyi szászok ilyen jellegű építményeit már a rangjukat megillető igényességgel feldolgozták, addig az Erdély keleti, délkeleti határvidékén élő székelyek hasonló rendeltetésű erődítményeivel csak kisebb tanulmányok, részlettanulmányok szintjén foglalkozott a szakma. Az ezekről szóló legbővebb információval jobbára továbbra is csak a Székelyföld nagy formátumú, 19. századi leírójának, Orbán Balázsnak a műve szolgált.

Nagyajta unitárius vártemploma (Gyöngyössy János rajza)
Nagyajta unitárius vártemploma (Gyöngyössy János rajza)

Ennek a helyzetnek a felismerése vezetett végül arra, hogy rajzkészségemet, mérnöki ismereteimet és folyamatosan bővített történelmi ismereteimet hasznosítva, az 1980-as évek elejétől belevágjak a Székelyföld erődített templomainak monografikusnak szánt feldolgozásába. Az idevágó irodalom áttekintésekor ismertem fel azt, amit munkám során mindvégig pótolni igyekeztem: az addigi helyszíni ismeretek foghíjasságát, felületes voltát. Az általam összegyűjtött és feldolgozott anyag 1993-ban látott napvilágot fakszimile kiadásban, majd 1995-ben jelentősen kibővítve, nyomtatott formában is. Közben tudomásom volt arról is, hogy ugyanezen a területen kutat Tüdős S. Kinga történész is, az ő kutatásait összegző kötetek megjelenése időben nagyrészt egybe esett az én kiadványaiméval. Ha röviden szeretném jellemezni ezeknek a köteteknek a tudományos hozadékát, akkor a Tüdős anyaga fontos levéltári adatokkal, míg a magamé jó áttekintést nyújtó, saját felméréseken nyugvó alap- és részletrajzokkal, valamint madártávlati (axonometrikus) ábrázolásokkal gazdagította elsősorban az idevágó szakirodalmat.

Homoródszentmárton - egy lebontott erődtemplom, ahol évek óta tartanak a régészeti feltárások. Talán egyszer majd sor kerülhet itt a rekonstrukcióra is (Fotó: Simó Márton)
Homoródszentmárton – egy lebontott erődtemplom, ahol évek óta tartanak a régészeti feltárások. Talán egyszer majd sor kerülhet itt a rekonstrukcióra is (Fotó: Simó Márton)

Visszatekintve közel két évtized távlatából az általam közölt anyagra, önként fogalmazódik meg az igény, hogy röviden áttekintsem az annak idején megfogalmazott kardinális pontokat. Összegzésként tehát hadd fűzzek ezekhez néhány megjegyzést.
1. Az erődített egyházi épületekkel kapcsolatban külön kell hangsúlyoznunk a templom épületének elsőbbségét: a Domus Dei minden esetben már készen állott, esetleg éppen késő gótikus átépítésén dolgoztak, amikor erődítéséről döntött a közösség. A Székelyföldön a templomok védhető erősséggé való kiépítésére viszonylag későbben került sor, mint a szomszédos Szászföldön, ráadásul építészeti megoldásaik sem olyan látványosak, mint amilyeneket a szászoknál találunk. Ennek okait részletesen is tárgyaltam annak idején, ma ezek közül a legfontosabbnak vélem azt, hogy építésük idején a székelység fegyverforgató tagjai kötelesek voltak fejenként hadba vonulni háború idején, az otthon maradott gyermekek, asszonyok és öregek pedig gyakran biztosabbnak látták a hegyekbe, barlangokba menekülni mintsem, hogy a hadba távozott, harcképes férfiak nélkül egy erődtemplom kétes oltalmában bízva várják be az ellenséget. A meglepetésszerűen támadó, portyázó csapatok ellen azonban ezek az erődítmények mégiscsak jó szolgálatot tettek, így a 16. század végére már bizonyítottan szép számban találunk ilyeneket, főképp a Barcaság felé földrajzilag nyitott háromszéki medencében.

Szász erődtemplom Apoldon
Szász erődtemplom Apoldon (Fotó: Simó Márton)

2. Ma is gyakran felvetődik a kérdés: mikor nevezhető egy templom erődítettnek és mikor nem? Gerő László építészettörténész már 1955-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a közvélekedés minden fallal kerített templomot hajlamos erődítettnek nevezni, holott ezek a falak gyakorta csak a templom körüli temető körülhatárolását szolgálták. Annak idején jómagam a választóvonalat az egyszerű kőfallal övezett templomok (kerített templomok) és a hasonlóképpen szerény kivitelezésű, de már lőrésekkel is ellátott kerítőfallal körülvett templomok között vontam meg, ez utóbbiakat már az erődített templomokhoz sorolva. Ma sem tudnék ennél pontosabb kritériumot javasolni: a templom abban az esetben nevezhető erődítettnek, ha építményeit legalább lőrésekkel alkalmassá tették az aktív védelemre.
3. A terminológiát illetően, olykor még ma is, akár az avatott szerzők esetében is tapasztalhatunk ambiguitásokat.

Gyöngyössy János: Székely templomerődök. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1994
Gyöngyössy János: Székely templomerődök. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1994

Ebben a tekintetben továbbra is a B. Nagy Margit által 1973-ban ajánlott terminológiát fogadhatjuk el, miszerint templomerődnek nevezzük a védelmi célokra kialakított templomépületet, amelyet lőrés és szuroköntő sorral láttak el. Ettől eltérően a templomvár esetében maga a templom épülete erődítetlen maradt, a védelmet a köréje épített várfalak és védőtornyok biztosították. Mindezt talán azzal egészíteném ki, hogy a védelmi emelettel ellátott templomerőd egymagában nem, csakis az őt körülvevő lőréses kerítőfalakkal tölthette be hadi rendeltetését. A védelemre alkalmassá tett templomok gyűjtőneve pedig – függetlenül az alkalmazott megoldástól – erődített templom vagy erődtemplom.

Templomerőd Báznán (Fotó: Simó Márton)
Templomerőd Báznán (Fotó: Simó Márton)

4. Annak idején a Székelyföld erődített templomainak két generációját határoztam meg, amelyek építése két különböző korszakban történt, ennek megfelelően alaprajzi sajátosságaik és védelmi építményeik is jól elkülöníthetők. Ennek a disztinkciónak jogosságát utóbb néhány régészeti feltárás is erősítette. A 15-16. század folyamán történt késő gótikus átépítések alkalmával emelt lőréses harangtoronnyal, ovális vonalat követő, tekintélyes vastagságú, lőrésekkel ellátott várfallal körülvett templomok alkotják az első generációt, melynek klasszikus példányait többnyire Háromszéken találjuk. A második generációt a 17. század első felében, túlnyomóan szabályos alaprajzra épített, reneszánsz ihletésű, saroktornyos erődített templomok alkotják, de ide soroljuk a csíki medence erődített templomainak döntő többségét is. A saroktornyos erődítmények esetében jól nyomon követhető az építők azon szándéka, hogy az oldalazó védelmet érvényre juttassák, a sarkokon álló tornyok pedig gyakran az olaszbástyák védelmi funkcióit is betöltik.

A Templomok a föld alatt című kiállítás megnyitóján a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban
A Templomok a föld alatt című kiállítás megnyitóján a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban – Miklós Zoltán múzeumigazgató, Bunta Levente polgármester, Gyöngyössy János mérnök-grafikus és Sófalvi András régész

1995 után, az anyagom publikálását követően egyre inkább érlelődött bennem az a vélemény, hogy Tüdős és Gyöngyössy köteteinek megjelenése után továbblépés a témában csak szisztematikus régészeti feltárások, falkutatások, esetleg újabb levéltári kutatások elvégzése után várható, azaz újdonságot már csak azok a módszerek hozhatnak, amelyek alkalmazására az 1989. évi rendszerváltás előtt gyakorlatilag alig nyílt lehetőség.
Mint utólag kiderült, ebben a dologban tévedtem.

Gyöngyössy János

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.